Róma, 2015. július 10.– Az éhezés teljes felszámolásához a következő 15 év alatt további 267 milliárd dollárnyi befektetésre lenne szükség a vidéki és városi térségekbe és a szociális védőhálóba, hogy biztosítsuk az ott élő szegények élelmiszerhez jutását és javítsuk életszínvonalukat, állapította meg egy új ENSZ jelentés. Ez évente átlagosan csupán 160 dollár támogatást jelent a mélyszegénységben élők számára fejenként.

A három szervezet, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), a Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap (IFAD) és a Világélelmezési Program (WFP) által jegyzett jelentést közvetlenül az Etiópiában megrendezendő harmadik nemzetközi fejlesztés-finanszírozási konferencia előtt mutatták be.

Világszerte, még mindig közel 800 millió ember, javarészt a vidéki területeken, nem jut elegendő élelemhez. A krónikus alultápláltság felszámolása 2030-ra központi eleme mind a 2015 utáni időszakot meghatározó fenntarthatósági fejlesztési céloknak, amiket a nemzetközi közösség várhatóan az év második felében fogad el, mind az ENSZ főtitkár által meghirdetett „Nulla éhezés kihívásnak” (Zero Hunger Challenge).

„A jelentés üzenete egyértelmű: ha ragaszkodunk a jelenlegi gyakorlathoz, 2030-ban még mindig 650 millió éhező emberrel számolhatunk. Ezért egy olyan megközelítés mellett érvelünk, ami a szociális védőintézkedéseket további célzott mezőgazdasági és városi beruházásokkal kombinálja, mind a szegényebbeket célozva,” mondta a FAO főigazgatója José Graziano da Silva

„A jelentés alapján évente 267 milliárd dollárnyi extra befektetésre lenne szükség az előttünk álló 15 évben. Ez a világ teljes GDP-nek 0,3 százaléka, ami szerintem nem nagy ár a krónikus éhezés felszámolásáért,” tette hozzá.

Az IFAD elnöke, Kanayo F. Nwanze hangsúlyozta: „A jelentés abban segít, hogy felmérjük a feladat nehézségét. Hiszünk benne, hogy a szegénység és éhezés csökkentése akkor válik igazán előnyünkre, ha komoly befektetésekkel célozzuk a vidéki embereket.”

„Gyökeres változásra van szükség a szegénység felszámolására irányuló elképzeléseinkben. Nem hagyhatjuk, hogy teljesen leszakadjanak,” mondta a WFP igazgatója, Ertharin Cousin. „A leginkább rászorulók számára kell forrásokat biztosítanunk, hogy eltűnjön az éhezés, és hogy hozzáférjenek a szükséges erőforrásokhoz és képességekhez.”

A szervezetek vezetői kiemelték, hogy az etiópiai konferencia fő célja az összes ország, kiemelten a fejlődők, hozzásegítése a fejlesztési célkitűzések eléréséhez nemzeti programok és intézkedések révén.

Lehetőségek fenntartható módon

Ha nem változtatunk a jelenlegi gyakorlaton, 2030-ban még mindig 650 millió ember számára jelenti az éhezés a napi realitást.

Ezzel szemben áll a szociális védőintézkedések és a befektetések kombinációja, amely segítségével az éhezés által érintett emberek számára is biztosítva lenne az 1,25 dollárnyi napi bevétel, vagyis a Világbank által meghatározott szegénységi küszöb fölötti életszínvonal.

A szociális védőrendszereinkbe 116 milliárd dollár – 75 milliárd a vidéki és 41 milliárd a városi területekre – pluszforrást, míg a rászorulókat célzó befektetésekbe további 151 milliárd dollár – 105 milliárd a vidéki és 46 milliárd a városi területekre – erőforrást tart szükségesnek a jelentés. A kettő összegéből jön ki a már említett 267 milliárd dollár.

Befektetések forrása általában a privát szektor, mégis, szükségesek az ezeket kiegészítő állami támogatások is, például a vidéki infrastruktúrába, közlekedésbe, egészségügyi és oktatási rendszerbe.

A vidéki területeken támogathatók lennének a kisgazdálkodókat célzó infrastruktúrafejlesztések, például az öntöző-rendszerekbe. Gondolhatunk olyan intézkedésekre, amik a betakarítás és az élelmiszer-feldolgozás során csökkentik az élelmiszerveszteséget, vagy segítenek egy szilárdabb földhasználati rendszer kiépítésében, a hitelhez jutásban, továbbá munkaerő-piaci és egyéb, gazdálkodó tevékenységhez kevésbé kapcsolódó (pl. piachoz jutás) segítséget kínálnak a rászoruló közösségeknek, nőknek és fiataloknak.

Urbánus területeken a cél az lenne, hogy a mélyszegénységben élők is képesek legyenek gondoskodni magukról. Ezért többek között bővíteni kell képességeiket, például vállalkozói képességeket, szaktudást, és biztosítani kell az egyenlő munkaerő-piaci esélyeket, a hitelhez jutás lehetőségét, a megfelelő lakhatási és táplálkozási körülményeket.

A szociális védőrendszertől az önellátásig

A szociális intézkedések közvetlen pénzügyi támogatás formájában azonnali megoldást jelentenének az éhezés felszámolására, miközben a táplálkozás minőségét is javítanák azáltal, hogy a szegények is változatosabb és egészségesebb étrendre térhetnének át, ezzel pedig a rejtett éhezés (mikrotápanyagokban, vitaminokban, vasban stb. szegény táplálkozás) ellen is fontos lépést tehetnénk.

A mélyszegénységben élők számára jelenleg hiányoznak az eszközök és a képességek, hogy termelő tevékenységbe kezdjenek. Amint azonban ez a befektetések hatására változik, jövedelemhez jutnak, amiből akár meg is takaríthatnak vagy befektethetnek, tovább növelve jövedelmüket.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Jelentés: Egy éhezésmentes világért