Egy másik fontos időjárási faktor a csapadék, amelynek mennyiségét a különböző csapadékmérőkkel mérhetjük. A kártevők és kórokozók élettevékenysége szempontjából fontos a csapadék mennyisége és intenzitása is. A csapadék mennyisége és intenzitása hatással van több kártevő és kórokozó fejlődésmenetére, élettevékenységére és meghatározza a fertőzési körülményeket.
A csapadék következtében a növények levelei - a hőmérséklet függvényében - bizonyos ideig nedvesek maradnak. A levélfelület nedvességének időtartama több növénybetegség (burgonyavész, szőlő peronoszpóra stb.) esetén alapvetően meghatározza a fertőzés kialakulását és erősségét. A levélfelület-nedvességborítottság időtartamának mérésére ugyan vannak mûszerek, de egy kis gyakorlattal a lehullott csapadék mennyiségének és a csapadékos időszak hosszának ismeretében megbecsülhetjük az adott időtartamot, ami nagy segítségünkre lehet a védekezések időzítésében.
A növénybetegségek elleni védekezésnél fontos, hogy a védekezést az inkubációs időn belül, még a tünetek megjelenése előtt végrehajtsuk. Mivel az inkubációs idő hosszának ismerete nagyon fontos a védekezés végrehajtásához az alábbiakban közöljük két fontos növénybetegség inkubációs táblázatát.
|
Istvánffy-Pálinkás féle inkubációs táblázat szőlőperonoszpóra előrejelzéshez
|
|||
|
Napi középhőmérséklet |
Lappangási idő napokban |
Átlagos időjárásnak megfelelő naptári beosztás |
|
|
|
levélen |
fürtön |
|
|
10-13 |
15-18 |
15-18 |
Május eleje, közepe |
|
14 |
12-18 |
12-15 |
Május vége |
|
15 |
11-13 |
11-13 |
Június eleje |
|
16 |
9-11 |
9-11 |
Június közepe |
|
17 |
6-7 |
11-13 |
Június vége |
|
18-19 |
5-6 |
13-15 |
Július és augusztus |
|
20-25 |
4-5 |
14-18 |
Július és augusztus |
|
Mills-féle inkubációs táblázat Almavarasodás előrejelzéshez
|
||||
|
Középhőmérséklet |
Fertőzési fokozatok és a szükséges levélnedvesség-borítottság órában |
Inkubációs idő |
||
|
|
gyenge |
közepes |
erős |
|
|
5 |
>2 nap |
> 2 nap |
> 2 nap |
22 |
|
6 |
26 |
34 |
51 |
20 |
|
7 |
21,5 |
27 |
40 |
19 |
|
8 |
18 |
23 |
34 |
18 |
|
9 |
15 |
20 |
30 |
17 |
|
10 |
14 |
19 |
28 |
16 |
|
11 |
12,5 |
17,5 |
26 |
15 |
|
12 |
11,5 |
16 |
24 |
14 |
|
13 |
10,5 |
15 |
22,5 |
13 |
|
14 |
10,0 |
14 |
21 |
12 |
|
15 |
9,5 |
13 |
20 |
11 |
|
16 |
9 |
12,5 |
19 |
10 |
|
17 |
9 |
12 |
18 |
9 |
|
18 |
9 |
12 |
18 |
8 |
|
19 |
9 |
12 |
18 |
8 |
|
20 |
9 |
12 |
18 |
8 |
|
21 |
9 |
12 |
18 |
8 |
|
22 |
9 |
12 |
18 |
– |
|
23 |
9 |
12 |
18 |
– |
|
24 |
9,5 |
12,5 |
19 |
– |
|
25 |
10,5 |
14 |
21 |
– |
A növénybetegségek mellett számos állati kártevő is károsíthatja kultúrnövényeinket, amelyek előrejelzése fontos feladat.
A különböző kártevők megjelenésének jelzésére, rajzásuk és ezzel együtt fejlődésük nyomon követésére nagyon jól alkalmazhatók a különböző csapdák.
A színcsapdák azon az alapon „mûködnek”, hogy bizonyos élénk színárnyalatok az egyes kártevőket csalogatják, azok az adott színû tárgyakon előszeretettel gyülekeznek Ebből adódóan a színcsapdák elsősorban a kártevők megjelenésének jelzésére alkalmasak, pl.: sárga-repce fénybogár, levéltetvek, kék-nyugati virágtripsz, fehér-gyümölcsdarazsak, pajzstetvek.
A csapdák másik csoportja a feromoncsapdák, amelyek fajspecifikusak. A csapda leglényegesebb része egy kapszula, amely a kártevő nőstényének specifikus ivari csalogatóanyagát (feromon) tartalmazza. Ez vonzza a csapdához a hímeket, amelyeket aztán a csapda célszerûen kialakított fogószerkezete megfog. A rajzás során szabályos időközönként (1-3 nap) feljegyezzük a fogott mennyiséget. Így megkapjuk a kártevő rajzásgörbéjét, amelynek alapján következtetni tudunk például a lárvakelés időpontjára, és megfelelően tudjuk időzíteni a védekezést ellenük.
Az alkalmazott csapdák harmadik csoportját képezik az olyan illatcsapdák, amelyek nem ivari csalogatóanyagot tartalmaznak, hanem például táplálkozásra ingerlő anyagukkal vonzzák magukhoz a kártevőket (pl.: darázscsapda, csapda). Ezek a csapdatípusok a kártevők első megjelenésére vagy nagy egyedszámot megfogva kis területen a kár mérséklésére alkalmasak.
Egy sajátos csapdatípus a talajcsapda, amellyel elsősorban a talaj felszínén mozgó kártevőket (lisztes répabarkó, gabonafutrinka) gyûjthetünk be.
A csapdák egy speciális típusa a fénycsapda, amely számos rovarfaj megjelenésének és rajzásának nyomon követésére alkalmas. Mivel több kártevő és nem kártevő rovarfajt is magához vonzz, fontos, hogy a kezelője meg tudja határozni azokat. Ezért a fénycsapdák üzemeltetése a pontosabb rovartani ismeretekkel rendelkező szakemberek számára ajánlott.
Egy régóta alkalmazott előrejelző eszköz a takácsatkák lárvakelésének és rajzáscsúcsának nyomon követésére a Müller-féle megfigyelőlap. Ez egy 15x6 cm nagyságú fa lapocska, amelynek közepére március közepén 10cm-es takácsatka tojásokkal fertőzött ágdarabot erősítünk. Az ágdarabot vékony vazelingyûrûvel körülkenjük és a gyümölcsösben 3-5 helyen fánként 2-2 darabot kihelyezzünk. A lapokat 2-3 naponként ellenőrizzük és feljegyezzük a kikelt és vazelingyûrûbe ragadt takácsatka lárvák számát. A védekezés megkezdése akkor indokolt, ha a tojások 50%ából kikeltek a lárvák. Emellett fontos tudni azt is, hogy a telelő tojások 1/5-1/3 része a tél során elpusztul.
Több kártevő - vetésfehérítő bogarak, repce fénybogár, lucerna lombkártevők stb. - előrejelzésénél a veszélyes egyedszám megállapításának egyszerû eszköze a fûháló. Használata során a növényállomány több pontján megállva 10, 50, vagy 100 hálócsapást követően megszámoljuk a fogott kártevőket és összehasonlítjuk a szakemberek vizsgálatai alapján megállapított veszélyességi küszöbértékekkel.
A kártevők egyedszámának megállapítására alkalmas módszer a területi és a térfogati kvadrát módszer. A területi kvadrát módszer során a talaj felszínének vagy a növényállomány adott területén - 0,5-1,0 m2 - számoljuk meg a kártevő egyedszámát. A térfogati kvadrát módszert a talajlakó kártevők - pajorok, drótférgek, stb. - felvételezésénél alkalmazzuk. A vizsgálat során hektáronként 1-2db, 0,5-1,0 m2 alapterületû, 2 ásónyom (cca. 30-50 cm) mélységû gödröket ásunk, és megszámoljuk benne a kártevőket. Mindkét módszernél a kapott értékeket összehasonlítva a szakirodalmi adatokkal döntünk a védekezésről.
A talajlakó kártevők (pajorok, drótférgek) felvételezésének egy ötletes módszere a búzacsomós csalogató módszer. A módszer alapja, hogy az élő növények gyökerei CO2-t termelnek, amely a talajlakó kártevőket odavonzza. Azért, hogy reális adatokat kapjunk csak max. 5-10% növény borítottságú területen alkalmazható az eljárás. A vizsgálatot augusztus közepe és szeptember közepe között végezhetjük. A táblán min. 30 helyen, egymástól 30-100 m távolságra háromszög alakban, egymástól 60 cm távolságra 5 cm mélyre 1-1 evőkanál búzát vetünk. A növények 2-5 cm-es nagyságánál a gyökereket körülvevő földdel együtt kiemeljük a búzacsomókat, és megszámoljuk a talajlakó kártevőket. Egy hármas búzacsomó 1m2 fertőzöttségére ad információt.
A védekezés szükségességének megállapítására alkalmazhatjuk a növényállomány vizsgálatának módszerét. Ennek során azt vizsgáljuk, hogy a növények vagy adott növényi részek (hajtás, levél, termés, stb.) hány %-a károsított (100db-ból hány db-on van kártétel) vagy azt, hogy adott növényi rész felületének hány %-a károsodott (pl.: szőlőfürt felületének 15%-a szürkepenésszel fertőzött). A vizsgálatot a növényállomány több pontján végrehajtva pontos képet kapunk a kártételről, amely alapján döntünk a védekezés szükségességéről. Az egyes kártevőknél megállapított veszélyességi küszöbértékeket helyhiány miatt nem tudjuk ismertetni, de a megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálatok szakemberei minden gazdálkodónak segítséget nyújtanak ebben.
Nagy Krisztina - Veszprém Megyei NTSz
Prohászka Péter - Komárom-Esztergom Megyei NTSz
Címlapkép: Getty Images
