A Cryptarchinae alcsaládba tartozó Glischrochilus-fajokat alakjuk révén könnyen megkülönböztethetjük a többi fénybogártól. Testük 3–7 mm hosszú, megnyúlt, szinte párhuzamos szélű, lapított, néha harántirányban kissé domborúbb. Színük fekete, a szárnyfedőkön a fajra jellemző alakú és elhelyezkedésű sárga, narancssárga foltokkal. Felületük teljesen csupasz. A hazánkban előforduló négy faj közül három őshonos és elég ritka:

• Glischrochilus hortensis (Fourcroy, 1775) – négyfoltos fénybogár
• Glischrochilus quadriguttatus (Fabricius, 1776) – négycseppes fénybogár
• Glischrochilus quadripunctatus (Linnaeus, 1758) – négypontos fénybogár

A negyedik, hazánkban igen gyakori faj, az amerikai fénybogár (Glischrochilus quadrisignatus) a 20. század közepén jelent meg Európában, ahová az Egyesült Államokból faárukkal és élelmiszerrel hurcolták be. Európában főleg erjedő növényi anyagokon, kifolyó fanedven találjuk, az Egyesült Államokban viszont gyakran okoz károkat almaültetvényekben és más gyümölcsösökben, ahol a még fán lévő érett gyümölcsöket támadja meg, illetve kukoricán. Európából ilyen károkról egyelőre nincsenek híradások. Az Egyesült Államokban „piknikbogárnak” (picnic beetle) is nevezik, mert a szabadban étkező emberek körül hamar megjelenik; ezt a szokását kirándulások alkalmával mi is megtapasztalhatjuk.

Rendszertani besorolása:

Törzs:	ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály:	rovarok (Insecta)
Rend:	bogarak (Coleoptera)
Család:	fénybogárfélék (Nitidulidae)
Alcsalád:	Cryptarchinae
Genusz:	Glischrochilus

Életmódja, kártétele:

A faj évi nemzedékszáma változó, attól függően, hogy az aktuális elterjedési terület milyen földrajzi szélességen fekszik, illetve hogy a vizsgált évben milyen klimatikus feltételek voltak a jellemzőek. Hazánkban általában évi egy nemzedéke fejlődik, de gyakori lehet egy második, őszi nemzedék is. Kifejlett bogár, vagy lárva alakban telel növényi maradványok alatt, vagy a talaj felső rétegeiben. A bogár nem a legjobb repülő és különösen a hűvösebb időszakban a talajon mozog. Rövid érési táplálkozás után rakják le tojásaikat. Egy nőstény akár 400 tojást is lerakhat. A lárva főleg bomló növényi anyagokkal, rothadó gombákkal táplálkozik, de újabban például a kukoricán a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) és a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) kártétele nyomán megjelenő nedves, fermentálódó rágcsálékban is kifejlődik. A lárva a talajba vonul bábozódni. A nyári nemzedék júliusban jelenik meg. Kifejlődése 40–60 napig tart. A bogarak már repülve keresik táplálékforrásukat. Az erjedő gyümölcsökben található izobutil-acetát és a bután-2,3-dion (biacetil) vonzó hatású a rovarra. Kártételük következtében, a sebek nyitva tartásával segítik kórokozó gombák (Fusarium spp., Penicillium spp., Aspergilus spp. Botrytis spp.) megtelepedését. A hidegebb idők beálltával a bogarak már csak a talajon mozognak, majd telelőre vonulnak.

Valószínűleg a telelésből előjövő bogarak jelennek meg a repcében. Hogy a repcében okoz-e kárt, arra még konkrét bizonyítékok nincsenek, de a bogár tavaszi megjelenésekor a számára kedvelt növények közül még nincs semmi „az asztalon”. Mindenképpen érdemes a vizsgálatával foglalkozni. Kukoricában, főleg csemegekukoricában akár 30%-os kárt is tud okozni.

Közeli rokonai hazánk területén a repcekárosító fénybogarak (Meligethes spp.), amelyek a növény ivarleveleinek (porzó, bibe) megrágásával okozhatnak érzékeny kárt. Az Amerikai fénybogár kukoricában Amerikai vizsgálatok szerint a bibére rakja a tojásait.

Az amerikai fénybogár (Glischrochilus quadrisignatus) talaj-, illetve palackcsapdával fogott példányainak száma Sitke: Öregcser területén, 2005-ben (Dr. Vig Károly)

Amerikai fénybogár (Glischrochilus quadrisignatus) kártétele kukoricacsövön (Fotó: Bartkowski; R.: www.piorin.gov.pl)

  Dr. Vig Károly
Savária Múzeum Both Gyula
Vas Megyei Kormányhivatal Növény és Talajvédelmi Osztály