Az egyik oldallal párhuzamosan elrendezett kocaszorítókkal kialakított fiaztató kutricák hossza 2,2-2,3 2,4 m, szélessége 1,6-1,8 m, nettó területük 3,3-4,4 m². A kocaszorító szélessége általában 65 cm, némely változatnál állítható. A 90-110 cm szabad magasságot biztosító kocaszorító terület
két oldalán a malacok szopását ill. pihenését lehetővé tevő malacmenekülő és malacpihenő terület van. Elsősorban a gondozói munkák miatt célszerû, ha a malacmenekülő ill. pihenő terület szélessége 45-50 cm-nél nem kisebb és oldalfalának magassága 42-45 cm.
A kutrica beépítésétől függően lehet áthajtós, végéről vagy oldaláról fel[be]hajtós kialakítású, és ennek megfelelően a kocaszorító mindkét rövid oldala, egyik vagy mindkét hosszú oldala üzemszerûen nyitható vagy fix kivitelû, és esetenként a kutrica egy vagy két oldala is nyitható.
A koca számára szolgáló terület elejére etetővályú és itató kerül, végére un. kocaálláshatárolót készítenek, hogy a születő malacok számára elegendő hely és a könnyû hozzáférhetőség lehetősége biztosítva legyen. A kocaálláshatárolót a fiaztató kutrica padozatától általában 15-20 cm magasan helyezzék el, és a születendő malacok számára 25-30 cm szabad hely legyen.
A kocavályú jellegétől függően helyezik el a malacok szá-mára az itatókat. Ha a kocavályú oldalra elhúzható, akkor a malactér vályútól távolabbi végére kerül a malacitató, ha a vályú oldalirányban rögzített, akkor a malactér vályú felőli végénél helyezik azt el.
A malacok pihenésére szánt területet célszerû a kocavályú felé eső részen kialakítani, míg a takar-mányra szoktatáshoz szükséges etetővályút, hogy az általában kellemes illatú szoktató táp a kocát ke-vésbé ingerelje, a kocavályútól távolabbi területrészen előnyösebb elhelyezni.
A malacpihenő területhez biztosítani kell megfelelő fûtési lehetőséget, hogy a született malacok felszá-rítása és a kocánál lényegesen magasabb hőmérsékletigénye kielégíthető legyen.
A malacnevelés eredményessége jelentősen függ a fiaztatóban meglévő higiéniai viszonyoktól.
Tiszta, száraz malacpihenő terület nyilvánvalóan előnyösebb mint egy trágyával szennyezett, nedvesterület. Ezért is vált csaknem teljes mértékben gyakorlattá a padlóról felemelt rácspadlón történő fiaz-tatás, miáltal a gondozói munka is könnyebbé válik. A ~9 mm szélességû és változatoknál eltérő hosszúságú padlóréseken a vizelet lecsurog, az ürülék áttaposódik, a padozat száraz marad.
Természetesen tömör padozaton is lehet szigorú technológiai fegyelemmel eredményes malacnevelést végezni.
Mai árakon egy rácspadlós fiaztató kutrica teljes felszereltséggel igénytől és változattól függően 120-300 ezer Ft áron szerezhető be, de a hagyományos almos kutrica is 70-100 ezer Ft-ba kerül.
Mikroklíma tekintetében a fiaztatókban 16-18°C teremhőmérséklet a koca tejtermelése szemszögébőlelőnyös, míg a malacok számára születéskor 34 [32]°C, választáskor 24-22°C hőmérséklet szükséges.
A teremhőmérsékletet általában radiátoros melegvízfûtéssel [3.sz. ábra] vagy léghevítős, ún. hőlégfúvós fûtéssel biztosítják.
A malacok magasabb hőmérsékletigényét helyi fûtéssel lehet megoldani. A malacpihenő területen egy részt ún. „malacfészek”-nek jelölnek ki, ahová pótlólagos fûtőeszközöket rendszeresítenek.
Legelterjedtebb fûtési változat az elektromos, vörösen világító infralámpás hősugárzó 250 és 150 w teljesítménnyel. A szabályozatlan 250 w teljesítményû infrasugárzó a 28 napos szoptatási periódus alatt 168 Kwh, a 150 w-os 100 Kwh energiát használ fel.
Az elektromos malacmelegítőlap, mely 30x90 ill. 30x120 cm-es legelterjedtebb méretekkel, 70-90-110 w teljesítményigénnyel biztosítani tudja a malacok magasabb hőmérsékletigényét. [az első napon vagy az első két napon célszerû a malacmelegítőlapos fûtést 150 w teljesítményû infrasugárzós fûtéssel kiegészíteni]. Ilyen megoldással az energiafelhasználás 50-55 Kwh egy 28 napos szoptatási periódus alatt
A melegvizes malacfészekfûtés esetén az elektromos malacmelegítő lappal közel megegyező árú „vízfûtésû malacmelegítő lapot” még a melegvízelőállítás és hőmérsékletszabályozás beruházási költsége is terheli. Energiaforrásul általában földgáz, vagy PB gáz szolgál, mely a villamos energiánál Mo-n kedvezőbb árú.
A gázüzemû infrasugárzók nálunk előforduló legkisebb egységei 400 w teljesítményûek. Ha szomszédos fiaztatók kialakítása olyan, hogy egy gázinfrasugárzót lehet a két kutricához használni, akkor a gázenergia fûtési célu felhasználásának kedvező ára igen előnyössé teszi a gázinfra alkalmazását.
A száraz, tiszta pihenőterület és a megfelelő hőmérséklet, hőérzet mellet a mikroklíma fontos ténye-zője az állatok anyagcserefolyamatához szükséges oxigén, ill. frisslevegő ellátás, azaz a szellőzetés.
Jól megoldott, huzatmentes szellőzetéssel a gáz halmazállapotú anyagcsere és bomlástermékek eltávolíthatók, és bizonyos külső hőmérséklethatárok között az állatok által termelt animális hő fûtésrehasznosítható, és a hőmérsékleti komfortzóna értékek is tarthatók
A szellőztetés előremutató korszerû megoldásai három tételből tevődnek össze:
-alapszellőzés, mely a zavartalan anyagcseréhez szükséges mindenkori minimális oxigénellátást [friss levegőellátást] hivatott biztosítani; -ez általában 0,2-0,3 m³ levegő óránként és élősúly Kg-onként-
-kiegészítő szellőzés, melynek mértéke szabadon választható meg, de általában 0,5-0,8 m³ levegő óránként és élősúly Kg-onként-
-rásegítő szellőzés, melynek mértéke szintén szabadon választható meg, de a hazánkra vonatkoztat- ható ajánlások szerint előnyös, ha az összes szellőztető kapacitás [alap+kiegészítő+rásegítő] az 1,7 m³/h testsúly kg-onkénti fajlagos értéket a bennálláskori végsúly esetén is eléri.
A ma korszerûnek elismert szellőztetési megoldások elszívásos rendszerûek.
Ennek kettős oka van:
-a szellőztetésben elterjedten használt axiálventilátorok szívó üzemben jobban terhelhetők, 3-5%-al hatékonyabbak mint nyomó üzemben. [Zeisig, Weihenstephan, 1972.]
-a környezet szagterhelése elszívással jobban ellenőrzés alatt tartható mint túlnyomásos szellőzéssel. [ a réseken elszökő bûzös levegő nem ellenőrizhető]