A szervezésben most is segítségünkre volt a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara Tolna megyei Szervezete, és ismét Pájer Gyula volt a házigazdánk. Örömmel láttuk, hogy a természet a maga megszabott útján haladt előre, és ismét adott átbeszélni valót és teret a növényélettannak ezen a tavaszt idéző, napos, ámbár szeles délelőttön.

Elsődleges helyszínünk egy őszi búza tábla volt, de a szomszédos földek egyikén őszi káposztarepcét vetettek, így azt is szemügyre vettük. Szembeszökő volt a növények közötti különbség, ami az őszi kettős-hármas-többes kelés eredménye. A növények tőlevélrózsájuk fejlettségében, leveleik számában eltérőek voltak (bal oldali kép), de mindegyikük átesett már a szükséges hideghatáson, és a nappalok hosszának változásával a virágok differenciálódása is megkezdődött (középső kép). (A regölyi fotó mellett közlünk egy előző nap Dunapatajon készült felvételt {jobb oldali kép}, amin jól látható, hogy a virágkezdemények szintén kialakultak, de itt a repce szárba is indult.)

A főhajtás és az oldalágak csúcsi osztódó szövete a fent említettek hatására megkezdte a virágkezdemények kialakítását, de - a repce indeterminált növekedése miatt - vegetatív fejlődése sem szakadt meg. Ebben különbözik a búzától, amelynél a kettős barázda megjelenésével megszűnik a levelek differenciálódása, és ezután csak a meglévő kezdemények fejlődése, növekedése zajlik.

A repce bázis hőmérséklete (azaz ami fölött a növény fejlődése megindul) 0°C, tehát a jelenlegi 10-13°C bőven elegendő ahhoz, hogy aktivizálódjanak az élettani folyamatai. A szárbaindulás előtt, a virágkezdemények kialakulásával átlép a növény a generatív (virág) fázisba. Ez a repce esetében, a fent már említett okból, nem jelenti a vegetatív szakasz lezárását, sőt a virágzás alatt a fejlődése a reproduktív (termés) fázissal is átfed majd. Ez pedig később alapvetően fogja meghatározni az energia-háztartását. A repce ugyanis ún. forrás-korlátozott növény, azaz a teljesítményét a kiszolgáló (fotoszintézis) kapacitása limitálja. Ez azt jelenti, hogy a megtermékenyült becők és a becőnkénti magok számát az határozza majd meg, hogy milyen mértékben képes azok fejlődését asszimilátákkal ellátni.

A repce virágainak differenciálódása tehát elkezdődött, és tart egészen a szemtelítődés kezdetéig. Ez azt jelenti, hogy a tavaszi időszakban történt minden környezeti hatás befolyással van/lesz erre a folyamatra.

A búzánál a virágkezdemények kialakulásával véglegesedett a levelek és a kalászok(!) potenciális száma. Ezt követően (tehát jelenleg) a kalászemeletek (padkák) fejlődnek, és röviddel a szárbaindulás előtt ezek száma is eléri a lehetséges maximumot. A tavaszi növényápolási munkák még lényegében el sem kezdődtek, de a búza öt terméseleme közül három már kialakult. Ezekre a későbbiekben nincs hatásunk, tehát a termés szintjét emelni már csak a padkánkénti virágok/szemek számának, illetve később, a szemek tömegének növelésével tudjuk.

A határszemlét ismét a jelenlévők kérdéseinek megválaszolásával zártuk. Örömmel tapasztaltuk, hogy ezek nemcsak a növényélettan, hanem a növénytermesztés szélesebb területéről érkeztek:

• a tavaszi tápanyagellátás időzítése,
• a szártörpítés indokoltsága és hatása a növény élettani folyamataira,
• az ún. bokrosító hengerezés hatása,
• a talajok szerves anyag gazdálkodása,
• a humusztartalom csökkenésének okai,
• a talajoltás biológiai háttere, stb.