A borkészítéshez használt szőlőfajták a világ legérzékenyebb növényei közé tartoznak, a termés minőségét annyiféle tényező befolyásolja, hogy a borászkodás szinte a mezőgazdaság, a művészet és a szerencsejáték határán mozog – írja az index.hu.

A leghíresebb borszőlők gyakran épp attól olyan különlegesek, hogy mostohának látszó körülmények között, a léthatáron egyensúlyozva maradnak fenn: a termésnek jót tesz, ha a gyenge minőségű talaj miatt a növénynek mélyre kell eresztenie a gyökerét, hogy nedvességet és tápanyagokat találjon, ahogyan az is, ha marginális klímájú területen nő, ahol éppen csak hogy meg tudnak érni a fürtök.

A klasszikus borfajták közül többek között a pinot noirt, a chardonnayt, és a rizlinget is ilyen határterület jellegű részeken érdemes termeszteni, ahol a körülmények összjátéka alacsony hozamok mellett a cukor, a savak és a tanninok ideális kombinációját eredményezi a gyümölcsben. Az összefüggés fordítva is működik, a túl gazdag talaj és túl meleg klíma unalmas, löttyedt ízű, karakterét vesztett bort eredményezhet.

A legrosszabb kimenetel

Talán már ennyiből is nyilvánvaló, hogy a híres borvidékek olyan egyedi adottságokkal rendelkeznek, amelyeken ha egy kicsit is csavarunk, az ott termesztett, gyakran hozzájuk nemesített szőlőfajták már nem fogják ugyanazt az eredményt hozni, mint amit megszoktunk tőlük. Az éghajlatváltozás márpedig valószínűleg nem is csak kicsit fog csavarni a borvidékek mikroklímáján, és ez drasztikusan átrendezi majd a bortermesztés világtérképét.

Hogy mennyire drasztikusan, az elsősorban attól függ, mennyit melegszik a világ a következő évtizedekben: a legsúlyosabb forgatókönyv a közelmúlthoz képest 2 fokos hőmérséklet-emelkedéssel számol 2050-re, ha ez bekövetkezik, akkor a bortermelésre alkalmas területek nagysága 25-73 százalékkal csökken a fő borvidékeken, vagyis a legismertebb regionális borok nagy részétől elbúcsúzhatunk. (Bár ha ez bekövetkezik, akkor az emberiségnek kisebb gondja is nagyobb lesz annál, mint hogy elég bársonyosak-e a tanninok a borban. Vagy hogy van-e egyáltalán bor.)

A bor a legtöbb ember számára csak egy élvezeti cikk, ami nélkül azért lehet élni. Sokaknak azonban a megélhetést jelenti, hiszen egy 300-400 milliárd dolláros (Magyarországon 100 milliárd forint körüli) piacmérettel bíró ágazatról van szó. Ami ráadásul mostanáig dinamikusan növekedett, de mivel az éghajlatváltozás gyorsabban érezteti a hatását, mint korábban gondoltuk volna, most pár éven belül óriási bajban lehet. Azoknak, akik fel akarnak készülni a nagy sebességgel közeledő új helyzetre, vagy csak képbe kerülnének a bor jövőjével kapcsolatban, van néhány trend, amire érdemes odafigyelni.

Eső: vagy túl sok lesz, vagy túl kevés

Először is, számolnunk kell vele, hogy az időjárás a jövőben kiszámíthatatlanabb lesz: az éghajlatváltozás az átlaghőmérséklet emelkedésén felül az időjárás változékonyságát, az extrém viszonyok gyakoribbá válását is jelenti. A szőlő pedig mindenre kényes, egy kései fagy, egy túl meleg vagy túl hideg tél, egy túl esős vagy hőhullámokkal teli nyár is hazavághatja a termést vagy megváltoztathatja a szőlő ízét. A sok csapadék ősszel és télen jó, nyáron viszont elrothasztja a gyümölcsöt, márpedig az előrejelzések azt mutatják, a jövőben kevesebb teljesen esőmentes nyári nap lesz olyan tipikus borvidékeken, mint például Bordeaux.

Az eső mindenféle kártevőnek kedvez, beszámolók szerint a korábbi évi két reprodukciós ciklus után most már négy is előfordulhat egy-egy csapadékos évben, így újra kell gondolni az ellenük kifejlesztett hagyományos praktikákat. Mindeközben vannak helyek, ahol sokért nem adnák, ha a kaphatnának egy kicsit a máshol lehulló túl sok esőből: Kalifornia, Ausztrália bortermő vidékei krónikus csapadékhiánnyal küzdenek évről évre, a szárazság nyomán bozóttüzek is károsítják a szőlőt. Az itteni pincészetek szárazságtűrő oltványkombinációkkal kísérleteznek, és már olyan technológiák is vannak, amelyek a tüzek füstje által okozott, kellemetlen szín- és ízhatásokat távolítják el a gyümölcsből.

A borászok igazi rémálma a jégverés is gyakoribbá válik majd bizonyos vidékeken. Burgundiban az elmúlt években óriási pusztítást végeztek a jégviharok, ezért a helyi termelők már kezdenek ráállni, hogy ezüst-jodiddal bombázzák a jéggyanús felhőket, mielőtt még azok szétvernék a tőkéket.

Déli lankák helyett északi magaslatok?

Az éghajlatváltozás a legalapvetőbb gyakorlatok újragondolását is elhozhatja a bortermesztésben, ilyen lehet az, hogy milyen magasságba és milyen fekvésre érdemes szőlőt telepíteni. Hagyományosan a déli, délkeleti (a déli féltekén pedig északi) fekvésű, enyhe lejtők számítanak ideális szőlőtermesztő terepnek, ez azonban a jövőben radikálisan megváltozhat. Például bevonhatják a termesztésbe az északi lejtőket, amelyeken a növények nincsenek annyira kitéve a hőhullámoknak.

A klímaváltozástól szenvedő borászok már 900-1500 méter közötti telepítéssel is próbálkoznak, sőt, Argentínában 1500-3000 méter között fekvő szőlőbirtokok is előfordulnak; a tőkék így megmenekülhetnek a hőhullámok elől, de kihívásként megjelennek a rosszabb talajviszonyok, a váratlan fagyok és jégesők. Ugyanennek a trendnek a részeként híres borvidékek korábban rosszabbnak számító területei (például a Burgundi régió 400-500 méter magasan fekvő szőlői), ahol a magasság miatt néha be sem értek a fürtök szezonban, a közeli jövőben felértékelődnek.

Nem sci-fi már a norvég bor

De a legfontosabb változást az hozza majd, hogy a következő évtizedekben a bor termőterülete megnyúlik északi irányba, vagyis olyan olyan szélességi körök is beléphetnek a játékba, amelyeken korábban esélytelen volt jó minőségű borszőlőt termeszteni. Ez a folyamat már javában tart, egyik híres példája, hogy Anglia felkerült a világ pezsgőtérképére, több brit régióban kimagasló minőségű pezsgőt készítenek a champagne-i módszereket alkalmazva. Ezzel párhuzamosan a pezsgő hagyományos fellegvárát jelentő francia régió egyes termelői már el is kezdtek angliai területeket felvásárolni, náluk ugyanis kezd melegebb lenni annál, mint ami a szőlőjüknek ideális.

De nem csak a britekről van szó: lassan elkezdhetünk barátkozni a svéd, belga, dán, kanadai, észak-német vagy akár norvég borok gondolatával. Ezeket többségével még csak kísérleti jelleggel foglalkoznak az úttörő északi borászok, de a következő években radikálisan megnövekedhet a termőterületük.

A dél-skandináv borászat manapság is egyre felkapottabb, Dániában az elmúlt 15 év folyamán kettőről kilencvenre nőtt a szőlőbirtokok száma, de Svédországban is lett belőlük negyven, Norvégiában pedig egy tucat, és skandináv pincészetek már ki is termeltek néhány díjnyertes bort. A területben nagyon nagy potenciál van fehérboros szemszögből, ugyanis az előrejelzések szerint a klímaváltozás a világátlagnál nagyobb mértékben érinti Észak-Európát, így 50 éven belül akár 6 fokot is emelkedhet az átlaghőmérséklet (ez kb. a mostani észak-francia klímának felel meg). Azért hogy képben legyünk a nagyságrendekkel, azt tegyük hozzá, hogy a skandináv bor egyelőre csepp a tengerben, az unió által elismert svéd és dán szőlőültetvények összesen 4 négyzetkilométeren terülnek el, míg a teljes EU-ban 40,4 ezer négyzetkilométeren borászkodnak.

Búcsú a pinot noirtól

Ennek a folyamatnak a másik oldalán persze ott vannak a vesztesek is, még akkor is, ha nem a legszélsőségesebb klímaforgatókönyv alapján próbálunk meg jósolni. Az északi féltekén az áprilistól októberi időszak átlaghőmérsékletének 13-24 fok között kell lennie, hogy a szőlő megteremjen, de a minőségi bor készítéséhez inkább 21-22 fokra van szükség, és minden egyéni fajtának megvan a kedvenc hősávja. A Qubit ez alapján készített egy számítást a 2050-ig bekövetkező közepes, 1,4 fokos hőmérséklet-emelkedést alapul véve, eszerint Észak-Afrika, Dél-Spanyolország és Görögország egyes részei teljesen alkalmatlanná válnak a szőlőtermesztésre 3 évtizeden belül. Egy közepes klímaforgatókönyv esetében 19-62 százalékos termőterület-csökkenéssel kell számolni, ami végzetes, de azért óriási kihívást jelentő szcenárió.

A mai rizlingrégiók több mint fele kikerül a termesztésre alkalmas sávból, viszont egy hasonló nagyságú terület éghajlata északon megfelelővé válik hozzá. A primitivónál sokkal rosszabb a helyzet, a számítás szerint ez a mai jellemző régióról teljesen eltűnik, és északabbra vándorol, és ugyanígy jár a pinot noir is.

A cabernet sauvignonnál is hasonló a trend azzal a különbséggel, hogy legalább megmarad néhány a hagyományos régiók közül, például Bordeaux. Pont Bordeaux-ban ugyanakkor olyannyira nem nyugodtak a szőlősgazdák, hogy idén nyáron egy mérföldkövet jelentő döntéssel a bortermesztés helyi csúcsszerve jóváhagyta hét új szőlőfajta termesztésének lehetőségét, hogy esélyt adjanak maguknak az alkalmazkodásra. Így többek között a portugál alapfajta touriga nacionalt is elkezdik telepíteni az egyik leghíresebb francia borvidéken.

A tokaji is veszélyeztetett

Emiatt a trend miatt Magyarországon manapság már nem igazán érdemes a hűvösebb éghajlatot kedvelő rizlinget vagy akár pinot noirt telepíteni, sőt, a legmelegebb tájakon még az is lehet, hogy a cabernet sauvignon sem érzi majd jól magát.

De ami országimázs szintjén ennél is durvább, hogy a tokaji is veszélyeztetett. Ez kevésbé a hőmérséklet, inkább az éghajlatváltozás egyéb hatásai miatt van: gyakran az a minimális csapadék és páratartalom sem alakul ki, ami feltétlenül szükséges lenne a jó minőségű terméshez, az aszúsodást előidéző penészgomba ugyanis száraz időben nem él meg. Lehetséges, hogy a jövőben kézzel kell majd a kórokozót és a nedvességet a szőlőre permetezni, ha aszút akarunk készíteni Tokaj-hegyalján.

Cserébe bejöhetnek viszont olyan vörösszőlő és borfajták, amelyek manapság még a dél-európai országokban jellemzőek, vagyis megnyílik az út a magyar portói és társai előtt. A vörösödés önmagában a magyarok borfogyasztási szokásait nem forgatja fel érdemben (akkor sem, ha ragaszkodunk a hazai borhoz), ugyanis eleve inkább vöröset iszunk, az alkoholtartalommal viszont lehetnek gondok. A meleg miatt a szőlő cukortartalma megnövekszik, a bor pedig alkoholosabb lesz, márpedig a 15 százalék körüli borok már sokaknak túlságosan erősek. Az alkoholtartalom csökkentésére ma már léteznek megoldások, de ezek plusz vesződséget  jelentenek és járulékos technológiák alkalmazását igénylik a borászoktól. Könnyebb dolguk tehát biztosan nem lesz még akkor sem, ha az éghajlatváltozást lekövetve szőlőfajtát váltanak.