A tejelő tehenészetben a fő árucikk a tej. Gazdasági szempontból ezért olyan fontos, hogy a tehenek optimális szinten tejeljenek. Minél távolabb vagyunk az elléstől, minél több idő telt el, annál kevesebb tejet ad a tehén. A célunk viszont az, hogy lehetőleg a legmagasabb szinten termeljen az állat. Ez a szint az ellést követő néhány hónapban a legmagasabb. Ha a két ellés közötti idő növekszik, igazában az az idő nő, amikor a laktáció végén kevés tejet ad a tehén, tehát kézenfekvőnek tûnik, hogy a minél gyakoribb borjazást erőltessük. Ennek azonban megvannak a biológiai és gazdasági határai.

Milyen tényezőket kell figyelembe venni a két ellés közötti idő optimalizálásakor.

1. Vemhességi idő. Állandóként használhatjuk, nincs befolyásunk rá, bár fajtánként, eltérő lehet. A magyartarkánál és keresztezéseiben reálisan számolhattunk 285 nappal, - ahogy az a régebbi könyvekben is megtalálható. Mára az intenzív tejelő fajták - Holstein friz - térhódításával, ez az idő lerövidült. Ma általában 270-275 nappal számolnak.

2. Szerviz periódus. Az újravemhesítéshez szükséges időt jelenti. A vemhességi idő és a szervíz periódus összege adja meg a két ellés közötti időt. Mivel a vemhesség ideje állandó, befolyásunk csak erre lehet.
Két szakaszra oszthatjuk. Az első az involuciós időszak, amikor a méh anatómiai, élettani regenerációja megtörténik. Ennek az első három hete alatt a morfológiai visszaalakulások, majd a következő három hétben pedig az élettani regeneráció fejeződik be. Az involuciós időszakban az a feladatunk, hogy a normális regeneráció időben megtörténjen. Ne csússzon el időben ez a fázis. Magzatburok visszatartás, ellési szövődmények, anyagforgalmi zavarok, vitamin-, ásványanyag hiány miatt elhúzódhat az involució, nem, vagy csak késve indul meg a petefészek aktivitás.
A második szakaszban az involució befejezése után végezzük a termékenyítéseket. Az első termékenyítésre javasolható (igazán a második, vagy harmadik) ivarzás a 40-50 nap körül várható. Hihetetlenül fontos, hogy ebben az időszakban üzemszervezési, szakmai (inszeminátor, állatorvos, tenyésztő) összhang legyen. Itt lehet a legjobban „elcsúszni az idővel”. Gondoljunk bele, hogy egy elszalasztott ivarzás rögtön 21 nappal, egy későn felderített eredménytelen termékenyítés akár két hónappal is megnöveli a két ellés közötti időt. Ezért olyan fontos az ivarzás jelzés és a vemhességi vizsgálatok ideje. Természetesen a munkát végző ember – inszeminátor, tenyésztő, állatorvos – felkészültsége, rátermettsége a meghatározó, de emellett a mûszaki fejlődés is nagy segítséget jelent. Ma már az ivarzó tehén aktívabb mozgását jelző készülék (lépésszámláló) alapján a számítógépes rendszer képes akár automatikusan kiválogatni az ivarzó állatokat. Az ultrahangos vemhességvizsgálat és esetleg más, kémiai próbák segítenek korán kideríteni az eredménytelen termékenyítéseket, hogy az „üresen maradt” állatok két ellés közötti ideje ne nagyon hosszabbodjon meg.

3. Az optimális tejtermelés idejének kiszámításához figyelembe kell venni még a szárazonállási időszakot is. Ez a mai felfogás szerint, az ellést megelőző 60 nap, amire a tőgynek, a következő laktációra való felkészülése miatt van szüksége.

4. A laktációs idő, az elléstől a szárazra állításig eltelt idő. Ez alatt az idő alatt, a tejelő időszakban az állatok napi tejtermelése egy jellegzetes görbe alapján változik. A laktációs görbe jellemzően az ellés utáni három hónapban emelkedik, majd egy rövid idejû stagnálás után lassan csökken, és a vemhesség 7. hónapjáig, az apasztásig tart. Tehenenként némi, sok esetben jelentős különbség van a görbe lefutásában. Ha egyedenként optimalizálnánk a két ellés közötti időt, nagy különbségek lennének. Egy jó perzisztenciájú tehénnél, amikor végig magas szinten van a tejtermelés, nem olyan nagy baj, ha elhúzódik a két ellés közötti idő. Egy olyannál viszont, amelyiknek a termelése az ellés után az 5-6. hónapban lezuhan, a lehető leggyorsabban kellene újravemhesíteni. Olyan gyorsan, mint amennyire a biológiai korlátok lehetővé teszik. Elképzelhető ebben az esetben, pl., hogy harminc napra vemhesül az ellés után a tehén (van ilyen), ehhez hozzáadunk 270 napot (vemhességi idő) így 300 nap lesz a két ellés közötti idő, amiből 240 napig (8 hó) fejik. Állomány szinten természetesen ez el sem képzelhető, de nincs is értelme, mert az első feltételezésben szereplő nagy tejû, magas perzisztenciájú állatnál az ilyen rövid fejési időszak gazdaságtalan. Tehát az optimumot kell állományszinten megtalálni. Ez körülbelül 340-360 nap. (1998-ban végzett felmérésben az USA 15000, és Kanada 12000 tenyészetére vonatkozóan 377 és 343 nap volt a tejelő napok száma)A termelésellenőrzés során 305 napos laktációra korrigálnak, ezáltal összehasonlíthatóvá válnak az adatok.

A két ellés közötti idő értékelésénél a fentiekkel számolni kell. A 400-420 nap körüli idő gazdaságilag elfogadható.
Van még egy-két érdekes tényező, amire jó, figyelni az értékelésnél. Így arra például, hogy milyen adatbázisra vonatkozik a számolás. Ha az induló tehénlétszámra vonatkoztatunk, az eredményt rontják azok az állatok, amelyek nehezen (sok termékenyítésre), vagy egyáltalán nem vemhesülnek (selejtezésre kerülnek). Ha megvárjuk a második ellést, (különbségszámítás) nagyon széthúzódik az értékelés ideje. Ezt kiküszöbölhetjük, ha a szerviz periódusból számolunk.
Az 1980-as években, használatban volt egy számítás, az un. Állomány ellésforgó. Igazán nem terjedt el, mert ez a vemhességi % -ból van levezetve és a valódi értéknél lényegesen nagyobb számot ad.
Ma a számítógépes telepirányító rendszerek elterjedésével, már a kézi számolást kiküszöbölhetjük, hiszen nagyon kényelmes az azonnali, akár milyen időszakra számolható a két ellés között eltelt idő.

Dr. Cseh Kálmán