A szopósnyulak igen intenzíven, 2,5-4 perc alatt veszik fel napi tejszükségletüket. A fialást követő napokban az anya- és a szopósnyulak még tanulják a szoptatást, illetve a szopást. A tejtermelés növekedése ellenére a szopási idő a kezdeti 4-6 percről fokozatosan 2,5 percre csökken, így jelentősen megnő az egy perc alatt leadott, illetve elfogyasztott tej mennyisége, a szoptatási/szopási sebesség. A szopósnyulak a szopás folyamán váltogatják helyüket (nincsenek csecshez kötve), ezért az anyanyúl a csecsbimbószámnál népesebb almot is fel tud nevelni.
Úgy tûnik, hogy a szopást egy “belső óra” szabályozza. A várható szoptatást megelőzően egy órával a kisnyulak kibújnak a fészekből, azért hogy a szőrtakaró ne akadályozza őket a csecsek mielőbbi megtalálásában. Egy kísérletben az elletőládát sötét helyiségbe vitték, ahol sem a fény, sem egy esetleges anyai jelzés nem figyelmeztethette őket a szopás várható időpontjára. Ennek ellenére a szokásos időpontban a kisnyulak “kitakaróztak” és várták az anyát. A szoptatás azonban aznap elmaradt. Egy-két órás várakozás után az éhes kisnyulak visszabújtak a fészekbe és mint a jóllakott fiókák nyugodtan aludtak tovább. Majd a következő reggel egy órával a várható szoptatás előtt ismét kimásztak a szőrtakaró alól.
A szopósnyulak életük 3. hetében kezdenek szénát, abrakot vagy tápot is enni. Erre a szükségletnél kevesebb tej miatti éhezés kényszeríti őket. A népesebb almok kevesebb tejhez jutó egyedei néhány nappal hamarabb, a kis almok nyulai viszont később kezdenek szilárd takarmányt is enni. A közvetlenül fialás után vemhesült és emiatt hamarabb elapasztó anyanyulak ivadékai szintén korábban és gyorsabban térnek át a szilárd takarmány fogyasztására. Azok a kisnyulak, amelyeket 35 napos korukig két anya szoptat, több nappal később és a szokásosnál sokkal lassabban kezdenek tápot enni, mint az egy anyával nevelt egyedek. Ugyanakkor a 21 napos korban elválasztott nyulak takarmányfogyasztása hirtelen megnő, így igyekeznek a tej hiányát pótolni (1. ábra). A két anyával nevelt nyulak elválasztás után részben nagyobb testsúlyukból (életfenntartó szükségletből), részben jobb étvágyukból (falánkságból) adódóan naponta több takarmányt fogyasztanak, mint a hagyományosan nevelt társaik.
A tejjel szemben, szilárd takarmányt és vizet napjában több alkalommal is fogyasztanak a növendékek. A napi evési (35-40) és ivási alkalmak száma (30-35) nem változik a hizlalási idő alatt, viszont nő az egy alkalommal, illetve az egy perc alatt elfogyasztott takarmány és víz mennyisége (1. táblázat).
A nyulak nem folyamatosan esznek, a napszaktól függően egy-egy étkezés között rövidebb vagy hosszabb idő telik el. Ha naponta csak 1-2 órán keresztül jutnának takarmányhoz éhenpusztulnának, de még 8 órás evési (16 órás koplalási) idő alatt sem képesek napi takarmányszükségletüket fölvenni. A 12-14 órán keresztül etetőhöz engedett nyulak már ugyanannyi takarmányt tudnak elfogyasztani, mint a 24 órán át folyamatosan táplálkozó társaik.
A 2. táblázatban bemutatott adatok szerint életkorral és az evési idő csökkentésével nő az óránként elfogyasztott takarmány mennyisége. Az etetési idő korlátozásához a nyulak óránkénti hosszabb evési idővel alkalmazkodnak. Egy-egy alkalommal gyakorlatilag azonos ideig esznek és nem változik az egy perc alatt felvett takarmány mennyisége, az evési sebesség sem - ezek a viselkedési jegyek nagyon stabilnak tekinthetők -, ugyanakkor jelentősen növelik az óránkénti evési alkalmak számát. Az utóbbi azonban nem jelenti a 24 órára vetített evési alkalmak számának lényeges változását.
Az evési idő korlátozása nem természetellenes. Az üreginyúl napnyugta után aktív, nappal az üregében tartózkodik; nem eszik csak cékotrofot fogyaszt. A zavartalan körülmények között tartott növendék- (és kifejlett)nyulak éjjel sokkal többet esznek és isznak, mint nappal (2. ábra).
A takarmány és az ivóvíz fogyasztásának napszaki változása a megvilágítással van összefüggésben. Kísérletileg ezt úgy bizonyították, hogy felcserélték a két periódust, vagyis nappal elsötétítettek, éjjel pedig világítottak. A nyulak 4 hét alatt fokozatosan alkalmazkodtak az új rendhez és nappal (sötétben) ettek és ittak többet. Az aktív és a pihenő időszakok napi változását, a fény irányítása nélkül, egy ún. biológiai óra szabályozza. Ezt bizonyítja, hogy a folyamatosan (24 órán keresztül) világosban vagy sötétben tartott nyulaknál is hasonló táplálkozási és ivási periódusok váltják egymást azzal az eltéréssel, hogy 24 órához képest sötétben a “biológiai nap” kissé lerövidül (23,4 óra), világosban viszont hosszabb (25,3 órás) lesz.
Az ivóvíz- és a takarmányfogyasztás között szoros összefüggés van. Ha a folyamatos vízellátással szemben a nyulak naponta csak 10 percig kapnak vizet a takarmányfogyasztásuk hirtelen lecsökken, de ahogy alkalmazkodnak az új rendszerhez, úgy nő a napi takarmányfogyasztásuk. A nap folyamán az evési csúcs közvetlenül az itatás utáni időszakra esik, majd világosban alig esznek az állatok, a sötét periódusban viszont ivóvíz hiányában is megemelkedik a fogyasztásuk. Ha a nyulak csak kétnaponta ihatnak 10 percen keresztül, az “ivási napokon” magasabb, a “szomjazó napokon” alacsonyabb takarmányfelvételt figyeltek meg. Az első nap csak az itatási időszakhoz közeli órákban volt kiugróan magas a takarmányfelvétel, a következő nap viszont a szomjazás ellenére is az itatás után kb. 36 órával, a sötét hatására megemelkedett a kísérleti nyulak fogyasztása. Mindkét kísérlet bizonyítja, hogy még drasztikus ivóvíz megvonás mellett is érvényesül a sötét-világos időszaknak a takarmányfelvételre gyakorolt hatása.
Az evési viselkedés, a takarmányválasztás szempontjából nagyon fontos, hogy korábban milyen “jelzések” érkeztek a nyúlhoz. Különös jelentősége lehet ennek akkor, ha a nyulak például mérgező és nem mérgező növények közül választhatnak. Magyar kutatók által végzett kísérlet bizonyította, hogy a magzati életben ért hatásokon (az anya takarmányán), a tejen és az anya által szoptatás után a fészekben hátrahagyott néhány bélsárgolyón keresztül érkező íz és illatanyagok döntően meghatározzák, hogy elválasztást követően a nyulak mely növényeket részesítik előnyben, illetve melyeket kerülnek el (3. ábra). A borókás étrenden tartott anyanyulak fiókáinak 26%-a választotta először a borókát és 6 ill. 7%-uk a másik takarmányt; a kakukkfüvet evő anyák ivadékainak többsége (58%) ugyanezt a takarmányt fogyasztotta először, míg a táppal etetett anyák ivadékai közül szintén 58% választotta az anyjuk táplálékát, míg 24 és 26% a másik két takarmányt. Ennek a megfigyelésnek a tápok összeállításánál is jelentősége lehet. Ha a nyulak takarmányváltáskor (pl. befejező táp etetésekor) eltérő ízû vagy illatú tápot kapnak, lecsökkenhet a fogyasztásuk.
A magas hőmérséklet szintén hatással van a nyulak táplálkozására és az ivóvíz fogyasztásra. A 10, a 20 és a 30oC-on tartott nyulak viselkedésének összehasonlításakor megállapították, hogy a hőmérséklet emelkedésével csökken a szilárd takarmány és a vízfelvétel gyakorisága. 10 és 20 oC között kisebb a változás (-6 és -15%), mint 20 és 30 oC között (-12% és -35%). A víz:takarmányfogyasztás aránya a három hőmérsékleten sorrendben 1,70; 1,85 és 2,50 volt. A 3. táblázat adatai azt mutatják miként változik a növendéknyulak takarmány- és vízfogyasztása, illetve a súlygyarapodása és a takarmányértékesítése a hőmérséklettől függően. Természetszerûen a hőmérséklet az anyanyulak táplálkozás viselkedését is befolyásolja. Nagyon meleg istállóban az anyanyulak lényegesen kevesebb takarmányt esznek és emiatt számottevően csökken a tejtermelésük. A kevesebb tejhez jutó szopósok lassabban nőnek és gyakoribb az elhullás is. A fentiek indokolják, hogy nagy nyúltelepeken a nyári időszakban hûtőpanelek segítéségével vagy más módon csökkentsék az istálló hőmérsékletét.
Takarmányozáskor, a tápok összeállításakor, az etetési és itatási módoknál tekintettel kell lenni a nyulak viselkedésére is. A felsoroltakból látható, hogy a viselkedés megváltozása hatással lehet a nyulak termelésére.
Dr. Szendrő Zsolt
Kaposvári Egyetem
| 1. táblázat | ||
| A növendéknyulak takarmány- és ivóvízfogyasztásának jellemzői (Prud'hon, 1975) | ||
| Tulajdonság | Életkor, hét | |
| 6 | 12 | |
| Takarmány | ||
| Napi fogyasztás, g | 98 | 194 |
| Napi evési alkalmak száma | 39 | 40 |
| Alkalmankénti fogyasztás, g | 2,6 | 4,9 |
| Ivóvíz | ||
| Napi vízfogyasztás, g | 153 | 320 |
| Napi ivási alkalmak száma | 31 | 29 |
| Alkalmankénti fogyasztás, g | 5,1 | 11,5 |
| 2. táblázat | |||
| Az evési idő korlátozásának hatása a növendéknyulak viselkedésére (Szendrő et al, 1988) | |||
| Tulajdonság | Evési idő (naponta órában) | ||
| 24 | 12 | 11 | |
| Takarmányfogyasztás, g/óra | |||
| 6 hetes korban | 4,0 | 6,8 | 7,5 |
| 8 hetes korban | 5,6 | 10,0 | 10,4 |
| 10 hetes korban | 6,3 | 10,6 | 9,7 |
| 12 hetes korban | 5,7 | 11,4 | 13,0 |
| Evésre fordított idő, perc/óra | 4,4 | 9,5 | 10,7 |
| Óránkénti evési alkalmak száma | 1,3 | 3,1 | 2,8 |
| 24 órára vetített evési alkalmak száma | 31 | 37 | 31 |
| Alkalmanként evésre fordított idő, perc | 3,4 | 3,1 | 3,8 |
| Evési sebesség, g/perc | 1,2 | 1,1 | 1,1 |
| 3. táblázat | |||
| A hőmérséklet hatása a hízónyulak termelésére (Stephan, 1981) | |||
| Tulajdonság | 5°C | 18°C | 30°C |
| Napi átl. takarmányfogyasztás, g | 182 | 158 | 123 |
| Napi átl. vízfogyasztás, g | 328 | 271 | 386 |
| Víz : takarmány arány | 1,8 | 1,7 | 3,1 |
| Napi átl. súlygyarapodás, g | 35,1 | 37,4 | 25,4 |
| Takarmányértékesítés, g/g | 5,18 | 4,23 | 4,84 |
Címlapkép: Getty Images
