Generatív, azaz virágzást indukáló tényezők:	Vegetatív fejlődést elősegítő, virágzást és terméskötődést akadályozó tényezők:
erős fény	kevés fény
vörös fénytartomány	kék fénytartomány
alacsony hőmérséklet	magas hőmérséklet
(kevesebb, mint az optimum)	(több, mint az optimum)
kevés víz	sok víz
kevés nitrogén	sok nitrogén
sok foszfor	kevés foszfor
alacsony páratartalom	magas páratartalom
gyökerek megszaggatása	folyamatos gyökérnövekedés
nagy tenyészterület	sûrû növényállomány
magas EC	alacsony EC

Természetesen a szélsőséges környezeti tényezők, pl. nagyon hideg, a talaj nagyon erős kiszáradása, szélsőségesen alacsony N-tartalom, stb. a virágzást és a termésképzést már akadályozza, a fenti megjegyzések csak az optimumtól való kisebb eltérésre igazak.

A felsorolt tényezők szabályozásával a paradicsomot lehet virágzásra és terméskötődésre serkenteni, de lehet más biológiai, kémiai és mechanikai módszereket is alkalmazni.

Biológiai módszerek:

Számos megoldás és eljárás sorolható a biológiai módszerek közé. Talán elsőként kell megemlíteni a generatív jellegû fajták nemesítését, amelyek kedvezőtlenebb fényviszonyok mellett is jobban virágoznak, biztosabban kötnek. Ezekre jellemző továbbá, hogy a virágokhoz képest kevés levelet fejlesztenek, és ha nem segítjük elő a növekedésüket több vízzel tápanyaggal, akkor apró terméseket fejlesztenek csak. Ezzel szemben a vegetatív fajták erős lombképzésre hajlamosak, és ha a felsorolt környezeti tényezőkkel nem serkentjük a termésképzésüket, akkor a virágaikat, de a terméseiket is elrúgják, keveset teremnek.

Korábban a nemesítők sokat foglalkoztak a partenokarp paradicsom fajták bevezetésének lehetőségével is. Vagyis olyan fajták előállításával, amelyek a kígyóuborkához hasonlóan, megtermékenyítés nélkül fejlesztenek bogyót. A termesztési gyakorlatban ezek a fajták nem váltak be, az ilyen fajták minősége rossz volt, gyorsan puhultak.

A biológiai módszerek között ki kell emelni a poszméhekkel történő beporzást, amelyet ma a termesztési gyakorlatban széles körben és sikeresen alkalmaznak. A poszméhek használatával kapcsolatos előnyök, más megtermékenyítést elősegítő módszerekhez hasonlítva a következők:

leghatékonyabb módszer,

hiánytalan, teljesen bekötődött fürtök,

minimális kézimunkaerő felhasználást igényel,

virágokat és a terméseket nem károsítja,

káros mellékhatásokkal nem kell számolni

a termések minőségét nem rontja. Hátránya a módszernek, hogy a növényvédelmet pontosan integrálni kell, a méhek miatt több növényvédő szer használata nem engedélyezett és gondoskodni kell a poszméhek itatásáról is. Hektárankét a virágzás kezdetén 2 nagy kaptár kihelyezésével kell számolni, amit a növény fejlődésével, a virágfürtök növekedésével fokozatosan 5-re emelünk. A nagy családok 6 hétig, a kiscsaládok 4-5 hétig aktívak, ezt követően le kell őket cserélni.

Kémiai (hormonkezeléses) módszerek:

A hormonkezeléses módszerek esetében külön kell említeni a virágzást serkentő, és a terméskötődést elősegítő kémiai készítményeket. Vannak vegyszerek, amelyek használata valamennyi zöldségnövénynél ajánlott, de több az ún. fajspecifikus készítmény, amely csak adott zöldségféle esetében hatásos. Számos előnyük mellett, pl. csíraképtelen pollen esetében is fejlődik termés, növeli a koraiságot, stb. legnagyobb hátrányuk a pontatlan adagolásból eredő mellékhatásaikban van, ugyanis kis eltérés a javasolt dózistól, a gyomirtó szerekre emlékeztető levél és termés deformációt idézhet elő. Maguk a készítmények is összetételükben hasonlítanak a gyomirtó szerekhez (pl. naftalinoxi ecetsav etilészter, N-fenil-ftalminsav). Bár még néhány országban nagyobb mennyiségben használják őket, jelentőségük a paradicsomhajtatásban nagymértékben csökkent, mert a vegyszerekkel kezelt primőröket egyre nehezebb értékesíteni.

Mechanikai módszerek:

Kisebb felületen eredményesen alkalmazhatók a mechanikai módszerek a terméskötődés elősegítésére. Ezek közül a legismertebb a vibrátorozás és a huzalok rázogatása. A módszer nagy előnye, hogy semmiféle mellékhatással nem kell számolni. Viszonylag sok kézimunkaerőt igénylő eljárás, igazán csak akkor hatásos, ha a környezeti feltételek kedvezők (páratartalom, hőmérséklet, stb.):

Nagymértékben elősegíthetjük a kötődést, az ún. fitotechnikai munkák szakszerû elvégzésével. Ezek az alábbiak:

A felkötözését, növényvédelmi okok miatt, közvetlen a kiültetés után kell elkezdeni. A lazára hagyott zsinegen a növények belógnak a sorba, ebből adódóan közlekedés közben megütjük, megsértjük, könnyen leszakítjuk őket, ugyanakkor a túlfeszített zsineg idővel kitépi a növényeket a talajból. A szárra csak lazán szabad a zsineget kötni, ellenkező esetben zavarja a víz- és tápanyagszállítást.

A hajtásigazítást általában heti gyakorisággal végezzük, ilyenkor a zsineghez igazítjuk a hajtásokat. Soha nem a zsineget tekerjük a hajtásra, hanem a hajtást a zsineghez! Újabban a a zsineghez való rögzítést mûanyag gyûrûkkel (klipszekkel) végzik, ezek a munkát nagymértékben meggyorsítják.

A kacsozás célja az optimális termőfelület kialakítása, a vegetatív és generatív egyensúly megteremtése, jobban kezelhető növényállomány nevelése. Az oldalhajtások eltávolítását célszerû a délelőtti órákban végezni, amikor a hajtások könnyebben pattannak, napközben a sérült felület gyorsabban beszárad. A kacsokat kézzel távolítsuk el, kést a fertőzések terjesztése miatt ne használjunk! Legjobb a kis, 3-6 cm-es hajtások eltávolítása.

A levelezés célja: az alsó, idősebb, gyakran beteg, funkcióképtelen levelek eltávolításával, a gombás, baktériumos betegségek és a kártevők elterjedésének megakadályozása, érés gyorsítása, permetezés hatékonyságának növelése, a szedési és ápolási munkák megkönnyítése. A levelek eltávolításának kezdete, gyakorisága és mértéke a növekedés ütemétől, a fajtától és az alkalmazott termesztés technológiától függ.

Címlapkép: Getty Images