Annak idején sikk volt a faluból a panelbe költözni, "városi ember" lenni, a látszólag könnyebb, kényelmesebb életet választani. Jött a "mikró", megtanultuk, hogyan lehet fél óra alatt háromfogásos vasárnapi ebédet tenni a család asztalára, élveztük, hogy amíg a moziban a filmet nézzük, otthon vekker kapcsolja le a pecsenye alatt a légkeveréses sütőt... A hagyományokat meg vagy elfelejtettük, vagy azok is romantikus "bulivá" silányultak, hiszen a szülőföldünkön vendégek lettünk, s a javakért már egy kapavágást sem kellett tennünk...

Úgy tűnik ennek az életfelfogásnak napjainkban lassan vége. Kényelem ide, vagy oda, az utóbbi években valami megváltozott. Kényszerhelyzetbe kerültünk. A városokban egyre kevesebb a munka, egyre drágább a távfűtés, a villany, kezdünk beleunni a „műétel-kultúrába”, laposodik a buksza is, hiszen a keservesen megvásárolt lakás, kocsi, plazmatévé otépéje a csillagos egekig rúg, a mama kertje, szőleje meg jobb híján termi a gazokat.

Fordítani kellene az életünkön - de hogyan? Talán menjünk vissza a gyökerekhez! Tegyünk úgy, ahogy eleink! Használjuk ki a környezetünk adottságait: tanuljunk meg újból kertet művelni, termeljünk egészséges élelmiszereket, népesedjenek be ismét a nyúlólak, kapirgáljon csirke, gágogjon liba az udvarokon, sorakozzanak a kamrák polcain - és a piacok standjain - a vegyszer nélküli lekvárok, szörpök. Ez lenne a "helyi termelés", aminek támogatása a vidék fejlődése és a megélhetés javítása érdekében talán mindennél fontosabb feladat - ami mellé mi is elszegődtünk. Törekvésünket most az egészséges életmód kultusza is segíti. A fogyasztók egyre szívesebben választják a „természetes”, a „falusias”, a „házias”, a tradicionális ízeket, a helyben előállított termékeket. Malmunkra hajtja a vizet az is, hogy a helyi termék-üggyel ma „divat” foglalkozni. Úgy tapasztaljuk, hogy a károsnak tartott élelmiszerek egyre intenzívebb nyilvános ostorozása, a „magyar termék” népszerűsítése, a hagyományok iránti nosztalgia felerősödése is a reneszánszának kedvez. Ennek fontosságát átérezve sok éves előkészítő munka után az idén sikerült megépítenünk a helyi termelők "otthonát", a Kistermelők Házát, amelyet augusztus 8-án ünnepélyesen felavatunk.

A "Szentlőrinci Gazdanapok" természetesen változatlanul agrárvásár, azonban mint mindig, most is gondoltunk azokra, akik nem csak üzleti, szakmai megfontolásból jönnek el hozzánk. Egyik programunk a Nagy Talajművelő Show ugyan a szakmának szól, de bizonyára érdekes lesz a látogatóknak is. A lovak iránt rajongók is megnyugodhatnak: lesznek színvonalas lovas programok és a Szentlőrinci Vágta - a Nemzeti Vágta előfutama - sem marad el... Bizonyára sok nézője akad majd a juhterelési és pásztorkutya bemutatóknak is, a gyerekek meg biztos élvezni fogják a gólyalábas mutatványosok attrakcióit, az őshonos udvar interaktív foglalkozásait, az állatsimogatót - ahol még kedvenceikből vásárolhatnak is.

Szakmai törekvéseinket a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a vidékfejlesztési tárca is érdemben támogatja, reméljük, ennek eredménye nemsokára megmutatkozik a régió gazdálkodásában, a helyi termékek egyre szélesebb térnyerésében.

- Sigora Irma -