Összeállítottuk a - eddig ismert esetek alapján esetleg szükséges - növényvédelmi beavatkozásokat igénylő, védekezéseket magába foglaló táblázatot a kukorica egymást követő fenológiai állapotának figyelembe vételével.

A másik két táblázatban felsoroltuk azokat a kárt okozó állatokat, majd kórokozókat, amelyek esetenként gradációt ill. járványt válthatnak ki. Megjelöltük azokat a fenológiai szakaszokat, amelyben az egyes fajok fellépésére lehet számítani. Utalunk az eredményt hozó védekezési eljárásokra.

Részletes leírását adjuk az újonnan jelentkezett gyapottok bagolylepkének és az amerikai kukoricabogárnak, amelyek ismeretét nem nélkülözheti a termelő a sikeres védekezések megvalósításához.



A GYAPOTTOK-BAGOLYLEPKE (HELICOVERPA ARMIGERA HÜBNER)



A gyapottok-bagolylepke Eurázsia és Afrika trópusi, valamint szubtrópusi területein elterjedt kártevő. A korábbi évtizedekben hazánk területén csak alkalomszerû előfordulásával találkoztunk. Kárt okozó egyedszámban való előfordulásáról 1951-ből és 1986-ból vannak ismereteink. A károkozás mindkét esetben csak egy-egy évig tartott, ami szintén bizonyíték arra, hogy vándorlepke fajjal állunk szemben.

Az utóbbi évtizedben változott a helyzet, mert 1993 óta kisebb-nagyobb mértékben folyamatosan károsít. Egyedszáma 1997-től csökkenést mutatott, de a 2000 és 2001 években újabb növekedést tapasztaltunk. Az is egyértelmûvé vált, hogy évente több nemzedéke fejlődik ki, emiatt egyelőre nagy a szakmai bizonytalanság, mert nem tudjuk pontosan, hogy a folyamatos kártétel az évenként ismétlődő bevándorlásból vagy a fajt képviselő egyedek egy részének a hazai átteleléséből következik.



A károsított növények köre



A nemzetközi és hazai tapasztalatokra hagyatkozva félreérthetetlen bizonyítékok vannak arra, hogy táplálékválasztása alapján sok tápnövényû (polifág) faj. Ismert tápnövényeinek száma 120. Ez tehát azt jelenti, hogy a különböző növényállományokba tartozó fajokon táplálkozik, ami szempontjainkból megítélve kárt jelent. Az eddigi vizsgálati eredmények arra utalnak, hogy a táplálkozó hernyók zavarmentes kifejlődésének egyik feltétele a növények generatív részeinek fogyasztása.

Az 1993 augusztus-szeptemberi tömeges lepkerajzást a szeptember-októberi lárvafejlődés és a vele együtt járó kártétel követte. A lárvák mérhető termésveszteséget okoztak kukoricán, különösen érzékeny kártétellel a csemege-kukoricán. Károk keletkeztek a dohányültetvényekben, paprika, paradicsom, zöldborsó és a dísznövény pl. a gerbera, szegfû, rózsa, kála, muskátli, gladiolusz állományokban. Ebben a ciklusban újabb növényfajok kerültek a károsítottak körébe. Közéjük nyert besorolást a szőlő, az őszi búza, a borsó, a napraforgó, a cukorrépa, a lucerna, a saláta, a káposzta, a brokkoli, a zeller, a póréhagyma és az almafa csemetéi. A nemzetközi irodalom sok más tápnövényről, így többek között a gyapotról és a cirokról is tudósít.



A kártétel felismerése, a kárkép



Az árutermő, a vetőmag előállító és a csemege-kukorica állományok növényeit gradáció esetén 90-100 %-os mértékben is károsíthatja, ami egyértelmûen a csövek károsodását jelenti. A tojásokból kikelt fiatal lárvák először a bibeszálakat (bajusz) fogyasztják, amelyek mindegyikét a cső végéig rágják. A csuhé-levelek alatt a cső végén kezdik a szemek fogyasztását. Több esetben 2-5 fiatal lárva is együtt károsít. Kifejlődve azonban mindig csak egy lárva található, ami egyértelmûen kannibalizmusra utaló jelenség. Ezek a lárvák ellentétben a kukoricamollyal, a csutkát soha nem károsítják.

Dohány állományokban tapasztalható a levelek karéjos rágása, ami a dohány ipari értékesítésének gondjait veti fel.

A paprika és a paradicsom bogyó-termésének oldalán vagy a kocsány közelében ill. paprikánál a termés váll részénél rág be a hernyó és a magvakat fogyasztja. A paprikában okozott kár elérheti a 18 %-ot.

A lepkék érési táplálkozás céljából a virágzó növényeket keresik fel és ez azt is eredményezheti, hogy ezeknek a növényeknek a leveleire helyezik el tojásaikat. A kikelő lárvák a vegetatív részeket és a már közben kifejlődött generatív szerveket fogyasztják. Ilyen esetre példa a borsó és a zöldbab hüvelyesedő állapota. A kikelt fiatal lárvák átrágják a hüvely falát és a fejlődésben lévő magvakat fogyasztják.

A szőlőfürtöt alkotó bogyók felületén lévő tojásokból kikelt lárvák pontszerûen megrágják annak bőrszövetét. A táplálkozás során a berágások mérete növekszik és a bogyó húsába mélyül. Az idősebb hernyók a tömött fürtökbe húzódnak, ott szövedéket készítenek és annak védelme alatt rágják a termést. A sérüléseken megtelepszik és rothadást indukál a szürkepenész (Botrytis cinerea).

A tejes érésben lévő őszi búza kalászokban a szemeket fogyasztják a lárvák.

A dísznövények közül a gerbera és szegfû virágának alapi részét rágja meg és annak elfogyasztásával tönkreteszi a növényt, megsemmisíti annak kereskedelmi értékét. A kardvirág esetén a generatív részek fogyasztásával okozza a kárt. Táplálkozás során károsítja a vágott virág kereskedelmi értékét jelentő sziromleveleket is.

A kártételek növényekhez kötött időrendi sorrendben követik egymást, ami a fenológiai szakaszok és a lárva táplálékigényének egybeesését jelenti. Ennek megfelelően először júniusban az őszi búzán és a borsón, június végétől szeptember végéig a kukoricán, július végén, augusztus elején paprikán, paradicsomon és a káposztaféléken, nyár végén a szőlőn, dohányon és a napraforgón károsít.



Fejlődésmenetének éves alakulása



Állandó elterjedési területén báb állapotban telel a talajban. A migrációban résztvevő lepkék Közép-Európába, így hazánkba is eljutnak. Kedvező ökológiai feltételek alakulása mellett valószínûsíthető, hogy részleges kis létszámú telelés - főleg üvegházakban - nálunk is megvalósulhat. Az áttelelt bábokból kirajzó lepkék virágzó növényeken folytatnak érési táplálkozást, kopulálnak és tojást raknak. A tojások elhelyezése a növényfajtól függően történhet a levél, a virágbimbó, a termés (kalász, bogyó, hüvely) felületére. Az embrionális fejlődés után kikelt lárvák táplálkoznak és 6 lárva-stádium után, tehát 5 vedléssel érik el a kifejlett lárva állapotot. Bábozódási céllal a talajba vonulnak és ott fedett bábbá alakulnak. A bábokból nyáron 10-14 nap, tavasszal pedig 4-6 hét múlva kelnek ki az imágók és megkezdődik az újabb lepkenemzedék rajzása. Fő elterjedési területén évente 2-3 nemzedék fejlődik ki.

Hazánk területére május végén, júniusban érkeznek déli irányból az első rajzó lepkék. Az utódnemzedék lárvái június-júliusban fejlődnek és táplálkozás közben kárt okoznak. Az ezt követő nyári és őszi időszakban még további egy- esetleg két nemzedék fejlődhet ki. Az októberben és novemberben rajzó lepkék délre, a fő elterjedési területre vándorolnak. Esély van arra, hogy a bábok egy része a talajban marad és áttelel. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy hazánkban adódhatnak olyan körülmények, amikor két, esetleg három nemzedék fejlődik ki és talán az áttelelés is sikeres lehet.



Előrejelzés, védekezés



A lepkék etológiájának ismerete alapján tudott, hogy a repülés az esti, alkonyati és éjszakai órákban zajlik, ezért lehetőség van fénycsapdák alkalmazásával a rajzás időtartamának megállapítására és a rajzó egyedszám felmérésére. Az így kapott adatok támpontot jelentenek a várható lárva-kártétel időpontjára és nagyságára.

A rovarokról ismert, hogy a nőivarú egyedek fajonként jellemző u.n. fajspecifikus illatanyagokat bocsátanak a levegőbe. Ezeket az illatokat érzékelő hímek keresik fel a nőstényeket kopuláció céljából. Az ismeret úgy állítható az előrejelzés szolgálatába, hogy kémiai úton azonosítják az illatanyagokat, azokat mesterségesen előállítják és ragacsos csapdákba helyezve kiteszik a megvédendő kultúrnövény állományába. Az illat szétterjed a levegőben és megtévesztő, de markáns információt hordoz a hímek számára, ezért azok a csapdára repülnek és ott a ragacsos anyagba tapadva elpusztulnak. Így jutunk a rajzás időtartamára és a rajzó egyedszámra vonatkozó megbízható adatok birtokába. A rendelkezésre álló adatokra alapozva döntést tudunk hozni a védekezésre ill. annak optimális időpontban való elvégzésére vonatkozóan.

Az előrejelzésre alapozott védekezésnél vegyük figyelembe a biológiai ellenségek (ragadozó poloskák) egyedszámot szabályozó jelenlétét. Inszekticideket akkor alkalmazzunk állománykezelésre, amikor a lepkerajzást követően kifejlődött lárvanépesség várhatóan érzékeny termésveszteséget okoz. A védekezés akkor lesz eredményes, ha az engedélyezett készítmények közül a kiválasztottat fiatal, - a növénybe még be nem rágott - hernyók ellen alkalmazzuk.



AZ AMERIKAI KUKORICABOGÁR (DIABROTICA VIRGIFERA, VIRGIFERA LeCONTE).



Az amerikai kukorica bogarat először Coloradó államban találták meg és írták le 1868-ban. Kártételére először 1909-ben figyeltek fel az amerikai kukorica övezetben. A rendszeres védekezéseket 1960-tól számítjuk, amelyek a kártételek megakadályozását célozták. A védekezések költsége jelenleg évente 1 milliárd dollárba kerül az USA-ban.

Az amerikai kukoricabogár lárváinak kártételét az európai kontinensen 1992-ben észlelték először Belgrád közelében. Hazánkban az első imágót 1995-ben fogták. Azóta a terjedés fokozatosan együtt jár a területhódítással és az egyedszám növekedésével, ami sajnálatosan termésveszteség okozásához vezet. A hazai kukoricatermesztésünkre veszélyesnek tûnik a kártevő várható felszaporodás esetén, ami védekezési kényszerrel jár együtt. Mindezekre figyelemmel a költségek növekedése a kukoricatermesztés biztonságát szolgáló ráfordítások növelését eredményezi.



A károsított növények köre



Az irodalmi adatok ismeretében és a hazai helyzet alakulásából adódóan fő tápnövénye a kukorica. Leírások alapján azonban ismert az is, hogy esetenként a lucernát, a napraforgót és az egyes dísznövényeket is tápnövényként hasznosítja. A fûfélék közül megtalálható a tarackbúzán, tőtippanon, a muhar fajokon és a gabonafélék közül az árpán, búzán, valamint a rizsen. Az érési táplálkozást folytató imágók felkeresik a tökfélék és a szőrös disznóparéj virágait is.



A kártétel felismerése, a kárkép



A tápnövények alapján megállapítható, hogy a lárva és az imágó oligofág táplálkozású. A lárvák élettere a talaj, tápláléka a kukorica gyökérzete. A fiatal lárvák a kukorica vékonyabb gyökereit fogyasztják. Az idősebb lárvák a pányvázó- vagy támasztó gyökereket teszik tönkre. A gyökérkártétel következménye, hogy a növények fejlődésben visszamaradnak, esetleg elpusztulnak. A részleges gyökérpusztítás következménye a növények kidőlése és a hattyúnyak formában görbült szár kialakulása. Súlyos gyökérkártétel esetén a növények elpusztulnak. A gyökérkártétel következménye másodlagos gyökérképződés is lehet, amikor azok barnás-pirosas színnel tûnnek szembe és fogékonyak lesznek a talajból támadó kórokozókra.

Az imágók érési táplálkozásuk során megnyúlt, szabálytalan lyukakat rágnak a leveleken, amelyek kissé hasonlítanak a vetésfehérítő bogarak kártételére. A bogarak a címervirágzatban a pollent fogyasztják és a csöveken a csuhélevelek alól kinyúló bibeszálakat. A bibeszálak nagy részét, vagy sok esetben azok mindegyikét elfogyasztják. Olyan eset is előfordul, amikor berágnak a csuhélevelek alá. A bibekártétel következménye a megtermékenyítés elmaradása és ezért a hiányos magkötés következtében a csövek ablakosak lesznek.

A szerbiai adatok alapján ismert, hogy a termésveszteség 10-30%, de esetenként az 55%-ot is eléri. A legújabb információk már 70-80, sőt esetenként - védekezés hiányában - a 100%-ot is elérő veszteségről tudósítanak.



Fejlődésmenetének éves alakulása



Az amerikai kukoricabogárnak évente egy nemzedéke fejlődik. A telet tojás állapotban vészeli át a talajban, a talaj felső 10-25 cm-es rétegében. Az áttelelt tojásokban az embriófejlődés 11 oC talajhőmérséklet hatására indul meg , amit június-júliusban a lárvakelés követ. A lárvák tápláléka a kukorica gyökérzete, amelyet fejlődésük 3 hetes időtartama alatt egyedszámtól függő mértékben károsítanak. A lárvakelés elhúzódó jellegû, emiatt június 10-augusztus 10-ig találkozhatunk gyökéren táplálkozó egyedekkel. A fejlődést befejezett lárvák talajrögökből összeragasztott bábbölcsőt készítenek a talajban és abban bábozódnak. A bábok június 20.-augusztus 15. között találhatók a talajban. Az imágók első jelentkezése július közepén várható és gyakorlatilag attól számítva október elejéig találkozhatunk velük a kukoricán. Az imágó élettartama 5-6 hét, amiből a peterakás produktív szakasza 2-2,5 hét. Az intenzív peterakás időszaka augusztus elejétől szeptember 10-ig tart. Ez alatt az idő alatt a megtermékenyített nőstény egyed 295-600 petét rak a talajba.

A faj melegkedvelőnek tekinthető, de aktivitásához szükséges a levegő relatív páratartalma is. A hímek 23-25, a nőstények 25-27 oC-on folytatnak intenzív élettevékenységet. Vizsgálatokkal igazolták, hogy az öntözéses termesztés kedvez a faj egyedszám növekedésének.



Előrejelzés, védekezés



A kukoricatermő területek talajából ősszel és tavasszal talajszonda segítségével a sakktábla-minta módszernek megfelelő elrendezésben mintákat veszünk 20 cm mélységig. A talajmintákat vízben szuszpendáljuk és magnézium-szulfát hozzáadásával biztosítjuk a tojások elválasztását az ásványi anyagoktól. A védekezésre azokon a területrészeken kell felkészülni, ahol a mintákból 5-nél több tojást tudunk kimutatni.

Az imágó egyedszám felmérésére 10x30 cm-es sárga színû, nem száradó ragasztóval bekent lapokat alkalmazunk, amelyekkel nyomon követhetjük a rajzó egyedek számát. Az imágók gyûjtésére eredményesen használhatók a hazánkban kifejlesztett szexferomon ragacsos lemezcsapdák. Az egyedszám megállapítása növény-egyed vizsgálatával is megoldható a kora reggeli és a késő esti órákban, amikor azok a növényeken, a címeren és a bajuszokon táplálkoznak. A csemegekukorica termesztők esetében már az egy növényen táplálkozó 1 imágó is veszélyes lehet.

Azokon a területeken, ahol a kártevő már jelen van, célszerû regenerációra képes toleráns hibrideket termeszteni. Fontos az agrotechnikai szempontból meghatározott időbeni vetés, a harmonikus trágyázás és a sorközök kultivátorozása. Gondoskodni kell a gazdanövények - elsősorban a gyomnövények - irtásáról és a silókukorica korai betakarításáról. Kerüljük a kukorica monokultúrában való termesztését! A külföldi tapasztalatok arról számolnak be, hogy monokultúrás termesztés esetén a vetőmagcsávázástól is várható eredmény. Erre a célra a talajfertőtlenítő szerek hatóanyagát használják az amerikai termesztők. Eredményesek lehetnek az égetett gipszgranulátumokba felszívatott hatóanyagok, amelyek felszabadulása folyamatosnak tekinthető és így a lárvák táplálkozásának kezdetén még kielégítő hatást adhat. A hatóanyag ilyen módon történő retardációja természetesen akkor eredményez kielégítő hatást, ha annak felszabadulása és gázosodása folyamatos. Ezt az egyenletes talajhőmérséklet és talajnedvesség biztosítja. Kisebb hatásfoka van a kultivátorral a sorközök talajába bedolgozott inszekticid granulátumoknak.

Az elmúlt évek hazai tapasztalatai bizonyítják a kártevő veszélyes egyedszámú felszaporodását, ezért számolni kell a várhatóan egyre nagyobb területen szükséges védekezések elvégzésével. Elképzelhető az imágók elleni légi vagy hidastraktorral való védekezés is, aminek hatékonysága attól függ, hogy mennyire tudjuk szinkronba hozni a csúcsrajzással.

Dr. Kuroli Géza

Dr. Németh Lajos

1. táblázat: A kukorica védelme
A kukorica fejlődésének főbb szakaszai
Javasolt védekezések a károsítók ellen	Április	Május	Június	Július	Augusztus	Szeptember	Október
Vetőmagcsávázás
Vetés előtti (presowing) gyomirtás
Talajfertőtlenítés
Vetés utáni, kelés előtti (preemergens) gyomirtás
Kukoricabarkó, fritlégy
Gyomirtás állományban (posztemergens)
Levéltetvek, atkák
Amerikai kukoricabogár
Bagolylepke
Gyapottok bagolylepke, kukoricamoly
Vadriasztás

2. táblázat: A kukorica fejlődési szakaszai, a kártevők és a védekezések közötti kapcsolat
Vetőmag, talaj és a növény fejlettségi állapota	Kártevők	Kárképek	A védekezés lehetséges időpontja és módja	A védekezés optimális időpontja
Vetőmag	Vetőmagot károsító rovarlárvák	Védelem nélkül a felpuhult vetőmagba berághatnak a drótférgek.	Vetőmag-forgalmazó, a vetőmag előkészítése során csáváz.	Vetőmag csávázása az előkészítés folyamatában.
Talaj előkészítése vetésre	Talajlakó kártevők (drótférgek, pajorok) (Agriotes spp, Melo­lontha spp.)	Védelem nélkül a csíranövény magfölötti része átrágott (drótféreg), a gyökereket pajorok is fogyaszthatják. A növény levelei a csúcs felöl sárgulnak, elhalnak.	1. Talajfertőtlenítés, vetés előtt a talajfelület kezelésével és a készítmény bedolgozásá­val. 2. Talajfertőtlenítés vetéssel egy időben kombinált vetőgéppel.	1. Vetőágykészítés során vetés előtt 3-4 lárva/m² esetén a gócokon. 2. Vetéssel egy menetben 1-2 lárva/m² esetén
Szög állapottól – 10 cm-es fejlettségig	Fritlégy (Oscinella frit)	1. A levél csúcsa torzul, csavarodik, sodródik. 2. A levéllemez görbült, deformált, szakadozott. 3. Tenyészőcsúcs-pusztulás, oldalsarj-képződés.	Tartósan hûvös, csapadékos tavasszal keléstől –10 cm-es fejlettségig.	Tojásrakással és lárvakeléssel egy időben.
Szög állapottól – 20 cm-es fejlettségig	Kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis)	1. Tenyészőcsúcs megrágás – növénypusztulás. 2. Levélkaréjozás. 3. Tarrágás.	Imágók rajzásakor inszektici­dekkel.	1. Kerüljük a tápnövény közelséget. 2. Imágók ellen, tojásrakás előtt. Veszélyes egyedszám 3-4 imágó/m².
10 cm-es fejlettségi állapottól megtermékenyülésig	Amerikai kukoricabogár (Diabrotica vir­gi­fera virgifera)	1. Gyökerek rágása, elfogyasztása (lárva). 2. Hattyúnyak. 3.Levélrágás, virágpor fogyasztás (címer). 4. Bibeszálak (bajusz) rágása, hiányos megtermékenyülés. 5. Ablakos cső.	1. Vetésváltás. 2. Talajfertőtlenítés a lárvák ellen vetés előtt, vetéssel egy időben, vagy sorközkezelés kombinált kultivátorral. 3. Állománykezelés hidas traktorral vagy repülőgéppel az imágó táplálkozásának időtartama alatt.	1. A lárvakelés és a táplálkozás megkezdésekor érvényesüljön a toxikus hatás, a talajban. 2. A bogarakat tojásrakás előtt pusztítsuk el.
10 cm-es fejlettségi állapottól a tenyészidő egészében	Levéltetvek, atkák (Rhopalosiphum padi, R. maidis, Sitobion avenae, Metopolophi­um dirhodum, Tetra­nichus urticae)	Levéltetû kolóniák a leveleken, levélhüvelyeken. Sárgulás, elhalás, mézharmat. Az atkák hatására sárgulnak, kifakulnak a leve­lek.	A tenyészidő tavaszi és őszi periódusában, a levéltetû kolóniák kialakulásakor.	Tavasszal az első berajzó szárnyas levéltetvek és azok utódainak megjelenésekor.
20 cm-es fejlettségi állapottól a csövek szemesedéséig	Bagolylepke fajok lárvái (hernyók) (pl. Sco­tia segetum, Autograp­ha gamma)	1. A fénykerülő fajok lárvái talajszinten károsítják a kukorica szárát, a 20-40 cm-es növény elhal. A második nemzedék a már csövesedett kukorica tövét rágja. Szél hatására kidőlnek a növé­nyek. 2. A fénytûrő fajok lárvái a leveleket karéjozzák.	Fajoktól függően: 1. Az első nemzedék lárvái a 20-40 cm-es kukoricát tőben, vagy annak levélzetét károsítják. 2. A második nemzedék lárvái a szemesedésben lévő kukorica szárát odvasítják talajszinten.	1. Tömeges lepkerajzás esetén gradáció várható. 2. Gyomos kukoricatáblákban tojásrakás és lárvakelés idején véde­kezünk. 3. A fénykerülő fajok lárváinak ruderális területekről induló frontális betelepülésekor a táblaszél növényzetének kezdeti pusztulása­kor védekezünk.
Az első címervirágzat megjelenésétől betakarításig	Kukoricamoly (Ostrinia nubilalis)	1. Kisebb jelentőségû rágás a felső leveleken. 2. A hernyó a szár bélszövetében aknáz. Nedves időjárás esetén másodlagos kórokozók is fellép­hetnek. 3. Szártörés, csőkárosítás.	A tojásrakás címerhányás kezdetétől a megtermékenyítés befejeződéséig tart.	1. A kukorica szárát május 15-re meg kell semmisíteni. 2. Fény és szexferomon csapdával jelzett tömegrajzás, majd tojáscsomók gyakoriságának ellenőrzésekor a tojások és a kelő lárvák ellen.
Megtermékenyülés, szemesedés, viaszérés	Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armi­gera)	A csővégen és a csuhélevelek alatt fogyasztják a szemeket.	A vándorlepke berajzása és tojásrakása virágzástól, csőképződéstől viaszérésig várható. Különösen veszélyes csemegekukoricára.	A szexferomon csapdával ellenőrzött csúcsrajzás és tojásrakás idején a tojások és fiatal L1 lárvák ellen.

2. táblázat: A kukorica fejlődési szakaszai, a kártevők és a védekezések közötti kapcsolat (folytatás)
Vetőmag, talaj és a növény fejlettségi állapota	Kártevők	Kárképek	A védekezés lehetséges időpontja és módja	A védekezés optimális időpontja
A tenyészidőben bármikor, különösen éréskor	Mezei pocok (Microtus arvalis)	A termést károsítja	Gradációtól függően, a tenyészidőben	Egyedszám növekedés folyamatában, ha betaposás után 100 m²- enként 2-2 lakott (kibontott) járatot találunk.
Csőkifejlődéstől betakarításig	Ürge (Citellus citel­lus), hörcsög (Cricetus cricetus)	A szemeket fogyasztják és lemorzsolják.	Védelem alatt álló fajok. Gradációtól függően, engedélyezheti a területileg illetékes Természetvédelmi Hivatal.	Engedéllyel: 1. Kiöntés. 2. Csapdázás. 3 Gázosítás.
Vetéstől betakarításig	Őz (Capreolus capreo­lus), gímszarvas (Cer­vus elaphus), eurázsiai vaddisznó (Sus crofa)	1. Az elvetett kukoricát a sorokból kitúrja a vaddisznó. 2. A fejlődésben lévő növények leveleit legeli az őz és a szarvas. 3. A fejlődő és érő csöveket fogyasztják és letörik.	1. Az elvetett kukoricaszemeket a vaddisznó erdő közeli területeken kitúrja. 2. A levélzetet rágja az őz és a szarvas. 3. Tejes éréstől betakarításig termést fogyaszt az őz a szarvas és a vaddisznó.	Vetés és kelés, valamint termésképződés és betakarítás között a vadak távoltartásáról kell gondos­kodni: - riasztó lövésekkel (vadásztársaság tagjai), - vadriasztó szerekkel.

3. táblázat: A kukorica fejlődési szakaszai, a kórokozók és a védekezések közötti kapcsolat
A betegség megjelenése	Betegség (kórokozó)	Tünetek	A kórokozó biológiája, terjedése és környezeti igénye	Védekezés
Egész tenyészidőszakban	Kukorica csíkos mozaik vírus (Maize dwarf mosa­ic Potyvirus)	A levélen, levélhüvelyen és a csuhéjleveleken szaggatott világoszöld csíkosság látható a növények törpülnek, a csövek deformálódnak. A termé­kenyülés hiányos.	A vírus levéltetvekkel terjed. A növény szövetnedvével könnyen átvihető. Áttelelésében a fenyércirok játszik fon­tos szerepet.	A levéltetvek és a gyomok – elsősorban a fenyércirok – irtása. Ellenálló fajták termesztése.
Egész tenyészidőszakban	Kukorica fuzáriózis (Fusarium fajok)	A fertőzött szemből fejlődő csíranövények elpusztulnak. A kórokozók gyökér- és szártő korhadást, valamint csőpenészedést okoznak.	A gombák a talajban, vagy a fertőzött vetőmagban telelnek át. Címerhányást követő aszályos időjárás a szárfuzáriózis, az érés idején hulló sok csapadék a csőfertőzés kialakulásának kedvez.	Vetőmagcsávázás. Harmonikus tápanyagellátás, nem túl korai vetés, a fertőzött növényi maradványok alászántása.
Egész tenyészidőszakban	Golyvás üszög (Ustilago maydis)	A növény minden föld feletti részén megjelenhetnek a különböző méretû golyvák. Ezek állománya kezdetben fehér, tömör, felületüket fényes hártya fedi. Később fekete spóra­tömeggé esnek szét.	A gomba a talajba került golyvákban és fertőzött növényi maradványokban telel át. A fertőzés a légzőnyílásokon, illetve sebzéseken keresztül történik. Esős, meleg időjárás, jégeső, rovarrágás (kukoricamoly, fritlégy) növeli a be­tegség gyakoriságát.	A fertőzött növényi részek mély leforgatása. Ellenálló hibridek termesztése. Optimális tápanyagellátás; a túlzott nitrogéntrágyázás kedvez a betegség kialakulásának.
Csíranövény korban és a címerhányás után	Hamuszürke szárkorhadás és hervadás (Macrophomina phaseolina)	A kelést követően a gyökereken vizenyős foltok jelennek meg, a fiatal kukorica elpusztul. A virágzás idején a növények hirtelen elszáradnak. Később a kórokozó szártő­korha­dást okoz. A felhasított beteg szárban az elpusztult szövetek között a gomba mákszemnyi, fekete kitartóképletei – mikro­szkle­róciumai – láthatók.	A gomba sok növényfajt képes megfertőzni. A talajban mikro­szkleróciumaival marad fenn. A fertőzés kialakulásához a meleg, száraz időjárás kedvez.	Rezisztens hibridek termesztése, vetőmagcsávázás.

3. táblázat: A kukorica fejlődési szakaszai, a kórokozók és a védekezések közötti kapcsolat (folytatás)
A betegség megjelenése	Betegség (kórokozó)	Tünetek	A kórokozó biológiája, terjedése és környezeti igénye	Védekezés
Csíranövény korban és csőképződéstől	Nigrospórás szárazkorhadás (Nigrospora oryzae)	A korhadt csövek hosz­szanti irányban széttöredeznek, lecsüngenek, leszakadnak a szárról. A szemek kihullanak. A csövön a szemek között laza, fekete micéliumszö­vedék jelenik meg. A fertőzött szemek ráncosak, töppedtek. A beteg szemeket elvetve csírapsz­tu­lás következik be. A gomba szártő­korhadást okozhat.	A kórokozó a vetőmagban, vagy fertőzött növényi maradványokban telel át. Az érés idején a nedves, mérsékelten meleg időjárás kedvez a betegség kialakulásának.	Csávázással a csírakori betegség megelőzhető. A növényi maradványok mély alászántása, ellenálló hibridek termesztése csökkenti a betegség által okozott veszteséget.
Nyár végén	Kukoricarozsda (Puccinia sorghi)	A leveleken barna, majd később fekete színû kissé megnyúlt telepek képződnek, melyek felett a bőrszövet felszakad.	A gomba a talajban, növényi maradványokban telel. A fertőzéshez a mérsékelten meleg, nedves időjárás kedvez.	Ellenálló hibridek termesztése, a fertőzött növényi maradványok mély alászántása.
A tenyészidőszak közepétől	Szemfoltosság (Kabatiella zeae)	A leveleken, a levélhüvelyen kerekded 1-2 mm átmérőjû foltok jelennek meg. A folt szegélye barna, közepe világos.	A gomba növényi maradványokban telel át. Hőoptimuma 24 °C. A betegség kialakulásához magas páratartalom szük­séges.	Ellenálló hibridek termesztése, a fertőzött növénymaradványok mély leszántása.
A tenyészidőszak közepétől	A kukorica helminto­spóriumos betegségei (Bipolaris zeicola, Exserohilum turcicum)	A B. zeicola július végétől fertőzi a levelet és a csövet. A levélfoltok barnák, megnyúltak, 1-2 cm átmérőjûek. A fertőzött csövön a szemek felületén és a szemsorok között fekete penészbevonat van. A beteg szemek feketék, a belőlük fejlődő csíranövény elpusztul. Az E. turcicum csak a levelet és a csuhélevelet fertőzi, 10-15 cm hosszú, orsó alakú olajzöld, majd megbarnuló foltokat okoz.	Mindkét kórokozó fertőzéséhez magas páratartalom szükséges. A B. zeicola a hûvös, mérsékelten meleg, az E. tur­cicum a meleg időjárást kedveli.	Ellenálló hibridek nemesítése, egészséges, csávázott vetőmag használata, a beteg növényi részek leszántása.
Címerhányás után	Rostosüszög (Sorosporium holcisorghi)	A tünetek a csövön és a címeren láthatók. A fertőzött növényi részeken a rostok között fekete spóratömeg látható. A csövek rövidek, zömökek, a spóratömeget a csuhélevelek sokáig borítják.	Az üszögspórák a talajban több évig megőrzik életképességüket. A vontatott csírázás, a meleg nedves talaj kedvez a betegség kialakulásának.	Ellenálló hibridek termesztése, időben elvégzett vetés, vetőmag- csávázás.