Közismert, hogy a klímaváltozás a természetes erdőövek eltolódásához vezet. Az erdészeti genetikával és ökológiával foglalkozó Mátyás Csaba álláspontja szerint a mérsékelt övi erdők alsó határán várható változásokra sem az ökológusok, sem a genetikusok nem fordítanak kellő figyelmet. A klímaváltozással kapcsolatban folytatott eddigi kutatások elsősorban a vegetációs övek felső határára összpontosultak, ugyanakkor a valóban komoly problémákat előidéző szárazsági határ eltolódása aránytalanul csekély figyelmet kapott.
A probléma nemzetközi, de a jelenség Magyarországot különösen sújtja – mondta Mátyás Csaba. Ennek az az oka, hogy a hőmérséklet és a csapadékmennyiség kedvezőtlen változása a sík- és dombvidéken nagyságrendekkel nagyobb területeket érint, mint hegyvidéken. Magyarországon az összes domináns, és egyben a gazdaság számára is fontos fafaj alsó elterjedési határa – a szárazsági határ – átszeli az ország területét, azaz a klímaváltozás valamennyi faj élőhelyét befolyásolja.
A szárazsági határ eltolódása kedvezőtlenül érinti ugyanakkor Ukrajnát, Közép-Ázsiát, sőt még Észak-Kínát is, de Észak-Amerikának nyugati részén is megjelenik, ahol a préri öv a Sziklás hegység erdőségeivel találkozik. Ezeken a területeken már jó ideje vannak elszórt megfigyelések az erdők pusztulásáról, a jelenséget azonban átmeneti, helyi problémának tekintették és nem ismerték fel a folyamat globális összefüggéseit. Mátyás Csaba rámutatott: az említett síkvidéki területek nagyrészt sűrűn lakottak, ezért az erdőhatár eltolódásának gazdasági és szociális következményei jelentősek.
A szárazsági határ előretörése miatti erdőpusztulás már Magyarországon is elkezdődött. A 2000 és 2004 közötti, igen csapadékszegény években például Zalában nagy területet érintett az egyik legérzékenyebb hazai fafajunk, a bükk vitalitásának gyengülése és pusztulása. A professzor hozzátette: az ökológiai károk mellett a folyamat komoly gazdasági károkat is okoz. Nyugat-Magyarországon, a klimatikusan leginkább veszélyeztetett területeken, az erdők 30-50 százalékában került sor egészségügyi kitermelésre, amikor a fákat a gazdaságilag optimálisnál jóval előbb kénytelenek kivágni. Az erdőgazdálkodás nagyon nehezen tud alkalmazkodni a gyors környezeti változásokhoz, mert az erdei fák hosszú élettartama miatt 80-120 évre előre terveznek. Az ökológiai és gazdasági veszteség mellett azonban a tájra gyakorolt hatás sem mellékes: az erdőtlenedés az életminőséget is befolyásolja. Nem lehet közömbös, hogy ha például Budapesten, a Normafánál a kiránduló az erdő helyett fátlan vagy cserjével benőtt vidéket találna.
A professzor hangsúlyozta: a probléma fontosságát jelzi, hogy az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO támogatásával nemrég Sopronban, a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karán rendezett konferenciáján az éghajlatváltozás délkelet-európai és közép-ázsiai országok erdőgazdálkodására gyakorolt hatását vitatták meg, az általa alapított Délkelet-Európai Klímahatás Kutató Központban. Mátyás Csaba hozzátette: a konferencia egyik leglényegesebb megállapítása éppen az volt, hogy a változásokról, a megfelelő vizsgálati módszerek hiányában, egyelőre nincs elegendő adat, ezért a problémát kezelő stratégiák is hiányoznak.
A megoldáshoz először is fel kell ismerni a problémát – mutatott rá az erdőgazdálkodási szakember, aki szerint a kedvezőtlen fejlemények elhárítását nem lehet egyedül a természetre bízni, ahhoz aktív emberi beavatkozás szükséges. Ilyen segítség lehet például az erdőállományok mesterséges "átsegítése" a legérzékenyebb életciklus-pontokon, így a felújulás szakaszán, amikor a lehullott magvakból csemeték fejlődnek. Ebben a szakaszban a fák különösen érzékenyek a szárazságra – hangsúlyozta Mátyás Csaba.
Megoldás lehet ugyanakkor szárazságtűrő fajok felkarolása és honosítása is – mutatott rá a professzor, aki szerint pl. az eddig inkább visszaszorított, mediterrán jellegű faj, a csertölgy helyettesítheti a több nedvességet igénylő fafajokat.
Mátyás Csaba elmondta: a változó környezeti feltételekhez alkalmazkodás genetikai kérdéseivel nagyon régóta foglalkozik. Témaválasztásában megerősítette, hogy 1992-ben Marokkóba látogatott, hogy tájékozódjon arról, szélesebb körben honosítható-e Magyarországon az Atlasz hegységben élő cédrus. Itt figyelte meg, hogy a Szahara felől előretörő szárazság hogyan pusztítja lépésről-lépésre a sokszáz éves faóriásokból álló erdőségeket. A szárazsággal szembeni tűrőképességet genetikai tulajdonságok határozzák meg, de a tolerancia határát meghaladó külső hatások pusztuláshoz vezetnek. A tolerancia-határral foglalkozó kutatás hiánya miatt azonban erre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Éppen ezért - az előrejelzések pontosítása érdekében - a genetikai és ökológiai határfeltételek kutatása fontos feladata a közeljövő kutatásának. A Nature-ben közölt cikk ennek jelentőségére kívánja felhívni a figyelmet.
Forrás: Forestpress
