Klinikai tünetek legkorábban a battériás időszakban jelentkeznek, de súlyos formában és nagyszámú sertésben a megbetegedés a hizlaldában, 3-6 hónapos életkorban jelentkezik. Az életkor előrehaladásával a megbetegedések száma csökken, immunitás alakul ki, azonban ezek az állatok mycoplasma hordozók maradnak.
A mycoplasmákkal történő fertőződés legtöbbször aerogén úton történik. A mycoplasmák toxikus anyagcseretermékük révén a légutak nyálkahártyáját károsítják, másrészt a macrophagokhoz tapadva, az azok felületén lévő komplementum- és ellenanyagkötő receptorokat károsítva a védettség kialakulását késleltetik vagy megakadályozzák. Az előbbieken kívül a mycoplasmák a lymphocyták funkcióját is gátolják. A kialakuló immunszupresszió elősegíti a különböző szövődményeket okozó baktériumok (főleg a pasteurellák, esetleg gennyesztő baktériumok) tüdőben való megtelepedését. Mindezeknek megfelelően a gyakorlatban a kórképet mycoplasma által kiváltott légzőszervi betegségnek („Mycoplasma induced respiratory disease=MIRD”) nevezik.
A lappangási idő általában 14-20 nap. A malacokban savós orrfolyás, könnyezés és tüsszögés mutatkozik. A növendék sertésekben rövid ideig tartó (gyakorta szembetûnően nem is észlelhető) bágyadtság, étvágytalanság, lázas állapot után jellemző tünetként a száraz, gyakorta 1-3 hétig állandósuló, vagy recidiváló köhögés jelentkezik. A száraz köhögés főleg az állatok mozgatásakor tapasztalható. Másodlagos baktériumos szövődmények esetén a nehezített légzés is kialakul. A légzőszervi tünetek mellett a viszonylag megfelelő takarmányfelvétel ellenére is szétnövés figyelhető meg, több egyed fejlődésben visszamarad. Az állományokban a megbetegedések viszonylag jelentős mértékûek, azonban az elhullás nem számottevő.
Mycoplasma pneumonia esetén a csúcs- és szívlebenyekben, esetenként az előbbiekkel határos rekeszi lebeny területeken a tüdő szürkés-barna-vörös, általában tömött tapintatú, és a kötőszöveti sövények megszélesbedése figyelhető meg. (1. kép). Az elhullások kapcsán talált elváltozások más baktériumok okozta szövődményes formában jelentkezhetnek.
A mycoplasma pneumonia kórbonctani vizsgálattal pontosan nem diagnosztizálható. Jellegzetesek viszont a tüdőben mutatkozó kórszövettani elváltozások, amelyek félheveny lymphoid tüszőképződéssel járó, mononuclearis sejtes bronchitisben és peribronchitisben nyilvánulnak meg (2. kép). Az előbbi elváltozásokhoz gyakorta hurutos, esetenként hurutos-gennyes bronchopneumonia társul. A battériás időszakban, de főleg a hizlaldában jelentkező, lassan terjedő, recidiváló formában mutatkozó száraz köhögés, az állományban megfigyelhető „szétnövés”, általában alacsony mortalitás felveti a betegség gyanúját. A tüdő elváltozások lokalizációja, jellege és főleg a laboratóriumokban elvégzett kórszövettani vizsgálat során észlelt elváltozások erősítik meg a diagnózist. A kórokozó Mycoplasma hyopneumoniae kitenyésztése hosszadalmas, nem teljesen megbízható módszer. A modern laboratóriumi módszerek (direkt immunfluoreszcencia, antigén kimutató ELISA, PCR, immunhisztokémia) alkalmasak lehetnek a kórokozó kimutatására, ezeket azonban a rutindiagnosztikában nem alkalmazzák.
A fertőzöttség vérvizsgálatokkal történő felderítésére alkalmazott különféle szerológiai módszerek elsősorban állományvizsgálatra, a fertőzöttség elterjedtségének felmérésére alkalmasak. 1-1 állat esetében az előbbi módszerek nem pontosan megbízhatók, azok tájékoztató jellegûek. Fertőzött állományokban az állatok jelentős része, 50-80 %-a szeropozitivitást mutat.
A M. hyopneumoniae fertőzöttség elleni védekezés, az okozott megbetegedés gazdasági kártételeinek csökkentése komplex feladat. Nagyon lényeges a hajlamosító, kiváltó tényezők hatásának csökkentése. A tervszerû rotáció, a zsúfoltság elkerülése, a megfelelő környezeti tényezők (főleg az istállók mikroklímájának) javítása, valamint az egyéb kórformák (főleg a légúti kórokozók, parazitózisok stb.) elleni szakszerû és rendszeres védekezés jelentősen befolyásolhatják a mycoplasma okozta szövődményes légzőszervi betegség előidézte kártételeket.
A gyógykezelés során a mycoplasma ellenes hatóanyagok (tiamulin, lincomycin, aivlosin) alkalmazása mellett célszerû a szövődményt gyakran okozó baktériumokkal (elsősorban a Pasteurella multocida, Bordetella bronchiseptica, ritkábban streptococcusok és egyéb gennyesztők) szembeni széles terápiás sávú antibiotikumokat alkalmazni. A gyakorlatban a takarmányhoz kevert, vagy ivóvízhez adott tiamulin (200 ppm) és klór- vagy oxytetracyclin (600 ppm) kombinált kezelés - a kritikus időszakban folyamatosan vagy pulzáló formában (10 napos kezelés, 3-4 hét szünet, majd ismétlés) - szintén csökkentheti a kártételeket. A yosamycin tartalmú Alplucine mycoplasma ellenes hatása mellett az immunrendszert is stimulálja. A védekezés hatékonysága szempontjából a gyógyszeres kezelés alkalmazása önmagában – az esetek túlnyomó többségében – nem hozza meg a várt eredményt.
A védekezésben - hazai tapasztalatok alapján is - hatékonyan alkalmazhatók a M. hyopneumoniae vakcinák. Rendszeres és folyamatos alkalmazásával, a vakcinázás időpontjának a telep fertőzöttségét figyelembevevő immunizálás jelentősen csökkentheti a klinikai lefolyást, valamint a tüdőelváltozások súlyosságát, továbbá a mycoplasma hordozást és ürítést. Mindezek összességében a telepek gazdaságossági mutatóinak javulásában mutatkoznak.
Címlapkép: Getty Images
