1. Folyamatos fényellátás
Az első, és talán a legfontosabb ebben az időszakban a megfelelő mennyiségő fény biztosítása a növények számára. Minden növénynek szüksége van fényre, de nehéz belőle sokat kapni, amikor a napok olyan rövidek, mint a tél közepén. Télen a lakásokba kevesebb fény jut be, és ha az otthonunk nem megfelelő tájolású, lehet, hogy csak bizonyos szobákba vagy ablakokon keresztül jut be napfény. Igyekezzünk a növényeinket ezekbe azsobákba, ablakpárkányokra helyezni ebben a téli időszakban. Ügyeljünk arra, hogy az ablakokat belülről és kívülről is megtisztítsuk hogy minél több fény tudjon bejutni. Emellett érdemes letörölni a leveleken összegyűlt port is.
2. Öntözés
A téli hónapokban a probléma általában nem az, hogy a növények nem kapnak elég vizet, hanem az, hogy túl sokat kapnak belőle. Győződjünk meg róla, hogy ne csak a talaj felső rétegét ellenőrizzük. Néhány növénynek teljesen ki kell száradnia, mielőtt újra öntözést igényelne, ezért ássunk mélyebbre néhány centimétert, és úgy nézzük meg, száraz-e a talaj. Amikor növényeket öntöünk, gyakran a legjobb, ha kivesszük őket az alátétből, és folyó víz alá tartjuk. Hagyjuk, hogy a víz áthaladjon a talajon, és kifolyjon az alján. Ezután tegyük vissza a növényt az alátétbe, majd 15 perc múlva ellenőrizzük újra. Ha víz maradt az alátétben, azt mindenképpen öntsdük ki.
3. Megfelelő páratartalom biztosítása
A száraz levegő - a fűtésnek köszönhetően - is problémát okozhat. Ennek ellensúlyozására sokan párásítót használnak, hogy nedvesen tartsák a levegőt. Ha növényeid olyan szobában vannak, ahol a párásító intenzíven működik, valószínűleg kevesebb vizet igényelnek. A legtöbb szobanövény, különösen azok, amelyek eredetileg trópusi területekről származnak, a 40-50%-os páratartalom mellett fejlődik a legjobban, de a téli hónapokban a beltéri páratartalom általában csak 10-20% körül mozog. Egy egyszerű módja annak, hogy növeljük a páratartalmat a növények körül, ha csoportosan helyezzük el őket. Az ültetőközegből elpárolgó víz, valamint a levelekből természetes módon távozó nedvesség megemeli a növény közvetlen környezetének relatív páratartalmát.
4. Ideális hőmérséklet kiválasztása
A szobanövények általában trópusi régiókból származnak. Széles szín-, méret- és formaválasztékban érhetőek el, és gyakran nagyon válogatósak az általuk kedvelt hőmérséklet tekintetében. A szobanövények gondozásakor elsősorban tisztában kell lennünk az adott növény igényeivel, így a hőmérsékleti igényeivel kapcsolatban is. A 13-29 °C közötti hőmérséklet általában megfelelő a trópusi növények számára, de ez változhat attól függően, hogy milyen fajta növényt tartunk.
5. Metszési munkálatok
Most lehet itt az ideje a metszésnek. Ez természetesen attól függ, milyen típusú növényeink vannak. A pozsgások általában nem igényelnek sok, vagy egyáltalán semmilyen metszést. Ha azonban futónövényeket is tartunk, érdemes most időt fordítani azok metszésére. Ahogy korábban az Agrárszektor megírta, minden esetben ellenőrizzük, hogy az adott növényt melyik időszakban szükséges metszeni. A pozsgások általában nem szorulnak átültetésre, de ha fás szárú növényeket tartunk, azok a hidegebb hónapokban nyugalmi állapotba kerülnek. Ezért most van az ideális idő arra, hogy átültessük a fás szárú növényeinket, hogy tavasszal készen álljanak a rügyfakadásra és növekedésre.
6. Kártevők megfigyelése
A szobanövények gyakran megsínylik a beltéri, erősen leegyszerűsített ökoszisztémát, mivel hiányoznak azok a ragadozók, amelyek természetes módon szabályoznák a növényi kártevők elszaporodását.A téli hónapokban a fűtőtestek által kibocsátott megnövekedett hő, a napfény hiánya és a párásítók miatti megnövekedett páratartalom mind hozzájárulhatnak a kártevők megjelenéséhez. Ilyen kártevők például a takácsatkák, a pajzstetvek és mások. Figyeljük meg a növényeinket, és ha a kártevőkre utaló jelet találunk, mindenképpen tegyük meg a szükséges lépéseket. Ahogy korábban az Agrárszektor megírta, a levéltetvek jelenléte esetén mézharmat (levéltetvek által kiválasztott cukros termék) jelenik meg a növényeken, így lehet a legkönnyebben észrevenni őket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az első pár károsító kézzel leszedhető, bár nem ez a leghatásosabb megoldás. Szükséges lehet az egész növényt többször lemosni, ezzel sokat tehetünk a levéltetvek eltűntetésének érdekében.
Ha növényeink betegnek tűnnek, de nem találunk rajtuk rovarokat, valószínűsíthető, hogy kórokozók támadták meg őket. Az ilyen betegségeket általában nehezebb kezelni, mint a rovarok okozta fertőzéseket. Ezért fontos, hogy a növények egészségének megőrzéséhez megfelelő gondoskodást biztosítsunk számukra. Ez magában foglalhatja a helyes öntözést, szükség esetén az átültetést, illetve a növény optimális elhelyezésének megválasztását is.