A hüvelyes termésű növények, ide tartoznak a szárazbabok és borsók, kedvező áruk és jó ízük mellett magas tápértékű fehérje- és mikrotápanyag tartalommal bírnak, hozzájárulva az egészséges életmódhoz, főleg a fejlődő országokban – ezzel a fő üzenettel indult el a Hüvelyesek Nemzetközi Éve a mai napon.

„A hüvelyesek fontos terménynek számítanak, sokak számára a táplálkozás alapját jelentik, különösen Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában, ahol ezen növények, gyakran kisbirtokos gazdák földjein teremve, nem maradhatnak ki a hagyományos étrendből,” hangsúlyozta az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) főigazgatója, José Graziano da Silva.

„Szerepük az éhezés felszámolásában, az élelmezésbiztonság, helytelen táplálkozás kezelésében, az emberi egészség és a környezeti kihívások kapcsán jelentős,” üzente Ban Ki Mun ENSZ főtitkár a hivatalos indulás alkalmából.

„Tápláló magok a fenntartható jövőért” – ezzel a szlogennel választotta az ENSZ közgyűlés 2016-ot a Hüvelyesek Nemzetközi Évének, hogy felhívja a figyelmet ezen termények számtalan előnyére, támogassa a gazdákat és a kereskedőket, és az élelmezési láncban új, innovatívabb megoldásokat indítson útjára.

Szimbolikus lépésként a FAO főigazgatója elültetett egy lóbabot, és ezzel kezdetét vette a Hüvelyesek Nemzetközi Éve.

Kiaknázatlan lehetőségek

A hüvelyesek szerte a világon megtalálhatók a legkülönbözőbb nemzetek konyhájában és számtalan nemzeti és helyi emblematikus fogás alapjául szolgálnak, gondoljunk csak a falafelre, az indiai dahlra, a chilis babra vagy épp a sült babra.

Bármerre járunk, rengeteg különböző fajta hüvelyes termésű növényt találunk. A legnépszerűbbnek a különböző szárazbabok (vesebab, holdbab, vajbab és nagy szemű lóbab) számítanak, de a csicseriborsót, homoki babot, vagy más néven tehén babot, és a lóbabot is sok helyen fogyasztják szívesen. (További információ arról, mik is a hüvelyesek ezen a linken)

További előnyük megfizethető áruk, főleg az általában drágább állati fehérjeforrásokkal összehasonlítva, amivel a fejlődő világban élők számára jó lehetőséget kínálnak étrendjük javítására. A tejből származó fehérje ötször többe kerül a hüvelyes termésből származóhoz képest, csak hogy egy példát említsünk.

A gabonákkal összevetve, kétszer, de akár háromszor is nagyobb jövedelmet biztosíthatnak a gazdáknak, ami a kisebb keresetű termelők számára jelentős segítség a szegénység elkerüléséhez, továbbá a mezőgazdaságban dolgozó nők számára is plusz jövedelmet jelenthet.

Egészségügyi előnyök

Kicsi méretük ellenére a hüvelytermések tele vannak fehérjével: a búzában feleannyi, míg a rizsben csupán harmada a fehérje egy hüvelyeshez képest.

Gazdagok mikrotápanyagokban, aminosavakban és B-vitaminban, melyek, amint azt a FAO főigazgató is kiemelte, elengedhetetlenek az egészséges táplálkozáshoz.

Alacsony zsírtartalom és magas rosttartalom jellemzi őket, épp ezért koleszterinszintünk és emésztőrendszerünk szabályozásában sem elhanyagolható a szerepük. A bennük található magas vas- és cinktartalom a nők és gyermekek számára segít a vérszegénység elkerülésében. Alapvető fontosságúak tehát a változatos étrendben és az elhízás, a krónikus betegségek, mint a diabétesz, keringési zavarok és rák, ellen.

A magas tápanyagtartalmuknak köszönhetően, a sürgősségi élelmiszercsomagok részét képezik, főleg, mivel nem tartalmaznak glutént, így az arra érzékenyek is fogyaszthatják őket.

Előnyök az állatok és a környezet számára

A hüvelyesek azonban nem csupán az emberek számára jelentősek, hanem az állatok és a talaj egészsége miatt is.

Állati takarmányként is jó szolgálatot tesznek, magas nitrogéntartalmuk a növekedést támogatja.

Ugyanezen szempontból értékesek a talaj termőképességének javításában, amivel közvetetten a mezőgazdasági termelést segíti, csökkentve a műtrágyától való függőséget. Ez utóbbinál nem feledkezhetünk el az ezzel járó kisebb szén-dioxid lábnyomról sem.

Egy egészségesebb talajból az abban található biológiai élővilág (különféle mikróbák, baktériumok, bogarak stb.) is profitál.

Köszönhetően genetikai sokszínűségüknek, jelentős potenciált rejlik bennük a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban, lehetővé téve gazdálkodók számára a változó időjáráshoz legjobban illő fajta termesztését.

Köztestermesztés során alkalmazva, vagyis különböző termények között vetve, csökkenthetik a talajeróziót és különböző betegségek ellen is hatékonyan bevethetők.

Ezt megelőzően, a korábbi nemzetközi évek a talajt, családi gazdálkodást és a quinoát állították középpontba.

Forrás: FAO