A Missouri Egyetem kutatóinak most megjelent tanulmánya szerint a mezőgazdasági területekről a vízrendszerbe kerülő antibiotikumok mennyiségét a megművelt földek köré telepített határoló sávokkal jelentősen csökkenteni lehet. A szigorú mezőgazdasági előírásoknak köszönhetően azonban Magyarországon nem kell félnünk a bemosódó gyógyszermaradványoktól.
Hazánkban a hetvenes években kezdték el szabályozni az antibiotikumok használatát az állattenyésztésben. Szigorúságukat tekintve az érvényes előírások azóta is a világ élvonalába tartoznak, így az EU által meghatározott szabályokat is könnyen be tudjuk tartatni.
Szerencsére az állattenyészésben az antibiotikumok használatát jóval komolyabb vizsgálatok előzik meg, mint az emberek esetében. A beteg állatokat a kezelés előtt rezisztencia próbának vetik alá, aminek köszönhetően kizárólag a bennük megtalálható kórokozó elleni speciális gyógyszert kapják meg, nem úgy, mint az emberek esetében, akik sajnos gyakran felelőtlenül alkalmazzák ezeket a szereket – fejtette ki az mta.hu-nak Horn Péter, az MTA-KE Állattenyésztési és Állathigiéniai Kutatócsoportjának vezetője, az MTA rendes tagja.
A világ többi részén azonban, így az Egyesült Államokban is jóval lazábbak a szabályozások: – Az amerikai farmerok kezét nem kötik ilyen szigorú előírások, így gyakori, hogy az állatok takarmányába későbbi megbetegedések megelőzésére egész életükben antibiotikumokat kevernek. Sőt, mivel komoly hasznot hoznak az ettől gyorsabban növekvő állatok, a hormonkezelés sem ritka – tette hozzá Horn Péter.
Mivel a beadott antibiotikumok 30-80 százaléka felhasználatlanul ürül az állatokból, a fent említett módszerek akár az ivóvízkészletet is veszélyeztethetik. Különösen, hogy az állati ürüléket sok esetben takarmányként nagyobb területeken terítik szét, növelve a bemosódás esélyét. A legfőbb veszély, hogy a vízrendszerbe kerülő gyógyszerekre immunis betegségtörzsek fejlődhetnek ki, amelyek az állatokba, vagy akár az emberekbe visszajutva jóval nehezebben gyógyíthatók. Sőt, az antibiotikumok a talajba kerülő szerves anyagok lebontásához nélkülözhetetlen mikrobafajták arányait is felboríthatják.
Nem véletlen tehát, hogy az Egyesült Államokban több kutatócsoport is foglalkozik a probléma kiküszöbölésével. A termőterületek köré vont pufferterületek, azaz nem haszonnövényekkel beültetett határoló területek előnyeit eddig is ismerték: hatásosan akadályozzák meg, hogy a műtrágya, a gyomirtó és növényvédő szerek kikerüljenek a megművelt földekről. Emellett lassítják a talajeróziót, védelmet nyújtanak a helyi vadvilágnak, és a vízminőséget is javítják. A Missouri Egyetem tudósai szerint azonban ugyanígy az antibiotikumok megállításában, sőt lebontásában is nagy szerepük lehet.
A termőterületről és a határoló sávból vett talajmintákra két, gyakran alkalmazott állatorvosi antibiotikumot juttattak, és kimutatták, hogy a füves határsávból származó földben ezek koncentrációja jelentősen csökkent. A Missouri Egyetem kísérleti farmján jelenleg azt próbálják megállapítani, hogy milyen növénytípusok a leghatásosabbak az antibiotikumok megszűrésében.
Magyarországon jelenleg csak a génkezelt növények termesztésére vonatkozó, úgynevezett koegzisztencia törvény írja elő puffer területek létrehozását az ilyen terményekkel beültetett területeken, egyébként hazánkban nem jellemző ennek a technológiának az alkalmazása, tudtuk meg Bedő Zoltántól, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének igazgatójától, az MTA levelező tagjától.
Forrás: http://www.gazdakor.szie.hu/hirek/kutatas_az_allattenyesztesben_hasznalt_antibiotikumokrol
