- Úgy gondolom, hogy a magyar mezőgazdaság történetének nem a legfényesebb szakaszában van – mondja Csáki Csaba. - Az elmúlt egy-két évtized nagyon nehéz és keserves volt. A legutóbbi időszaknak van néhány jellemzője. Az egyik, s talán a legszomorúbb, hogy extenzív irányba haladt a mezőgazdaság fejlődése. Egyre inkább alapanyag-termelővé válunk. A gabonatermelés, az olajosmag-termelés jól fejlődő ágazat. De ezen túl, eljutottunk oda, hogy lassan már 30 százalék körül lesz az állati termék aránya a magyar mezőgazdaság termelési szerkezetében, és a külkereskedelemben is egyértelműen alapanyag-szállítóvá válunk
- Mi lenne a helyes?
- Itt az a gond, hogy az alapanyag-termelés hozzáadott értéke viszonylag kicsi. Vagyis, ha nem itthon dolgozzuk fel termelvényeinket, akkor nagyon kevés embernek ad munkát az alapanyag-termelés. Ez pedig azt jelenti, hogy a vidéken élők egy jelentős része nem jut megfelelő munkához.
- Ön szerint mit kellene tenni?
- Nagyon komolyan át kellene ezt gondolni. A világpiacon kereslet-növekedés van. Az nem igaz, hogy az élelmiszerek iránti kereslet csökken. Az árak is viszonylag szépen alakulnak. Az is látszik, hogy az igazán markáns növekedés, az az állati termékeknél van a világpiacon. Ezzel szemben mi elindultunk egy olyan úton, hogy az állattenyésztés leépül, eladjuk az alapanyagainkat, a gabonánkat, és azt mások dolgozzák, illetve etetik fel. Mára már oda jutottunk, hogy a magyar gabonát szlovák meg osztrák malmokban őrlik meg, és visszahozzuk a lisztet. Nos, ennek az irányzatnak nem szabad folytatódnia.
Forrás: Gazdakör
