A pénzügyi szakember felidézi: 2021-2027-es uniós költségvetésről szóló politikai megállapodás mellett az unió közös agrárpolitikájának (KAP) jövőjéről is fontos döntéseket hoztak az uniós állam- és kormányfők a július 17-21-i maratoni csúcsértekezletükön.

Ezek közül kétségkívül legfontosabb a capping-re, azaz a területalapú támogatások egy gazdaság számára kifizethető maximális összegére vonatkozó szabályok – állapítja meg az ügyvezető igazgató. Hozzátéve: a támogatások elvonása a jelenlegi 150 000 helyett már 100 000 euró évi támogatási összeg felett lehetséges lesz - amennyiben a tagállam így dönt.

A mostani döntés legfontosabb jellemzője hogy továbbra is fenntartja a tagállami döntési szabadságát a szóban forgó kérdésben. A tagállam dönthet ugyanis arról, hogy elvonja-e a területalapú támogatás 100 000 euró feletti részét, és ha igen, milyen mértékben. Szintén a nemzeti kormányokon múlik, hogy megengedik-e a munkabérek és járulékaik beszámítását, azaz az ilyen címmel kifizetett összegekkel csökkenthető lesz-e az elvonás.

Ami viszont most eldőlt a csúcson, hogy a capping – az előzetes bizottsági javaslattal ellentétben – továbbra is csak a területalapú támogatás alapkomponensére fog kiterjedni, azaz a zöldítésre – illetve az annak helyébe lépő környezet- és klímavédelmi komponensre –, valamint az egyéb jogcímen járó közvetlen (például: a fiatal gazda top-up és a termeléshez kötött támogatások) támogatásokra nem – hívta fel a figyelmet Mezei Dávid, a Takarékbank agrár- és uniós kapcsolati ügyvezető igazgatója.

Az, hogy mely gazdaságokat fog a kormány esetleges jövőbeni döntése alapján érinteni a capping, több tényezőtől függ – tette hozzá az agrárszakember. Az egy hektárra jutó területalapú támogatás összegén túl számítani fog az is, hogy ebből mekkora részt fog képviselni az úgynevezett alapkomponens, és a zöldítés helyébe lépő új „zöld” komponens.

Ha figyelembe veszik azt a szintén a KAP-ot érintő, a júliusi csúcson hozott döntést, miszerint a KAP költségvetésének legalább 40 százalékát környezet- és klímavédelmi célokra kell fordítani, akkor alappal feltételezhető, hogy a mostani 30 százalékos zöldítés legalább 40 százalékos arányt fog kitenni a területalapú támogatáson belül. Ez a változás némileg mérsékelheti a 150 000 eurós határ 100 000 euróra csökkentését, hiszen csökken a támogatás elvonásánál figyelembe veendő, és így elvonás alá kerülő támogatásrész.

Amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy figyelembe veszi a cappingnél a munkabéreket és járulékokat, egyelőre nyitott kérdés, hogy ebben az esetben milyen módszert választ annak kiszámítására. Akár egy-egy régióra, vagy a tagállamra jellemző, statisztikákon alapuló átlagbéreket, akár a ténylegesen kifizetett konkrét munkaerőköltségeket veszi figyelembe, jelentős adminisztrációs többletteherrel lehet számolni – hívta fel a figyelmet meg a Takarékbank szakértője.

Mezei Dávid hozzátette: az uniós csúcson döntés született még az első (I.) és a második (II.) pillér közötti összegek átcsoportosíthatóságáról, valamint a II. pillér, azaz a vidékfejlesztés esetében az uniós társfinanszírozás minimális arányáról (az I. pillér továbbra is 100%-ban uniós finanszírozású marad).

Ezek a szabályok azért fontosak, mert közvetlen ráhatással vannak a végső vidékfejlesztési források teljes nagyságára. Főszabályként mind az első pillérből a másodikba, mind a II. pillérből az elsőbe 25-25 százalék csoportosítható át. A vidékfejlesztésből az első pillérbe való átcsoportosításkor azonban nemcsak az uniós, hanem az ahhoz kapcsolódó tagállami társfinanszírozás is „elveszik” a közvetlen támogatások 100 százalékos finanszírozási elve miatt.

Az eredeti bizottsági javaslatokkal szemben – amelyek jelentősen megnövelték volna a tagállami társfinanszírozás minimális arányát – lényegében nem változtak a vidékfejlesztési társfinanszírozási szabályok.

A kevésbé fejlett területek esetében – Magyarország esetében ide tartozik Pest megye kivételével az egész ország – marad főszabályként a 85%-os maximális uniós hozzájárulás, azaz a tagállamnak legalább 15%-ot kell hozzátennie az uniós forrásokhoz. Környezet- és klímavédelmi pályázatok esetében ez az arány a jelenlegi 75-25 százalékról 80-20 százalékra módosul. Ezzel csökken a tagállam által elvárt minimális hozzájárulás, azaz ha a tagállam csak a jogszabály által elvárt minimális összeget teszi hozzá a vidékfejlesztési alaphoz, csökkenni fog a vidékfejlesztési célokra fordítható összeg.

Másrészt az uniós jogalkotók – hibásan – itt továbbra is a kevésbé fejlett területeken kívüli területekre vonatkozó általános, - a korábbi 53 százalékról – 43 százalékra csökkenő uniós társfinanszírozási arányból indultak ki. A fejlettebb területek esetében a magasabb uniós finanszírozási aránnyal mintegy ösztönözni kívánják a tagállamokat, hogy több „zöld” intézkedést valósítsanak meg. Ez a szándék viszont esetünkben, a 85%-os általános kulcs miatt visszájára fordul, hiszen az Európai Bizottság által preferálni kívánt környezet- és klímavédelmi pályázatokhoz kell mélyebben a zsebébe nyúlnia a kormánynak.

Az új vidékfejlesztési program nagyságára még korai lenne számszerűsített becslést adni, az alábbi táblázatban azonban a Takarékbank szakértői összefoglalták a vidékfejlesztési forrásokat növelő, ill. csökkentő tényezőket:

Összességében megállapítható, hogy a Takarékbank szakértői várakozásai alapján a tagállami társfinanszírozási arányok fejlett régiókat érintő emelése önmagában nem lesz képes kiegyensúlyozni a vidékfejlesztési források csökkenését. Sőt, a „zöld” intézkedések esetében a kötelező uniós társfinanszírozási arány emelése miatt még akár tovább csökkenthetik azokat – tartalmazza az MTB Zrt. ügyvezető igazgatójának elemzése