Fotó: unideb.hu

A világ számos országa, köztük Magyarország is felismerte, hogy kulcsfontosságú az őshonos génbázis megőrzése a jövőre nézve. Egyre inkább előtérbe kerülnek ezek a hazai fajták, miután a szélsőséges időjárási körülményekhez, a rendkívüli hidegekhez, illetve melegekhez nagymértékben képesek alkalmazkodni, páratlan a tűrőképességük – ismertette Hajas Pál, a Debreceni Egyetem címzetes egyetemi tanára, az AKIT kozárdi kihelyezett tanszékének vezetője az őshonos juhfajtákkal foglalkozó törzstenyészetek képviselőinek rendezett programon.

A professzor az őshonos magyar fajták mellett külföldi példákat is említett a résztvevőknek, többek között az Izlandon élő nyájvezetőt, a Pakisztán északi területein elterjedt kari juhot, valamint az arab országok kedvencét, a zsírfarkút. A szakember hazai és nemzetközi szinten is kimagasló munkáját az Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság emlékéremmel ismerte el az október 5-ei rendezvényen, a díjat Dobránszki Judit tudományos főigazgató adta át.

A Debreceni Egyetem és az Állatorvostudományi Egyetem kutatói, valamint a Magyar Juhtenyésztők Szövetségének szakértői átfogó képet adtak az elsősorban a Hortobágyról, illetve Mezőhegyes-Csanádpalota környékéről érkezett juhtartóknak arról, hogyan lehetne hatékonyabb a génmegőrzés a hazánkban őshonos juhfajták: a hortobágyi racka fekete és fehér színváltozata mellett a gyimesi racka, a cigája és a cikta tenyésztésében. Jávor András rektori főtanácsadó génmegőrzéssel kapcsolatos, nemzetközi tapasztalatokon és a hazai helyzet értékelésén alapuló előadása vitaindítónak bizonyult. A vitában való részvételre az előadások utáni hozzászólások formájában volt lehetősége a hallgatóságnak.

A házigazda Debreceni Egyetem két telephelyén, a Karcagi Kutatóintézetben és a Kismacsi Állattenyésztési Kísérleti Telepen 7 juhfajtát, összesen megközelítőleg ezer anyajuhot tartanak. Ezek közül mintegy 140 őshonos cigája, ami 4 kosvonalba tartozik.

Évente 30-40 tenyészjerkét hagyunk meg továbbtartásra, illetve a Magyar Juhtenyésztők Szövetségének központi kosnevelő telepére, Mezőhegyesre is szállítunk növendékkosokat. A genetikai kutatásaink mellett egyúttal a nagy súlyra történő bárányhízlalási programunkat is bemutatjuk a tenyésztőknek, azt, hogy hústípusú kosok keresztezésével milyen minőségű vágóállatokat tudunk nevelni – emelte ki Oláh János, a Debreceni Tangazdaság és Tájkutató Intézet tudományos főmunkatársa.

A cigája mellett a cikta génmegőrzését célzó tudományos eredményeket is megismerhették a szakmai nap résztvevői, a fajtán belüli családok fenntartásának szükségességéről Gáspárdy András, az Állatorvostudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi docense tartott előadást.