Az intézmény elsősorban a környezet állapotát érintő tudományos és technológiai kutatásokra szakosodott, érintve többek között a természetes vizeket és vízi ökoszisztémákat, a szennyvízkezelést és szilárd (elsősorban háztartási) hulladék-gazdálkodást (és annak energetikai célú hasznosítását) valamint a mezőgazdaság környezetvédelemmel kapcsolatos területeit. Nemzetközi kapcsolatai igen sokrétűek és gyakorlatilag a világ minden területét érintik, Európán belül pedig meghatározó szerepük van a PEER-programban. Hazánkat illetően több évtizedes kapcsolatokat ápolnak a VITUKI-val (többek között az EurAqua-hálózat keretein belül), míg az 5-7. keretprogramok során összesen 16 olyan projektnek részesei, amiben legalább egy magyar intézmény is részt vett vagy jelenleg is résztvevője. A Cemagref olyan tudásbázist jelent, amire a magyar környezetvédelem ill. az ezzel kapcsolatos kutatások is messzemenően támaszkodhatnak, ezért a tudományos együttműködést az intézménnyel minden lehetséges formájában támogatni érdemes.
A CEMAGREF[1] a helye francia agrárkutatási rendszerben, szervezeti és működési elvei
1. Az intézmény magalakításáért és működéséért felelős jogszabályi háttér
A CEMAGREF 1981-ben alakult két ágazati alkalmazott kutatóintézet összevonásával, jogilag erről a 81-38 (1981. január 28.) jogszabály (décret) rendelkezik, ami egyben módosította Code Rurale ide vonatkozó fejezeteit is. Ez a rendelet önálló pénzügyi gazdálkodással rendelkező közfinanszírozású, a mezőgazdasági minisztérium felügyelete alá tartozó intézményként határozta meg a CEMAGREF-et. A francia közigazgatásban és kutatási rendszerben bekövetkezett folyamatos fejlődések eredményeként a 2002-től érvényes jogszabály az intézet státusáról úgy rendelkezik, hogy az „tudományos és technológiai jellegű nemzeti közintézmény”,melynek felügyeletét a mezőgazdasági és a kutatási minisztérium közösen (egyenrangú felekként) látja el. Jogszabályban rögzített feladatai közé tartozik többek között a mezőgazdasággal, a vidéki környezettel és az itt folytatott egyé tevékenységekkel bármilyen módon összefüggésbe hozható vízgazdálkodási, vízhasznosítási, meliorációs, gépészeti és környezetvédelmi kutatás, az ökoszisztémák vizsgálata. Tevékenységét oly módon kell ellátnia, hogy elsősorban a finanszírozás döntő hányadát biztosító minisztériumok igényeit elégítse ki. Költségvetési kutatóhelyként messzemenően vegye figyelembe a közszféra tudományos igényeit (ideértve a különböző önkormányzati szinteket, szakmai és érdekképviseleti szervezeteket) is. Közre kell működnie a leendő szakemberek képzésében és a francia technológia külföldi terjesztésében. Az intézménynek segítenie kell a vállalatok döntéshozatali folyamatait – talán pontosan abból a megfontolásból, hogy ily módon is eredményesebben tudjanak gazdálkodni és így közvetve nagyobb bevételhez is juthat az állami költségvetés. A R. 332-2 cikkely rendelkezik arról, hogy mely kutatási feladatok szervezésében kell kötelezően együttműködni más nagy nemzeti intézetekkel (pl. INRA), ami egyértelműen jelzi a jogalkotó azon szándékát, hogy elősegítse a közpénzek minél hatékonyabb felhasználását.
2. Szervezeti felépítés és főbb működési elvek
A CEMAGREF egy olyan mátrixrendszer-felépítésű intézmény, ahol a működés elsősorban témaspecifikus, azaz négy (ebből egy összevont) fő kutatási prioritás (víz, ökotechnológiák, környezet) mentén épül fel, amit "finomít" az egyes kutatási egységek földrajzi elhelyezkedés szerinti strukturálása. A rendszer élén az összesen 24 tagú igazgató tanács (IT) áll, élén az elnökkel, akit a mezőgazdasági és a kutatási miniszter közösen nevez ki. A tagok közül nyolcat törvény szerint különböző szaktárcáknak kell delegálniuk, 2-2 főt küld az IT-be a mezőgazdasági és a környezetvédelmi tárca, 1-1 főt az iparért, az élelmiszeriparért, a kutatásért és a pénzügyekért felelős minisztérium. 12 tagot három évre (egyszeri megújítási lehetőséggel) a mezőgazdasági és a kutatási miniszter által közösen nevez ki, ezek a következők:
• három fő a tudományos élet legjobbjai közül,
• öt főt a mezőgazdaság, halászat, erdészet és a velük kapcsolatban álló feldolgozóipar és környezetgazdálkodás területéről,
• két fővel képviseltetheti magát a CEMAGREF tevékenysége általérintett érdekképviseleti szféra,
• szintén két főt delegálhatnak a különböző önkormányzatok.
A CEMAGREF dolgozói összesen három főt küldhetnek az IT-be, akiket szintén három évre választanak, egyszeri újraválaszthatósággal.
Az intézmény főigazgatója, főtitkára, tudományos igazgatója, pénzügyi ellenőre és főkönyvelője részt vesznek az IT ülésein de csupán konzultációs joggal. Az elnöknek jogában áll ugyanilyen minőségben más résztvevőket is meghívni az ülésekre abban az esetben, ha jelenlétük szükséges egy-egy adott téma minél eredményesebb megvitatásához. Az IT tagjai tevékenységüket térítésmentesen látják el. Az IT rendesen háromhavonta ülésezik az elnök kezdeményezésére, aki a napirendet előzetesen köteles a főigazgatóval egyeztetni. Az IT soron kívül összehívható, ha azt a tagok legalább fele, valamelyik, az IT-ben szavazati joggal rendelkező minisztérium vagy a főigazgató kezdeményezi.
Az intézmény élén főigazgatóként a mezőgazdasági és a kutatási miniszter által közösen kinevezett, a tudományos élet legkiválóbb szakemberei közül kiválasztott szakember áll, aki megbízatását három évre kapja (a kinevezés többször is megújítható). Ellátja a CEMAGREF tudományos, adminisztratív, pénzügyi és technikai igazgatási feladatait. Munkájában közvetlenül segítik:
• a CEMAGREF adminisztratív és pénzügyi vezetéséért felelős főtitkár,
• egy vagy több tudományos igazgató,
• a kutatási prioritások felelősei,
• a területi egységek vezetői.
A főtitkárt a főigazgató javaslatára, a kutatási igazgatókat szintén az ő kezdeményezésére de az intézményi tudományos és technikai tanács (CST, conseil scientifique et technique) egyetértésével a mezőgazdasági és a kutatási minisztérium közösen nevezi ki. A CST jóváhagyása szükséges a főigazgató legtöbb olyan döntéséhez, ami összefüggésben van az intézmény kutatási stratégiájának végrehajtásával vagy annak bármilyen módon történő módosításával. A CST legfőbb feladata az intézmény tudományos és technikai stratégiájának meghatározása, ennek érdekében a tagokat – a mezőgazdasági, a kutatási és a környezetvédelmi tárca kezdeményezésére – a tudományos élet hazai és külföldi szakemberei és a CEMAGREF dolgozói közül nevezik ki négy évre, kétszeri újraválasztás lehetőségével. Az egyes kutatási részterületeken való minél eredményesebb tervezési munka valamint a folyó ill. lezárt kutatások értékelése érdekében a főigazgató a CST jóváhagyásával kezdeményezheti speciális szakmai bizottságok felállítását is.
Adminisztratív struktúráját tekintve a CEMAGREF földrajzi értelemben 10 különböző telephelyet tart fenn (kilenc a kontinentális Franciaországban, egy a Francia-Antillákon), melyeken négy kutatási igazgatóság osztozik. A rendszer működtetéséért egyetlen egység, a „direction générale”, azaz a főigazgatóság felel, ennek székhelye a Párizs déli külvárosi zónájában, Antony-ban van.
A működést alapvetően az a stratégiai terv határozza meg, amit az egyes pénzügyi ciklusokhoz igazodva az intézet a felügyeleti szervekkel és a partnerekkel közösen dolgoz ki (pillanatnyilag a 2008-2012-es dokumentum szabja meg a kutatási munka fő irányait). Magától értetődő, hogy a négyéves ciklusok egymásutániságában egyes témakörök változnak, eltűnnek vagy éppen újak jelennek meg. Elsősorban a nagy, országos programokra igaz, hogy összhangban kell lenniük a kormány és/vagy a felügyelő minisztériumok által fontosnak tartott társadalmi prioritásokkal, míg a regionális jelentőségű kutatási programok esetében sokkal nagyobb tér juthat a kutatói kezdeményezéseknek – ennek érvényesítése attól is függ, hogy más intézményekkel – pl. INRA – fel tudnak-e ezek ügyében közösen lépni a regionális önkormányzatoknál (igen). Természetesen a jövőre vonatkozó főkutatási témák meghatározása – különösen az újak esetében – nagyon komoly szakértelmet igényel, elengedhetetlen az eredményes tervezéshez a külvilág (a nagy gazdasági és társadalmi folyamatok) mélyreható elemzése és a helyes következetések levonása éppúgy, mint a partnerekkel való maximális együttműködés.
A működés eredményességét három szinten mérik folyamatosan: a kutatási téma, a kutatási egység és az egyén szintjén. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy fenntartható legyen a kutatási erőforrások maximális hasznosulása és úgy a finanszírozók, mint maguk a kutatók folyamatos visszajelzést kapjanak a végzett munka eredményességéről. Az értékelés célja sosem a nyomásgyakorlás hanem az ösztönzés.
3. Finanszírozás
A CEMAGREF finanszírozását alapvetően meghatározza az a tény, hogy a francia államháztartás nem minisztériumokra, hanem prioritásokra (nagyprogramok, „missions de l’action publique”)bontja a költségvetési forrásokat és a költségvetési törvény is ennek szellemében épül fel. Egy prioritás végrehajtásáért egy vagy több minisztérium is felelős lehet, ennek szellemében kerülnek a feladathoz rendelt források egy tárcához vagy kerülnek megosztásra több tárca között a végzendő munka arányában. Tipikusan több tárca által megvalósított feladat a kutatás, így egyáltalán nem meglepő, hogy a CEMAGREF finanszírozási forrásai is egyszerre több tárcától érkeznek annak függvényében, hogy az adott kutatási feladatot melyik minisztériumhoz rendelte a költségvetési törvény. Míg 2006-ban „csak” 82 millió eurós költségvetése volt az intézménynek, 2010-re az a szám már 110 millió - ez fedezi a teljes bérköltséget és az alapinfrastruktúra (víz, villany, gáz, stb.) költségeinek egy részét. A finanszírozás alapja az a négy éves keret-megállapodás, amit a CEMAGREF köt a finanszírozó minisztériumokkal – ebben rögzítik a felek jogait és kötelességeit. Azaz közérthetően azt, hogy a támogatásért cserében az adott négy év folyamán a minisztériumok milyen szolgáltatásokra tartanak igényt, milyen kutatások elvégzését tartják elengedhetetlenül fontosnak az ágazat hosszú távú tervezhetősége és fenntarthatósága érdekében (actions publiques aux champs thématiques à la base d’un contrat de 4 ans). Míg azonban a Mezőgazdasági Minisztériummal amúgy is különleges viszonyt ápolnak – hiszen mintegy 180 kutató minisztériumi állományban van – és a velük való együttműködést egy általános keret-megállapodás rögzíti, a környezetvédelmi tárcával inkább témakörökre bontott kutatási megállapodást kötnek, szintén négy évre. Az egy-egy évre szóló kutatási megbízás ebben a kapcsolatrendszerben igen ritka. Elképzelhető, hogy a jövőben ezzel a minisztériummal is megszületik a már említett keret-megállapodás, de véleményük szerint az elsősorban pénzügyi és nem szakmai jellegű lesz. A működési költségekre fordítandó költségvetési pénzeket a szakminisztériumok negyedéves bontásban utalják át a CEMAGREF-nek. A költségvetés fennmaradó negyedrészének fele szintén közpénz, mégpedig a minisztériumokkal kötött kiegészítő kutatási szerződések alapján érkezik, így megállapítható, hogy a teljes működési költség kb. 87-88%-a közvetlenül minisztériumi forrásokból származik. A még hiányzó rész a regionális önkormányzatokkal és a vállalati szférával való együttműködés segítségével, illetve szolgáltatások nyújtásával biztosítható, az uniós források részaránya viszonylag alacsony. Ezek abban az ütemben folynak be az intézmény számlájára, ahogy arról a kutatási szerződésben a felek előzetesen megállapodtak. Arányait tekintve a saját bevételek pillanatnyilag a teljes költségvetés 31%-át teszik ki, a kutatási minisztérium 55, a mezőgazdasági tárca 23,5%-át biztosítja a teljes büdzsének költségvetési támogatásként, míg a hiányzó 0,5%-ot kimondottan posztdoktori státusok finanszírozása céljából utalja át a kutatási minisztérium.
A viszonylag magas állami anyagi szerepvállalás mellett sem kiegyenlített időben a CEMAGREF költségvetése, hiszen a „saját bevételek” (azaz a31%) időben aszimetrikusan folynak be – a pénzek fele az utolsó negyedévben, 30%-a pedig decemberben. Ez szükségessé teszi, hogy az egyes egységek között időben – akár több évet átfogóan – időlegesen átadásra kerüljenek pénzeszközök annak az elvnek a maximális tiszteletben tartásával, hogy az adott tervezési ciklus végére mindenki visszakapja az őt megillető bevételt és azt az eredeti elképzelések szerint fel is tudja maradéktalanul használni. Nagyon fontos a következő év reális pénzügyi tervezése. Nincsenek a tárcák részéről előírt, elvárt nagyságú saját bevételek, ellenkezőleg. A stabilnak mondható és négy éves ciklusokra előretervezhető, biztos állami szerepvállalás megadja az alapot a költségvetés elkészítéséhez, ez jelenti ugyanis a rendszer gerincét, az állandó státusú munkatársak bérét és a rezsikiadások egy részét. A feladatok ismeretében tervezi meg a négy kutatási igazgató a CEMAGREF gazdasági vezetőjével közösen a szükséges egyéb bevételeket, az egyes telephelyek vezetőivel közösen pedig jelzik, hogy hol milyen kiadások várhatók. A lényeg, hogy együttes munkával a bevételek és kiadások egyensúlyba kerüljenek. A hasonló francia intézmények között egyedül a CEMAGREF az, ami képes már előző év augusztusában néhány százalékos hibahatárral megadni a következő évre várható saját bevételeket! Ez fontos is, lévén ekkor kezdődik el a rákövetkező év minden tervezési munkálata, aminek végrehajtását a tárgyévben több alkalommal ellenőrzik és értékelik.
A francia kutatási rendszerben – és így a CEMAGREF kutatói által készített pályázatokban, az álltaluk megvalósított projektek finanszírozásában - egyre nagyobb szerep jut az ANR-nek, azaz a nemzeti kutatási ügynökség általfinanszírozott pályázati rendszernek, ami 2005-ben összesen 600 millió, 2006-ban már 800 millió eurót biztosított kutatásra, az összeg pedig azóta évről-évre nő. (Ez az egyik lehetőség a kormány kezében, hogy érvényesítse a szakági kutatásokra meghatározott prioritásokat, ösztönözze a hetedik keretprogramban való részvételt, a nyolcadikra való felkészülést és az uniós ERA-NET együttműködéseket. Az ellenőrzésre sok egyéb feladata mellett az AERES (Agence d'évaluation de la recherche et de l'enseignement supérieur), azaz a kutatási és felsőoktatási értékelő ügynökség hivatott. A köz-és magánszféra együttműködését segíti a Label Carnot-program, amit a kutatási tárca ír ki és az ANR-en keresztül finanszíroznak.) Ezzel párhuzamosan csökken a minisztériumok által közvetlenül folyósított projekt-támogatások aránya, ők – talán a környezetvédelmi tárca kivételével - egyre ritkábban hirdetnek meg önálló pályázatokat. (A CEMAGREF-nél minden egyes kutató átlagosan 25 ezer euró pályázati pénzt „hoz” évente az intézménynek.)
A CEMAGREF vezetői úgy vélik, hogy az intézmény mérete alapján abban a szerencsés helyzetben van, hogy lényegesen könnyebben tud alkalmazkodni egy olyan – pillanatnyilag valószínűtlen – változáshoz, ami a költségvetési források lényeges csökkenését jelentené. A kutatók felkészültsége lehetővé teszi, hogy igen rövid időn belül nyissanak a vállalkozási szféra felé, hazai vagy nemzetközi szinten vegyenek részt kutatási, szakértői munkában – szerencsére jelenleg erre nincs szükség. A szervezet sokkal költséghatékonyabban működtethető mint az egy nagyságrenddel nagyobbnak számító INRA vagy a még nála is nagyobb CNRS, az ezeknél lényegesen kisebb költségvetése miatt pedig azt valószínűsítik, hogy egy esetleges költségvetési megszorítás esetén először – logikus lépésként – a „nagyok” pénzügyi támogatását csökkenti az állam, lévén azzal érhető el érdemi megtakarítás. A viszonylag kis struktúra gyenge pontja viszont abban rejlik, hogy a munkatársak közötti kapcsolatrendszer szinte semmilyen komoly feszültséget nem bír el, ellentétben egy sokkal nagyobb szervezettel, ahol az ilyen problémák viszonylag egyszerűen kezelhetők, vagy éppenséggel felszínre sem kerülnek. Tény azonban az is, hogy a közalkalmazotti státus egyfajta nyugalmat és biztonságérzetet ad a kutatóknak, így az egymás közötti lehetséges feszültségforrások is jóval kisebbek, mintha egyfajta versenyszellemben kellene együtt dolgozniuk.
________________________________________
[1] Centre national du machinisme agricole, du génie rural, des eaux et des forets – www.cemagref.fr
Somogyi Norbert, TéT-attasé
Forrás: www.fvm.hu
