Erdőt, mezőt járva sehol nem jellemző – a természetben sem – a csupasz talaj. És ez így is van jól. A fáról lehullott levelek, az elszáradt növényi maradványok takarják, fedik a talajt. Mindenki látott már kicserepesedett, széttöredezett talajt, amit perzsel a nap, szárít a szél, az eső veri. A talajélet ott korlátozott. Tehát a talaj takarásával, fedésével a nap és a szél nem szárítja, eső nem rombolja szerkezetét, morzsalékos maradhat, nem iszaposodik el, mert az ott lévő zöld növény vagy szármaradvány ezt megakadályozza. Tehát ezen feladat minden gazdálkodó számára fontos a szabályzókon túl is - hívja fel a figyelmet a szabályokat ismertető összefoglalójában a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara.

Többféle módon is meg lehet felelni a minimális talajborítással kapcsolatos követelményeknek ( a 50/2008 (IV.24.) FVM rendelet)  talajok védelme érdekében.

A rendelet szerint a talaj takarása, fedése adott időszakban lehetséges: őszi kultúra vetésével, másodvetésű takarónövény termesztésével, vagy a tarló szeptember 30-ig történő megőrzésével vagy legfeljebb sekély tarlóhántás és ápolás, illetve középmély vagy mély talajlazítás elvégzésével, valamint a tarló gyommentes állapotban tartásával, kivéve a nitrátérzékeny területeken termesztett tavaszi vetésű kultúrák esetében, ahol a szintvonalakkal párhuzamos talajelőkészítő munkák elvégzése szeptember 1-től megengedett.

Azonban fontos, hogy a talajt óvjuk, védjük szabályozva a hőmérsékletét, javítva vízháztartását, csökkentve az eróziót.

Továbbá a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKÁ) előírásaiban szerepel az is, hogy a tarló, nád, növényi maradvány, valamint gyepek égetése tilos, kivéve, ha erre növény-egészségügyi okokból van szükség. (Levegővédelmi jogszabályok szerint is csak indokolt esetben lehetséges).  A rendelet szerinti kötelmet – miszerint fát, bokrot és sövényt nem lehet kivágni a gazdaság területén – a költési időszakok lezárulása után szeptember 1-től feloldják.