Amit biztosan nem lehet elrontani, de hasznos
A fák, cserjék elszáradt beteg részeinek az eltávolítása mindenképpen hasznos, és biztosan nem okozunk vele kárt, csak hasznot. Az évelő, lágyszárú fajok esetén (legyenek azok zöldségek, fűszer-, vagy gyógynövények, dísznövények) változó, hogy honnan hajtanak ki tavasszal. Sok növény van, melyek a talajfelszín közelében található rügyről hajtanak majd ki, emiatt az előző évi leveleik efölött elhalnak, elszáradnak. Ezeket az elszáradt leveleket is megéri eltávolítani, lehetőleg metszőollóval és nem letépve, mert utóbbi esetben a tövön sérüléseteket okozhatunk, melyek kaput nyitnak a kórokozók bejutásához. Régebben az volt a szabály, hogy ezeket az elszáradt leveleket tavasszal távolítsuk el, hiszen így tél folyamán takarva a rügyet fagyvédelmet biztosítanak. Az utóbbi évek enyhe telei miatt, ha erre ősszel van ideje az embernek, azzal sem okoz már problémát.
Ősszel vagy tavasszal metszünk?
Alapvetően jobb lenne a metszésre kora tavaszi időpontot választani, mert ősszel a lombhullató fafajok, így a gyümölcsfák is nyugalmi időszakukra készülnek fel, és a metszés mindig hajtásképzést serkent a megmaradt gallyrész, vagy vesszőrész legfelső rügyeiből. Tavasszal pedig pont a hajtásnövesztés a növény dolga, ezért ideálisabb időpont a tavasz. A tavasz azért is jobb választás, mert ha ősszel megritkítjuk a gyümölcsfák virágrügyeit (hiszen a termőegyensúly fenntartása a cél, azaz hogy ne sok apróz, hanem annyi gyümölcsöt neveljen a fa amit elbír és szép méretesre tud kinevelni) akkor kevesebb virágrügy lesz télen a fán. Ha hideg tél lesz, ezek egy része elfagy akkor kevesebb virággal indul a fa tavasszal, mint szerettük volna. Amennyiben a metszéssel várunk tavaszig, akkor már látjuk, hogy fagyos vagy enyhe volt a tél, és ha sok virágrügy fagyott meg a tél folyamán akkor kevésbé nyúlunk bele ezekbe metszéskor, ha mind ép maradt akkor bátrabban ritkítjuk meg ezeket.
Ám tavasszal annyi más munka van, hogy munkaszervezési okokból szoktak sokan ősszel, vagy téli fagymentes napokon fákat metszeni. Amennyiben ősszel metszünk, azt minél később tegyük, akkor, amikor már hűvös van és a fákon nincs lomb. Nyirkos időben ne metsszünk, mert a páratelt levegőben aktívabbak a mikrobák, és a sebzésen könnyebben bejutnak a növénybe. A nagyobb sebzéseket kenjük be fasebkezelő készítménnyel, a kisebbeket pedig a lemosó permetezés védi majd. Az egész fa „fertőtlenítése” céljából a lemosó permetezésekből, melyből a tavaszi rügypattanásig többet is beütemezhetünk a metszés után közvetlenük is alkalmazzunk egyet. Ezt nagy lé mennyiséggel végezzük, tényleg lemosás-szerűen, réz és kén tartalmú szerekkel. Ezek a gombák és baktériumok számát tizedelik meg, melyek a fákon telelnek át. A gyümölcs-múmiákat se hagyjuk fent a fán, és a fa alól is vigyük el, mert ezekben is patogén gombák várják a tavaszt és azt, hogy a fákat károsíthassák.
Éles, jó minőségű ollóval metsszünk, ami nem tép, mert cél a minél kisebb és egyenletesebb vágási felület kialakítása. Érdemes az ollót rendszeresen alkohollal fertőtleníteni, de akkor mindenképp, amikor egyik fáról a másikra váltunk.
Mennyire kell érteni a metszéshez?
Nem árt érteni hozzá, de azért nekiláthatunk „józan paraszti ésszel” is. Vannak klasszikus koronaformák, mint az orsó, katlan, és ezeknek is több változata: ezek metszéséhez tényleg nagyon utána kell nézni, hogy mit miért csinálunk, ám az egységes koronaforma kialakítása egy olyan gyümölcsösben fontos igazán ahol ez a művelést segíti és a gépek munkájának alapfeltétele. Egy kiskertben nem akkora gond, ha ezeket nem vesszük szigorúan, ám azt azért érdemes megnézni, hogy körülbelül milyen koronaforma kialakítása a cél egy őszibaracknál, egy szilvánál, vagy almánál. A metszés idejét logikusan lőjük be a növények virágzásához viszonyítva. Például, ha egy cserje kora tavasszal virágzik, azt ne ősszel metsszük, hiszen az ekkora már meglévő virágrügyeket ritkítjuk meg. Ezért a díszcserjéket jó, ha mindig virágzás után metsszük, akár zöldmetszésben azaz lombos állapotban.
A szintén tavasszal virágzó gyümölcsfáknál más a helyzet, mert itt a cél, hogy annyi virágrügy maradjon, vagy csak kicsivel több amennyiből, ha bekötnek a fa szép, méretes, és jó minőségű gyümölcsöket tud majd nevelni.
A metszést néhány fontos szempont alapján végezzük. Előbb a beteg részeket távolítsuk el. Ezután következzen a felesleges vízhajtások eltávolítása, ezek a nagyon hosszú, virágot még általában nem hozó hajtások, melyek sebzések mellett alakulnak ki és túl sűrűn. Ha így hagyjuk őket egymással konkurálnak majd ezért maximum egyet hagyjunk és csak akkor, ha ott pont egy újabb ágat szeretnénk a későbbiekben kinevelni majd belőle. Ezután vágjuk ki majd az olyan ágakat, gallyakat, melyek befelé nőnek és sűrűvé teszik a koronát. Metszéskor a cél, hogy mind a napfény, mind a légmozgás, a szél jól átjárhassa a koronát, hiszen ezek szárítják le a harmatot és csapadékot, ami növényvédelmi szempontból jó, valamint az érés is jobban megy végbe ha a gyümölcs nem árnyékos részen van a korona belsejében, a levelek teljes takarásában.
Azért hogy a korona ne befelé hanem kifelé nőjön mindig külső állású rügyre metsszünk, azaz a megmaradó rügy kifelé és ne befelé álljon. A metszés után rendszerint a legfelső megmaradt rügyből fog hajtás képződni, innen tudhatjuk annak majd az irányát már előre a rügyállásból. Ismerjük meg, hogy melyek a levélrügyek, virágrügyek és vegyes rügyek, utóbbiakból hajtás és virág is képződik majd tavasszal. És ezek alapján úgy ritkítsunk, hogy a virágok egyenletesen maradjanak, de nem túl sűrűn, hiszen azokból alakul majd ki a gyümölcs. Inkább több virágrügyet hagyjunk, mint kevesebbet, mert ha eltaktikázzuk magunkat, a többől kialakuló több gyümölcsből még gyümölcsritkítással is tudunk kevesebbet csinálni, fordítva nem megy. Ahol villás elágazások alakultak ki, azokat szüntessük meg. Ezek olyan elágazások, ahol egy gally vagy vessző egy pontból ketté ágazik, mint egy „Y”. Vihar esetén ezek nem stabilok, ezek fognak először eltörni, vagy nagy gyümölcsterhelés esetén leszakadni.
Végezetül nézzük meg az egész koronát, hogy az legyen minél szimmetrikusabb, mert nagy szél, vagy nagyon felázott talajnál az aszimmetrikus korona miatt dőlhet a fa, vagy könnyebben törnek az ágak.
