A visegrádi és a balti országok a megfelelő forrásokkal ellátott, erős, kétpilléres Közös Agrárpolitika (KAP) fenntartása mellett érvelnek. Szerintük az agrárpolitikának a jövőben is a termelőket kell szolgálnia, az agrárpénzeket továbbra is kizárólag a gazdálkodóknak kell kapniuk, a pénzügyi keretnek pedig a jelenlegi szinthez hasonló összegűnek kell lennie. Ezt az álláspontot Bulgária, Horvátország és Románia is támogatja. Ezen országok elutasítják a nemzeti társfinanszírozás bevezetését a közvetlen mezőgazdasági támogatásoknál. Magyarországnak sem érdeke a rendszer gyökeres átalakítása, továbbra is az erő, kétpilléres rendszer megtartásában érdekelt, és például olyan elem fenntartásában, mint a termeléshez kötött támogatások rendszere. Cél, hogy a vidékfejlesztésnél megőrizzék a vissza nem térítendő támogatások túlsúlyát 2020 után is, és megfelelő eszközök legyenek az agrárpiaci válsághelyzetek megelőzésére, illetve gyors kezelésére is.

Bár az említett államok amellett kardoskodnak, hogy megmaradjon a támogatások mostani nagyságrendje, azonban sem a skandináv országok, sem Hollandia nem osztja ezt az álláspontot. A legjobb alkupozíciója Németországnak és Franciaországnak van. A KAP költségvetése az EU összköltségvetésének körülbelül a 38 százalékát teszi ki. A KAP keretében a 2014–2020 közötti időszakban 408 milliárd eurót lehet elkölteni.

A Közös Agrárpolitikának 2020 után is az európai agrárium versenyképességének növeléséhez, a termelők jövedelmének stabilizálásához kellene hozzájárulnia – a földművelésügyi tárca álláspontja szerint.

A mostani rendszer kellő rugalmasságot ad a tagállamoknak arra, hogy prioritásaiknak megfelelően kialakítsák a saját modelljüket. A KAP által garantált források számottevő szerepet játszanak abban, hogy a magyar mezőgazdaság jövedelmezősége az elmúlt években érdemben javult; stabilabbá vált a mezőgazdasági termelők helyzete a megnövekedett áringadozások mellett is.

Elengedhetetlen ugyanakkor a szabályozásból fakadó adminisztratív terhek további csökkentése, egyszerűsítése.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szerint abban szinte biztosak lehetünk, hogy 2020 után is lesz közös agrárpolitika, azonban jelentősen átalakulhat. Főleg a közvetlen támogatásoknál kaphat minden eddiginél nagyobb szerepet a fenntarthatóság. Akár még azt is el lehet képzelni, hogy a teljes területalapú támogatást zöldítési feltételekhez, vagy akár újabb növényvédőszer- és műtrágyahasználattal kapcsolatos feltételekhez kötik. Arra is lehet számítani, hogy az úgynevezett II. pilléres forrásoknál – mint amilyen most a Vidékfejlesztési Program – egyre jobban a visszatérítendő támogatásokra helyeződik a hangsúly. A kamara elkötelezett a közös agrárpolitika fenntartásában, hiszen jelentős haszonélvezője ennek az ország. A kamara célja, hogy valamennyi tagországban csaknem azonos hektáronkénti uniós támogatás társuljon.