A tejtermelők készen állnak arra, hogy „tejsztrájkot” hirdessenek, azzal, hogy megtagadják a tej beszállítását a tejfeldolgozóknak. Az bizonyos, hogy a helyzet tarthatatlan, és a júniusban aláírt tejmegállapodás egy fél kudarccal is f
elér. A számítás nem jött be, az árak továbbra is túl alacsonyak. Na de egy tejsztrájk?
Egy sztrájk nem fogja az árakat megemelni. Elhitetni pedig azt, hogy lehetőség van a tejkvóta csökkentésére, az egy nagy ámítás. E kérdésben a meccset már lejátszották. Az EU tagállamok nagy többsége továbbra is támogatja a kvótaemelést/a kvótarendszer eltörlését, amelyről a döntés nem egészen 1 éve meg is született. A jelenlegi krízis ellenére is sok tagállam továbbra is ezt a pozíciót támogatja, legyen az elméleti megfontolásból, vagy éppen azért, mert ez idáig termelési potenciáljukat nem tudták teljes mértékben kihasználni, vagy mert ez idáig az engedélyezett kvótamennyiség túllépése miatt büntetést voltak kénytelenek fizetni. Még azok a tagállamok is, amelyek leginkább a kvóta eltörlése ellen voltak, belenyugodtak már e döntésbe. Egyébként a termelés önmaga alkalmazkodik a kereslet csökkenéséhez és ezen a kvótacsökkentés semmit nem változtatna.
Akkor végül is a sztrájk nem is jó semmire? Dehogynem! A tejsztrájknak lehet romboló hatása.
Az új tejciklus tétje az, hogy sikerül-e vagy sem olyan szerződéses mederbe terelni a tejtermelők és tejfeldolgozók kapcsolatait, amelybe árra vonatkozó kötelezettségvállalásra és a kínálat szabályozására vonatkozó elemek is beépítésre kerülnek. De a mai erőviszonyok a tejtermelők szempontjából igen kedvezőtlenül alakulnak, hiszen egy maréknyi, a világpiacot meghatározó tejfeldolgozóval szemben igen rosszul szervezettek. Miben változtathat egy sztrájk mindezen? Az állattenyésztés világa nagyon változatos és legfőképpen sokkal kevésbé szolidáris, mint azt hinnénk: Vannak tejtermelők, akik sík terepen és vannak, akik hegyvidéken gazdálkodnak, vannak akik nagyon jó áron, magas hozzáadott értéket képviselő sajt készítés céljából értékesítik a megtermelt tejet és vannak, akik csak egyszerűen UH tej készítésére adják tovább, stb. Az egyik nagy kockázat az, hogy a sztrájk nagy napján egyből kiderülhet az agrárvilág gyengéje: a megosztottság.
Ebben a tejtermelők és tejfeldolgozók között folyó szkanderezésben a másik kockázat az, hogy a tejtermelők akaratlanul is az utóbbiak malmára hajtják a vizet. Mivel amíg a tejtermelőknek nem nagyon van választásuk arra vonatkozóan, hogy hová szállítsák be a megtermelt tejet, a tejfeldolgozók viszont mindig fognak beszállítót találni, ráadásul olyat, aki képes a tejet olcsóbb áron átadni. Figyelemmel kellene lenni az új import irányvonalakra, amely tökéletesen beleillik az egységes piac logikájába, amelyhez viszont a termelők nem igen vannak hozzászokva. Értékét tekintve, két év alatt, a Németországból érkező importtej mennyisége 50%-kal, míg Hollandiából érkezőé 100%-kal emelkedett meg. Mindezen túl Franciaország importál még tejet Lengyelországból és Csehországból is. És ha a tejfeldolgozók épp csak a helyi tejhiány miatt adódott kedvező alkalomra várnak csak azért, hogy máshonnan hozhassák a tejet? Ezt a lehetőséget a „sztrájkoló” tejtermelők tálcán kínálják. A tejsztrájk célja a közvélemény figyelmének felhívása. De félő, hogy ezt a célt sem sikerül elérni. A kifejt tejet el kell adni. Mert különben mi is történik a be nem szállított tejjel? Raktározzuk azt a tejfeldolgozóktól kölcsönzött hűtőkocsikban? Szabaduljunk meg tőle, öntsük ki az utcára? A gazdáknak tisztában kell lenniük azzal, hogy még akkor is, ha a közvélemény mély szimpátiával gondol a gazdavilágra, a mezőgazdasági riportokkal kapcsolatosan beérkező észrevételek általánosan véve negatív kicsengésűek.
A több ezer SMS 2/3-a, amely a zöldség és gyümölcstermesztéshez kapcsolódó „széndioxid kibocsátás a levegőbe” témával kapcsolatban érkezett, illetve azoknak a leveleknek a ¾-e , amelyek az írott sajtóban megjelent különféle cikkekhez kapcsolódóan érkeztek be, arról szólnak, hogy a gazdák „irritálják” a közvéleményt, amely őket „támogatottnak, de ugyanakkor szennyezőnek” tartja. (Szerző megjegyzés: Vajon mekkora a felelőssége a sajtónak és a médiának abban, hogy a közvéleményben ez a fajta negatív kép alakulhat ki a mezőgazdaságról?)
Az agrárium elég nagyképűen viselkedik, amikor azt reméli, hogy mindez működni fog, miközben egyik témát a másikat követően nincs összhang a közvéleménnyel. Ez pedig azzal nem orvosolható, hogy kiöntjük a tejet a csatornába! A gazdák még a tejárral kapcsolatban folytatott küzdelmet is, még akkor is, ha jogos alapja van, elveszíthetik, ha a kérdést csakis pénzügyi oldalról közelítik meg. A tejtermelőknek persze lenne lehetőségük arra, hogy a róluk kialakított képen javítsanak, akkor, amikor Franciaországban a tejtermelő tehenek 60%-a még mindig legelőn tartott és nem istállókba bezárt, egyfajta tejüzemként működnek, mint ahogy az a produktivista modellt követők esetében tapasztalhatjuk. Egy ilyen jellegű csatában már biztos támogatókra lelhetnének. Máskülönben….A tejtermelőknek fel kellene hagyniuk a sztrájkkal. Vagy legalábbis nem ilyen formában kellene azt folytatniuk. Akkor már miért nem egy japán jellegű sztrájk, „gyászszalaggal”? Jelen esetben ez azt jelenti, hogy egy a mellkastól a farokig futó vastag „sztrájkszalagot” helyeznek fel a mezőgazdasági versenyeken díjazott állatokra. Mindenesetre, így legalább kevesebb kárt okoznának másoknak. Nem ez lenne az első eset, hogy a tehenek egyfajta reklámeszközként funkcionálnának, amely miatt egyébként még soha nem panaszkodtak. Itt az alkalom!
Fenti vélemény ellenére úgy tűnik, hogy a tejtermelők tovább folytatják megkezdett akcióikat (pl. az elmúlt szombaton több millió tonna tejet locsoltak ki a gazdák), azért, hogy tiltakozzanak a tej átvételi árának tarthatatlanul alacsony szintje miatt. A francia gazdák megmozdulásait a hétvégén már több breton egyházi személyiség (elsősorban püspökök) is támogatta, akik a „gazdák munkájának elismerésére” hívták fel a figyelmet. Véleményük szerint „a gazdáknak megfelelő jövedelmet kell biztosítani munkájuk elismeréseként, olyat, amelyből családjukat eltarthatják, és amely elegendő jövedelmet teremt gazdaságuk biztos működtetéséhez.”
Tudatában annak, hogy a tejágazat problémája mind szociális, mind pedig politikai szempontból is roppant kényes kérdés, Bruno Le Maire több megbeszélést is folytatott az elmúlt hétvégén az ágazat szereplőivel. Miután péntek délután tárgyalt a Tej Szakmaközi Szervezet képviselőivel, szombat reggel az érdekképviseleti szervezetekkel, és ami figyelemreméltó, nemcsak az olyan nagyokkal, mint az FNSEA és a Fiatal Gazdák, ült tárgyalóasztalhoz. „A lehető legszélesebb körű tárgyalássorozatot indítottam, azért, hogy mielőbb megtaláljuk a legmegfelelőbb megoldást a krízis kezelésére. Hármas fronton kívánok továbbra is előrehaladni” – magyarázta a Le Figaro-nak a miniszter.
Az első nagyon rövidtávra szóló intézkedés, a lezuhant tejár miatt pénzügyileg meggyengült gazdaságok terheinek könnyítése. Éppen ezért a mai napon Bruno Le Maire hivatalában fogadja a bankok képviselőit, illetve a Mezőgazdasági Társadalombiztosítási Intézet (Mutualité sociale agricole) elnökét. A második a tejtermelés szerződéses rendszerbe való terelése. Cél a tejtermelők és a tejfeldolgozók között egy olyan etikus szerződéses viszony kialakítása, amellyel legalább középtávon kiszámítható tejárakkal kalkulálhatnak az egyes szereplők. (Szerző megjegyzése: A júniusban aláírt szerződés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel az abban foglaltakat a tejfeldolgozók egy része semmibe veszi.) „Október 1-én újra össze fogom hívni az ágazat valamennyi szereplőjét, azért, hogy egyfajta típusszerződés kereteit dolgozzuk ki, olyanét, amely a tejtermelő gazdaságok számára tisztességes jövedelmet biztosíthat. Ezt kiegyenlített erőviszonyok mentén kell megalkotni, a közhatalom szerepvállalásával. Ha kell, akkor törvényt alkotunk. A termelőket nem hagyhatjuk teljesen magukra a feldolgozókkal szemben.”- hangoztatja. A szóban forgó szerződés jelenlegi vázlatai alapján azonban a tejtermelők a lehető legrosszabbtól tarthatnak. A gazdák félnek attól, hogy a szerződés valamennyi feltételét újfent a tejtermelők diktálják majd, és a tejfeldolgozók nem egyenrangú partnerként kezelik majd a tejtermelőket, hanem egyfajta „alkalmazotti” státuszban.
És végezetül a harmadik frontvonal, amelyre a miniszternek kétség kívül a legtöbb energiát kell fordítania: Európa. A mai napon Bruno Le Maire Lengyelországba látogat, hogy megpróbálja ezt az ugyancsak jelentős tejtermelőnek számító országot is szövetségesként megnyerni azokhoz a piacszabályozási elgondolásokhoz, amelyet a francia-német tengely dolgozott ki. Franciaország és Németország elutasítja az északi országok liberalista elképzeléseit. „Lengyelország az EU jelentékeny állama, amelynek súlya meghatározó, ismeri el Bruno Le Maire. Ha egyszer ez a tagország kézjegyével látná el Franciaország és Németország által készített, a tejpiac európai szabályozásáról szóló dokumentumot, úgy hiszem, hogy az végérvényesen a tejpiac szabályozása irányába mozdítaná el az EU tagállamait.”.
Ezt az üzenetet az érdekképviseletek is kedvezően fogadták. „Ez az első lépés, mondja Francois Lucas, a Coordination Rurale elnöke. A Bizottságnak el kell ismernie, hogy hibát vétett és a piac önmagában nem képes semmit szabályozni. Mariann Fischer-Boel távozásával lehetőség nyílik arra, hogy a következő biztos esetleg a tejtermelés és –ár európai szabályozása mellett tegye le a voksot.” Ugyanezt véli a Confédération Paysanne is. Egyetlen valaki hiányzott a hétvégi megbeszélésekről: Jean-Michel Lemétayer, az FNSEA elnöke, aki egyre nagyobb ellenállásokba ütközik saját szervezetén belül is.
A tejtermelők a fenti bejelentések ellenére nem kívánják abbahagyni a tüntetéseket, sőt, amennyiben annak szükségét érzik, tovább keményítik akcióikat.
Forrás:
1) Les Echos, 2009. szeptember 14.
2) Le Figaro, 2009. szeptember 21.
3) Les Echos, 2009. szeptember 21.
Pallaga Viktória
Forrás: www.fvm.hu
