Bár sokan csak a nyaranta hangoskodó óriás énekeskabócát ismerik, hazánkban nagyjából 540 kabócafaj fordul elő, amelyek többsége milliméteres nagyságú, így ritkán kerül szem elé. Ezek többségét ráadásul képről nem is lehet meghatározni, így pontos azonosításukhoz belső morfológiai vizsgálatok szükségesek. Az elmúlt időszakban azonban több fajjal is bővült a hazai kabócafauna, ami nem feltétlen egy örömteli hír.
Egyre gyakrabban kerülnek ugyanis elő azok az elsősorban ázsiai vagy amerikai eredetű inváziós kabócák, amelyek többnyire a nemzetközi szállítmányozással vagy a turizmus révén kerülnek Magyarországra, és valós veszélyt jelentenek a természetes életközösségek és az őshonos fajok számára. Közülük az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) okozza az egyik legnagyobb problémát, ami először Franciaországban jelent meg 1958-ban, ezt követően pedig majdnem 50 év kellett neki, mire 2006-ban Magyarországon is megtalálták.
Ezzel a fajjal az a gond, hogy táplálkozása révén át tudja vinni a szőlőre az aranyszínű sárgaság nevű súlyos betegséget okozó baktériumot. Ebben pedig az az igazán érdekes, hogy maga a fitoplazma az európai égerfákban őshonosnak számít, ahhoz viszont ez az inváziós kabóca kellett, hogy a szőlőre is átkerüljön. Ez pedig úgy fordulhatott elő, hogy a kabóca próbaszívásokat csinálhatott az égerfán, az így felvett baktériumokat pedig átvitte a szőlőre, és ily módon kialakulhatott a fitoplazmának egy olyan ága, ami kimondottan a szőlőt fertőzi
– avat be a részletekbe Schlitt Bence, 2023. ifjú kócsagőre, az ELTE kabócákkal foglalkozó hallgatója.
Pusztul a szőlő a híres magyar borvidéken: hiába küzdenek a termelők
Mint mondja, előfordul ennek a fordítottja is, amikor egy őshonos faj terjeszt egy idegenhonos kórokozót. A hazánkban is kimondottan gyakori változékony tajtékoskabóca (Philaenus spumarius) például fontos terjesztője az Európai Unió számára egyik legsúlyosabb veszélyt jelentő, kiemelt jelentőségű károsítónak, a Xylella fastidiosa baktériumnak, amely az olaszországi Puglia tartományban okozott óriási olajfa pusztulás fő előidézője volt. A Nébih által közzétett készenléti terv alapján ez a kórokozó Costa Ricából származó növények importjával kerülhetett Európába, Magyarországon azonban egyelőre még nem észlelték, bár behurcolásának kockázata magas.
Bejutott a veszélyes károsító az EU-ba: vigyázni kell, súlyos dolgokra képes
Jól látszik az a trend is, hogy egyre több mediterrán területeken gyakori kabócafaj éri el Magyarországot, sőt úgy tűnik, jól is érzi itt magát.
Ilyen például a Chiasmus conspurcatus is, amely sokáig csak Bugacról volt ismert, idén azonban előkerült a Boronka-mellékről, Gödöllőről, Fenyőfőről és több más helyről is. Az elterjedési területüket ilyen formán növelő fajok esetében azonban kérdéses, hogy idegenhonosnak tekinthetők-e, őket tehát inkább őshonos terjeszkedőknek nevezi a szakma.
Az elmúlt néhány évben ismét találtak új idegenhonos kabócákat a magyar hemipterológus szakemberek. Ilyen például a 2016-ban megjelent amerikai Acanalonia conica és az Európában elsőként hazánkban megtalált ázsiai Tautoneura polymitusa is, melyek közül az utóbbi a kertekben sövényként gyakran ültetett turkesztáni szil és egyéb szilfélék fogyasztója. Ezek a fajok ráadásul "szürke lónak" is tekinthetők, róluk ugyanis egyelőre nem derült ki, hogy terjesztenek-e valamilyen kórokozót vagy okoznak-e szignifikáns problémát a hazai környezetben, az viszont biztos, hogy itt vannak és terjednek tovább. Mint a fiatal szakértő rámutat, egyelőre ilyen szürke ló a Tihanyi-félszigeten 2010-ben leírt déli énekeskabóca (Pagiphora annulata) és az egyre inkább észak felé terjedő tujakabóca (Liguropia juniperi) is. A 2011-ben megjelent ázsiai eredetű ázsiai mozaikoskabóca (Orientus ishidae) egy másik lehetséges szőlő aranyszínű sárgaság vektor, azonban egyelőre nem vált tömegessé.
Ebben az évben találtuk meg a Soroksári Botanikus Kertben az Asymmetrasca decedens nevű pici viaszfoltos kabócát is, amelynek ezzel Magyarország lett az egyik legészakibb találati helye. Erről a mediterrán kabócáról már több esetben kimutatták, hogy két fitoplazma baktériumnak is vektora, így képes átvinni a csonthéjasok európai sárgulását okozó és a mandulánál terméskieséssel járó boszorkányseprűsödést okozó fitoplazmát is, annak ellenére, hogy a viaszfoltos kabócák nem számítanak jó vektoroknak, ugyanis a sejtek roncsolásával járó szivogatásuk a mesophyllumból történik. Ezen kívül megtaláltuk az ázsiai eredetű Arboridia kakogawana és az észak-amerikai Erasmoneura vulnerata nevű szőlőkártevő fajokat is. E fajok képesek tömegesen megjelenni a szőlőn, így jelentős trofikus tevékenységükkel csökkentik a növény vitalitását. Az utóbbi faj továbbá egy fekete ürüléket választ ki, ami lecsökkenti a levelek párologtató felületét, amivel további kárt okoz a szőlőben
– hangsúlyozza Schlitt Bence.
Meglett a 2022-es év rovara: óriási győzelmet aratott a kabóca
Az újonnan felfedezett idegenhonos, terjedő és inváziós kabócák hosszú sora még mindig nem ért véget, a fiatal kutató ugyanis a Szársomlyón nemrégiben megtalálta az ördögcérnán élő Neoliturus inscriptus nevű fajt is, amelyről egyelőre nagyon kevés információt lehet tudni.
Az viszont nagyon izgalmas, hogy a faj a hivatalos adatok szerint hozzánk legközelebb Görögországban fordul elő, a Szársomlyó ráadásul messze van minden olyan úttól, ami a kereskedelem szempontjából jelentős lenne. A kutató szerint tehát dél felé valószínűleg több országban is jelen lehet, csak épp egyelőre nem volt olyan szakember, aki ki tudta volna mutatni.
Mint a fiatal kutató kiemelte, telelő példányként előkerült a Soroksári Botanikus Kertből az elsősorban vadkomlón élő, ázsiai eredetű Ziczacella heptapotamica kabócafaj is:
Ez a faj valószínűleg mostanában kezdett terjedni Európában, mivel korábban csak Oroszországból és Ukrajnából volt ismert az előfordulása. 2023. augusztusában viszont megfogták a szlovének, három hónapra rá pedig nekünk is sikerült. Bár ez mindössze a harmadik európai adata, valószínűsítjük, hogy ennél azért elterjedtebb lehet, csak kevés olyan szakember van, aki a felmérések során éppen vadkomlóról próbálna hálóval kabócákat gyűjteni. Az Őrségből szintén komlóról nekem is rengeteget sikerült már összeszedni.
Ami pedig eddig a legnagyobb meglepetést okozta, az az elsősorban trópusi és szubtrópusi régiókban élő kabócacsalád egy képviselője, a Pochazia shantungensis faj, ami nemrégiben került elő egy pécsi kertészetből. Ez a faj ugyan Európában már 2018-ban megjelent, a szakértők nem várták, hogy hozzánk is ilyen gyorsan ideérjen. És mivel több mint 200 igazolt tápnövénnyel rendelkezik, melyek között erdészetileg jelentős fák és dísznövények is vannak, ezzel a kabócával is sok gond lehet még a jövőben.
A faj feltehetőleg Olaszországból került hazánkba, ugyanis egy vegyesen olasz és magyar cserepes babérmeggyet tartalmazó ültetvényből sikerült begyűjteni, amiből többen is vásároltak, amikor ott jártam. Mivel nem lehet tudni, hogy melyik babérmeggyben volt benne a petéje, a vásárlók tulajdonképpen mindenfelé elvihették. Mivel pete alakban telel, így valamivel ellenállóbb a téli idővel szemben, ráadásul Pécs környéke pont egy olyan térség, ahol melegebb lesz a tél, így a peték várhatóan túl fogják élni…
– zárja szavait a fiatal tehetség.
