„Tápiógyörgye határa jobbára feketeföld, mely sikeres, sikéres, tiszta búzát terem. A földesurak repcét is vetnek. A Tápió vizén, mely a helység alsó részét átfutja, négykerekű malom áll” – írta Fényes Elek 1851-ben. Hosszú szünet után újra őröl egy régi györgyei malom, igaz, már nem a Tápió vize hajtja a kerekeket.
- Itt régen is volt egy vízimalomnak – kezdi a történetet Kiss Pál, tápiógyörgyei gazdálkodó. - Amiben most vagyunk, ez az ÁFÉSZ-é volt. Tőlük vette meg az elődöm, Kenyó István, aki felújította, a régi hengerszéket kicserélte és új technológiát épített be. Belülről elég jó műszaki állapotban volt a malom, de kívülről eléggé le voltak robbanva a szociális létesítmények és az egész környezet. Sok pénzt invesztáltam bele. Adtunk be pályázatot is, de sajnos nem nyertük meg azzal az indokkal, hogy hitel van a malmon. Ezért inkább személyesen vettem fel jelzáloghitelt, és abból újítottuk fel. Kellett, mert szégyelltem, ahogy kinézett, elvégre mégiscsak élelmiszeripari létesítményről van szó.
- Nemcsak a saját gazdaságának, a Penk Farm Kft.-nek a búzáját dolgozzák itt fel, hanem a Dél-Pest megyei BÉSZ tagjaiét is.
- Igen. Több olyan gazdáét, akik a megfelelő minőséget elő tudják állítani. Sajnos a múlt év nem igazán a búzaminőségről szólt, se a mennyiségről. Hiába volt jó a sikérfehérje, a terülések szinte mind a 20 körülit hozták, és nagyon nehéz a pékeknek olyan lisztet adnunk folyamatosan, hogy meg is legyenek velünk elégedve.
- Tekintve a rendkívül szeszélyes időjárást, milyenek az idei kilátások?
- Biztos, hogy kárt csinált. Most megyek ki megnézni, hogy látszanak-e ennek a következményei. Most a belvíz a probléma. A búzák a belvíztől szinte megértek, a víztől nem kaptak oxigént, s kihalt a növény. Ezeken biztos, hogy nem fejlődött ki a szem, ez már kiesés. A gyomirtásokat későn végezték el a gazdák, nem is szólva a gombaölőzésről. Voltak, akik egyáltalán nem kezelték a búzát, mert nem tudtak rámenni. Az övék nagyon rossz állapotban van.
- Márpedig a malomnak kell az alapanyag.
- Mi körülbelül 10 ezer tonnát dolgozunk fel egy év alatt. Ennek egyharmadát magam termelem meg, a többit a környező gazdáktól vásároljuk. Nekünk nagyon fontos a minőség. Az is probléma egyébként, hogy rengeteg fajtát termesztünk, és mindenki esküszik az ő fajtájára, így azután a beltartalom nem úgy jön ki, ahogyan azt szeretnénk.
- Hogyan tovább? Mert a cél: a termőföldtől az asztalig. Tehát a saját pékség még hiányzik.
- Van egy ilyen tervünk. Most megint beadtunk egy pályázatot a pékségre. Ez itt, Tápiógyörgyén 10 embernek teremtene munkahelyet. Terveink szerint hagyományos kenyeret sütnénk. Úgy gondolom, hogy havonta 100 tonna körüli lisztet tudnánk felhasználni. Természetesen a környező községekbe is szállítanánk.
Forrás: Gazdakör
