A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) június végén kiadta az élőlényeket veszélyeztetettség szerint kategorizáló vörös listájának legfrissebb változatát. Idén a lista hatezerrel több, összesen 163 040 fajt foglal magába. A kihalás szélén lévő, veszélyeztetett fajok száma 45 321, ezerrel magasabb, mint tavaly. Ennek oka a természetes élőhelyek pusztulása, az élőhely-fragmentáció, az emberi tevékenység, orvvadászat, csempészet, ember által behurcolt invazív fajok. Azonban idén természetvédelmi sikertörténet is került a szervezet beszámolójába.

Törpe elefánt, kanári-szigeteki óriásgyík, és a chilei kaktusz

Több ikonikus faj is rákerült idén a listára, köztük a borneói törpeelefánt (Elephas maximus borneensis), ami a három ma is élő elefánt közül az ázsiai elefánt egyik alfaja a trópusi Borneó szigetén. Az ázsiai elefánt maga is veszélyeztetett faj az IUCN listáján 1986 óta, a vadonban ma negyvenezer egyede megtalálható. Azonban a Borneón élő, ikonikus törpeelefánt egyenesen a kihalás szélére sodródott az emberi tevékenység hatására. A faj a malajziai Sabah államban lelhető fel, bár élnek elefántok Indonézia Kalimantan provinciájában is.

Az elefántok élőhelyük hatalmas részét, mintegy 60 százalékát elvesztették az elmúlt hetvenöt évben az IUCN beszámolója szerint. Ez kiterjedt erdőirtásnak volt először köszönhető, ami visszaszorította a törpeelefántnak otthont adó borneói őserdőt, majd Malajziában a népességrobbanás vezetett a további élőhelypusztuláshoz, ahogy az elefántok korábbi otthonát mezőgazdasági területek, különösen olajpálma-ligetek, valamint bányák, illetve urbánus infrastruktúra, mint például utak, autópályák váltották fel. Ha maga az élőhelykiesés nem lenne elég, az életben maradásért küzdő törpeelefántok sokszor művelt ültetvényekbe kénytelenek bemerészkedni élelem után kutatva, ami miatt a gazdák sokszor levadásszák őket.

A szerencsétlen sorsú törpeelefántnak mára körülbelül ezer egyede maradt a vadonban, amiből nagyjából négyszáz szaporodóképes felnőtt állat. Sajnos ezek az állatok az élőhelykieséssel sok helyen egymástól is el lettek szeparálva, ahogy pálmaültetvények vágták darabokra a megmaradt erdőfoltokat. Az IUCN ezért felhívja a figyelmet rá, hogy az alfaj védelméhez nagyon fontos a zöld folyosók kialakítása az erdők között, hogy az elefántok szabadabban tudjanak élelem után kutatni és megtalálni egymást. Ez a genetikai diverzitásuk és az életképes populáció fenntartásának kulcsa. Ezen kívül fontos az erdős élőhelyek növelése és az orvvadászat elleni fellépés is.

Szintén emblematikus fajok az idei listán a Kanári-szigeteken, Gran Canaria szigetén élő óriásgyík, a nyakörvösgyíkfélék családjába tartozó Gallotia stehlini, és a szkinkek (vakondgyíkfélék) közé tartozó Chalcides sexlineatus, vagy Gran Canaria szkink. A két hüllőfaj egy behurcolt invazív kígyó, a kaliforniai királysikló (Lampropeltis californiae) miatt megdöbbentő mértékben visszaszorult. A kaliforniai királysikló 1998-ban került először a szigetre. 2014 óta a két őshonos faj egyedszáma kevesebb, mint a felére esett.

A növények között az IUCN közleménye a dél-amerikai copiapoa kaktuszokat említi, amiknek a fajainak a 82 százaléka a kihalás szélére került, ez a szám 2013-ban még csak 55 százalék volt. A copiapoa fajok a chilei Atacama-sivatagban őshonosak. Ezek a kaktuszok manapság közkedvelt dísznövények Európában és Ázsiában is, ezért a legális kertészeti ágazat mellett, a magas keresletet kielégítendő, megjelent a természetből rabolt csempészáru a világ feketepiacán. A modern városfejlesztés és újonnan épült utak közelebb hozták az embert a korábban távoli vadonnak számító Atacama-sivataghoz, és a csempészek ma könnyebben tudják a vadonban beszerezni a kaktuszokat, amiket ráadásul a klímaváltozás is veszélyeztet.

A copiapoa alapvetően hosszú élettartamú növény, és nem tud olyan ütemben szaporodni, ami pótolná a csempészek, a klímaváltozás és az élőhelyvesztés miatti populáció-kiesést. Azonban van rá mód, hogy az ember megkülönböztesse a csempészett kaktuszokat, mutat rá az IUCN, mivel a vadonban begyűjtött kaktuszok szürkésebb árnyalatúak, a növények a sivatagi körülményekhez alkalmazkodva fejlődtek. A kertészetből jövő, termesztett egyedek zöldebb árnyalatúak.

Sikertörténet - Az ibériai hiúz

Bár az idei vörös lista sok fajnál a körülmények romlását mutatja, van pozitív változás is. Az ibériai hiúz (Lynx pardinus), más néven spanyol hiúz vagy párduchiúz helyzete egy kategóriát javult, veszélyeztetett (endangered) státuszból sérülékeny (vulnerable) státuszba kerülve. A korábban a Magyarországon is megtalálható eurázsiai hiúz (Lynx lynx) alfajának tartott ibériai hiúz mára bizonyítottan külön faj. 2001-re teljesen a kihalás szélére sodródott a túlvadászat, orvvadászat, az élőhelyének fragmentációja, és nem utolsó sorban fő prédájának, az üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus) populációjának drasztikus csökkenése miatt.

Míg 2001-ben 62 példány élt az állatból, 2022-re 648 felnőtt példányt számoltak, ma pedig összesen 2000 példány az ibériai hiúz populációja. A fajmentési erőfeszítések része volt az élőhelyrekonstrukció, a mediterán erdő és bozótos visszaállítása több helyszínen, illetve az üregi nyúl populációjának növelése, hogy a hiúz számára legyen elég élelem a faj népességének a növekedéséhez. Ehhez egyébként hasonló a helyzet Magyarországon a fokozottan védett parlagi sas és a kerecsensólyom védelmének esetében, amiknek a kedvenc zsákmányállata az ürge, ami pont ezért védett 1982 óta.

Az ibériai hiúz genetikai sokféleségének növelésében áttelepítések és ex-situ tenyésztési programok kifejezetten fontosak voltak. 2010 óta több, mint négyszáz egyedet telepítettek vissza Spanyolországba és Portugáliába, és a faj elterjedési területe a kétezres évek eleji, mintegy 449 km2-ről (ami kisebb, mint Budapest területe), 3 320 km2-re növekedett.

Magyarországi fajok is veszélyben vannak

Idehaza kétezer védett faj van, köztük 58 gombafaj, 17 zuzmó, a védett növények száma 782, 87 növény fokozottan védett. 1193 állat védett, 186 fokozottan védett. Az IUCN saját online keresője szerint 5090 Magyarországon (is) honos faj található a vörös listán, ebből 279 közel veszélyeztetett, 204 sérülékeny, 111 veszélyeztetett és 39 kritikusan veszélyeztetett. Hazánk egyébként európai országként az egyik legjobban kutatott régióban van. Az európai vörös lista a kontinens egyedi élőhelyein összesen 20 ezer szövetes növényt, több, mint 800 emlős- és madárfajt, legalább 300 hüllő- és kétéltűfajt, nagyjából 1800 halfajt és több, mint 100 ezer gerinctelent tart számon. Ennek a kutatását az Európai Unió Bizottsága finanszírozza, és a kontinensen 16 ezer faj van az európai vörös lista számára felderítve és kategorizálva.

Magyarországon több, mint száz éve, 1901-ben született az első, fajokat védetté nyilvánító jogszabály. A védett és fokozottan védett fajok listáját az 1996. évi LIII. törvény és a 13/2001. (V.9.) KöM rendelet foglalta keretbe. A természetvédelemben nem csak szakértők vehetnek részt, a magyar természetvédők honlapján részletes információt lehet találni a közösségi, önkéntes kutatási (citizen science) projektekről, amik egyre nagyobb segítséget jelentenek a magyar természetvédelemnek.