Az űrkutatás hajnalán csak néhány műhold keringett a Föld körül, a nyolcvanas években néhány száz, mára viszont több mint nyolcezer. Ezek közül csak 4-5 ezer a hasznos, azaz működő távközlési, meteorológiai, katonai vagy titkosszolgálati. Emellett sok a meghibásodott, az inaktív, a kikapcsolt műhold, illetve a fellövések "mellékterméke", amely mind tehetetlenül sodródik pályáján. Emellett a véletlen ütközések következtében folyamatosan szaporodik ez a haszontalan törmelék, ennek - az elmúlt néhány évben rohamos növekvő mennyiségét - a tudósok 8-9 ezer tonnára becsülik. A 10 centiméternél nagyobb darabok száma 40 ezere tehető.
Figyelmeztetnek a szakemberek: szigorítás nélkül veszélyben a jövőnk
A Szputnyik-1 volt a Föld első műholdja, melyet 1957. október 4-én juttattak a világűrbe. Már ekkor arra buzdítottak mindenkit az oroszok és az amerikaiak, hogy ahol csak tudják, észleljék a műholdat és osszák meg a megfigyelt átvonulási pályájáról kapott adataikat az űrközpontokkal. Az egymástól kellő távolságban lévő helyekről egyidejűleg regisztrált észlelési pontok alapján kiszámíthatóvá vált a tényleges térbeli pályája. Az 1958-ban Magyarországról elsőként jelentkezett ilyen megfigyelésekre az akkor még városi tanácsi fenntartású bajai obszervatórium, ahol ettől kezdve egészen 1988-ig egyre szofisztikáltabb módszerekkel és eszközökkel folyt a műhold-megfigyelés. A munka 35 év kihagyás után indult újra Baján. Az Európai Űrügynökség (ESA) által támogatott EON (European Optical Network) programban 12 állomás vesz részt, az SZTE obszervatóriuma egyetlen magyarországi intézményként.
Az optikai műhold követő hálózat résztvevői minden alkalmas éjszakán végeznek méréseket, hogy adataikat más állomásokéval kombinálva az ESA előre jelezhesse az esetleges ütközéseket vagy légkörbeli visszatéréseket és megbecsülhessék a veszély mértékét.
A megfigyelések eredményei koordináták és a hozzájuk tartozó időadatok. Ezeket hamarosan egyidejűleg három színben végzett fényesség méréssel egészítik ki az SZTE kutatói. A munkába állított három teljesen egyforma távcső segítségével kapott több színű fénygörbék vizsgálatával a műholdak típusát, alakját, anyagát, forgástengelyét is meg tudják majd határozni. Ezzel a teljesen automatizált működésű, a lengyel Sybilla Technologies által készített, speciális távcsőrendszerrel még a 8-10 centiméteres űrszemét darabok vagy a közeljövőben felbocsátandó magyar egyetemi cubesat nano-műholdak pályáját is vizsgálni képesek.
