Kiemelt agrotechnikai szempont továbbá a mûveletek számának ésszerû csökkentése, azaz a talaj mûvelet- és energiatakarékos, okszerû mûvelése. Köztudott, hogy a növelt menetszám elsősorban túlzott mértékû felső talajréteg kiszáradást és nem kívánatos rögösödést okozhat a már említett talajtömörödési problémák növekedésével egyidejûleg. A tavaszi talajelőkészítési munkák közé sorolt talajegyengetési, vegyszer bemunkálási és vetőágy készítési mûveletek végső soron egy célt, a vetőmag számára optimális kelési feltételek biztosítását szolgálják. Az ezen célok megvalósítására tervezett gépeknek az alábbi követelményeket kell kielégíteniük:
- a talaj vetési mélységnek megfelelő lazítása, porhanyítása;
- alkalmazkodás a talaj felszíni egyenetlenségeihez;
- egyenletes mélységû, aprómorzsás réteggel borított, tömör alapú magágy létrehozása;
- a kelőfélben lévő és még meg nem erősödött gyomnövények hatékony irtása;
- megfelelő keverő hatás elérése az indító mûtrágyák és más vegyszerek talajba munkálásához;
- a munkavégző egységek cseréjének lehetősége a különböző növények igényeit kielégítő munkamélységû, jól átporhanyított magágy létrehozásához;
- a munkavégző szerszámok eltömődési hajlamának minimalizálása.
A gépek kialakításának főbb jellemzői széles üzemi körökben jól ismertek. A rugós fogú kultivátorkapák, talajterelő-simító egységek, fogasok, különböző típusú és sor elrendezésû hengerborona elemek a modern szerkesztési elveket képviselő magágykészítő gépeken fellelhetők. Ezen új gépek mindegyike 5-9 mûvelőegység/elemsorral rendelkezik, s opcióban rendelhető hozzájuk un. vetőgép kapcsoló keret is. Megemlítendő továbbá, hogy a beruházás tervezésekor ügyeljünk az un. precíziós szintezési elvet képviselő magágykészítő gépek előtérbe helyezésére, mivel ezzel az új szabályozási rendszerrel megvalósítható a jó minőségû magágykészítés szinte minden kritériuma. E modern gépek munkavégző elemei tehát már az ideálishoz közelítően beszabályozhatók. Üzemeltetési problémát csupán az egyes géprészek/mûvelőegységek önálló, illetve egymáshoz viszonyított pozíciójú helytelen kezelése és esetenkénti, szakszerûtlen beállítása okozhat.
A magágykészítő gépek pontos beszabályozásához szükséges állító szerkezetek minden gépcsaládnál megtalálhatók. Fontos megemlítenünk, hogy az egyes típusoknál meglévő, a keresztirányú mélység egyenletességet és azonos értékû visszatömörítést biztosító hidraulikus rendszer alkalmazása szakmai szempontokból feltétlen előnyös. Ugyanakkor el kell fogadnunk az egyszerû, olcsóbb árképzésre törekvő gépek esetében a merev, a rugós, vagy a kettő kombinációját (torziós) ötvöző elemterhelési rendszer meglétét is. Jól megfigyelhető - némileg ellentmondva a fentebb említett mûvelőelem/tag cserélhetőség szükségességének -, hogy az utóbbi időben a sekély-, illetve mély vetőágyú növények talajelőkészítésére kombinált gépek tendenciájukban különváltak: korábban egy gépvázon belül cserélhetők voltak a mûvelő egységek, ma már a két feladatra szívesebben vásárolnak un. célgépeket; gondoljunk pl. csak a cukorrépa, ill. a kukorica talajelőkészítéshez ajánlott és egyre szélesebb körben már ismert új típusokra. E gépek mûvelő elemeinek geometriai kialakítása és jelentősen eltérő rugó karakterisztikája is igazolja, hogy az adott feladatra és az adott termesztési (talaj) körülményekhez igazodóan kell a gazdálkodónak új gépet vásárolnia, vagy a régit un. új betétekkel kiegészítenie. Igen fontos üzemeltetési szempont, hogy agrotechnikailag megfelelő munka - elsősorban a sekély magágykészítéshez - csak traktornyom lazítóval felszerelt gépekkel végezhető (megjegyezzük, hogy ma már egyre többen keresik az un. traktornyom behúzó gerendelyeket/lemezprofilokat is !). A növényi maradványok kezelési és alapmûvelési pontatlanságainak köszönhetően sok gondot okoz a szerves anyagok felszíni/felszínközeli jelenléte, amely a "kombinátor kapa" jellegû (pozitív ráhelyezési szögû) szerszámmal felszerelt magágykészítő gépek üzemeltetésénél technológiai problémákat (eltömődés, berakódás) jelent (annak ellenére, hogy az első mûvelőelem sorban egyenes szárú, közel derékszögû kapákat is használnak. Ilyen esetben egyesek szívesebben használják a talajhajtású, általában ívelt fogakkal ellátott, csillagkerekekkel szerelt gépeket, ahol a nagy kerületi sebességgel dolgozó kések képesek a gyengébb gyomnövények gyökereit elmetszeni, s az erősebb szármaradványokon átgördülve csökkentik az eltömődés veszélyét is. Fontos tudnunk, hogy a tavasszal számos esetben előforduló "vizes táblák" munkálatait az ilyen forgómozgású mûvelő elemekkel korábban is el lehet kezdeni, mivel olyan talajnedvesség állapot mellett is megfelelően dolgoznak, ahol a hagyományos (passzív) elemek már eltömődnek.
A rotáció elve a TLT hajtású munkagépeknél is sikeres lehet, mivel előnyei - kisebb talajszerkezet rombolással járó aprítás-porhanyítás, intenzív lazító-keverő munka, egymenetben végzett kombinált mûvelet (előkészítés-vegyszerbekeverés) lehetősége, a teljes mûvelt keresztmetszetben egyenletesebb talajfizikai állapot létrehozása, stb. - tavasszal fokozott jelentőségûek. Ma már az ilyen eszközök is egyre szélesebb körben kerülnek alkalmazásra, főleg speciális magágykészítési és vetési feladatoknál, egymenetes talajelőkészítés + vetés kombinációban, illetve az erózió veszélyes területek munkavégzési feladatai során.
A különböző magágykészítő gépeket - vagy ahogy a gazdálkodói réteg többsége nevezi: kombinátorokat - mûszaki szempontból értékelve megállapíthatjuk, hogy alapvető és döntő eltérés lényegében csak a munkaszélességben, valamint a traktor-munkagép kapcsolat módjában található, mivel a már korábban említett mûvelőelem választék a széles körû piaci liberalizációnak köszönhetően szinte minden forgalmazó palettáján és opciós kinálatán szerepel. E tények birtokában úgy véljük, hogy kivétel nélkül mindegyik magágykészítő gép jelenthet olyan pozitívumot a gazdálkodók számára, amely feltétlen előrelépést jelent a korábbiakhoz képest. A gépkiválasztásnál természetesen számtalan tényezőt (ár !, alkatrész ellátás kondíciói, garancia-szavatosság) figyelembe kell venni, amelyek sorát ki kell egészíteni a következő, szintén fontos tudnivalókkal:
- az új, modern mûvelőelemek igényelte agrotechnikai munkasebesség tartomány 8-12 (14) km/h között van, s ezt sajnos nem minden esetben tudjuk tartani (gépkapcsolási-energetikai és ergonómiai problémák);
- a rendelkezésre álló erőgép behatárolja nem csak az optimális geometriai-, hidraulikai-, és energetikai kapcsolatot (fő befolyásoló tényező a munkaszélesség), hanem a fent említett sebességhatárokat is: az un. könnyû univerzális és univerzális traktorok (40-90 kW motorteljesítmény) a 7-9 km/h, míg a középnehéz, a nehéz univerzális erőgépek (95-155 kW motorteljesítmény), valamint a nehéz szántó traktoroknak nevezett, 160 kW feletti motorteljesítményû traktorok a 8-14 km/h munkasebesség tartományban adják le kedvező hatásfokkal motorteljesítményüket;
- fentiek figyelembevételével döntsünk a szerszám összeállításról: olyan mûvelőelemeket válasszunk, amelyek un. sebesség érzékenysége jól igazodik az általunk megvalósítható munkasebességhez; ne essünk ugyanakkor a munkaszélesség „csapdájába”: az optimális munkasebesség, illetve az ezt biztosító traktor-munkagép energetikai kapcsolat fontosabb, s ily módon is elérhető a várt/szükséges területteljesítmény;
- a gépek kiválasztásánál nem elég a sokat hangoztatott, s általában a talajra vonatkozó termőhelyi adottságokat figyelembe venni: ennél sokkal fontosabb a gépek mûszaki tartalma, azaz a kezelhetőségre, a szerszámok kialakítására és azok elrendezésére vonatkozó szempontok elemzése.
A gépkiválasztás mögött minden esetben termőhelyre koncentrált, szakmailag megalapozott ismereteknek kell állnia. Az egyre szélesebb körben elterjedő, új magágykészítő eszközök nem jelentik a jól bevált tavaszi talajelőkészítési eljárások és mûveletek (símítózás, egy-, illetve kétmenetes magágykészítés, mûtrágyák, valamint talajfertőtlenítő- és gyomirtó szerek bedolgozása) teljes elhagyását.
Fontos tudni, hogy a gazdálkodó által használt magágykészítő gép sikere nem csak a fejlesztőn és a gyártón, hanem jelentős mértékben az üzemeltetőn is múlik. Az utóbbi időben dinamikus fejlődésen átesett részegységek, illetve modern mûvelőelemek (osztott hengerborona terhelés, precíziós szintezési elv a felszínkövetésre és az azonos munkamélységû/magágyhorizontú mûveletvégzésre, egyszerûsített és egyúttal gyorsabb gépkezelhetőségi pozíciók kialakítása) csak a hozzáértő gazdálkodók keze alatt vállhatnak igazán hatékonnyá. Ismételten fel kell hívnunk a figyelmet: a jó magágykészítés nem tavasszal kezdődik (gondoljunk itt a rendszerint nehéz-, illetve szélsőséges időjárási körülmények és talajállapotok mellett végzett, agrotechnikai és mûszaki problémák sokaságával jellemezhető őszi alapmûvelésekre). E tény figyelembevétele nélkül a világszínvonalú, méregdrága magágykészítő gépeink is csalódást okozhatnak, amennyiben az alap-, és kiegészítő talajmûvelési munkálatainkat nem igazítottuk termelési viszonyainkhoz, illetve a mûveleteket rossz minőséggel végeztük el.
/: Dr. Soós Sándor :/
Címlapkép: Getty Images
