A zárt, nagyméretû integrációk közvetlenül jelennek meg a piacon, ezért a továbbfeldolgozás, kereskedelem és marketing irányába összpontosítják erejüket. A közvetlen piaci jelenlét teszi lehetővé a költségek kontrollját, a gazdaságos nagyságrend elérését, a tőkebefektetések optimalizálását. A logisztika erőteljes fejlődése a közvetlen, napi többszöri, friss termék szállítást is lehetővé teszi, ezért jellemzően csak dömping termékek, továbbfeldolgozási alapanyagok és szezonális termékek kerülnek fagyasztva a kereskedelembe. Az integrációk elsősorban a nagy tőkeigényû és magasabb nyereséget hozó takarmánygyártás, feldolgozás és értékesítés területén fektetnek be, míg az élőáru előállítását és újabban az elsődleges feldolgozást is szerződéses partnereken keresztül biztosítják. A továbbfeldolgozó ipar fejlődése feltartóztathatatlan. Az olcsó alapanyag, az élőbaromfi testtömegének növekedése, a feldolgozás kihozatalának javulása elősegíti ezt, de alapvetően a fogyasztói elvárások (az életmód változása), a kiélezett piaci verseny (hozzáadott érték növelése) és az áruházláncok, gyorséttermek igénye motiválja. Az EU csatlakozás a piacok kölcsönös nyitottságát hozza, amely előny, de egyúttal kihívás is a magyar baromfiipar számára. A magyar baromfihús export meghatározó része az EU piacokon kerül értékesítésre, ezért célszerû az ott érvényesülő trendeket figyelembe vennünk és a szabályokat alkalmaznunk. A nemzetközi kereskedelem elősegíti a hazai piaci érvényesülést és növekedést is. Erre jó példa az USA exportjának erőteljes növekedése (comb orosz exportra, fej, nyak, láb és szárny Kínába), ami fenntartja a mellfilé magasabb árát a hazai piacon. Magyarország is hasonló előnyöket élvez,
ha fordított előjellel is, hiszen az értékesebb termékek kivitele (csirke és pulyka filé, víziszárnyas termékek, máj exportja) teszi lehetővé a hazai piac olcsóbb termékekkel történő ellátását, még ha ez alkalmanként túlkínálatot és dömping árakat is eredményez.
A magyar baromfiipar termelése az elmúlt három évben stabilizálódott és a regisztrált vágóüzemek élőbaromfi felvásárlás újra meghaladta a 400 ezer tonnát. Az elmúlt három éven belül már nem következett be látványos változás, de a baromfifajok közötti arányok változása, a belföldi és exportpiaci követelményekhez igazodva jellemző volt. A csökkenő támogatások mellett a termelés közgazdasági feltételei szigorodtak és ez határt szabott a termelés látványos mennyiségi növelésének. Ez ellen hatottak a szigorodó minőségbiztosítási kritériumok is, hiszen a korábbi években ezekkel még nem kellett szembesülnünk (állati fehérje, antibiotikumok kitiltása a tápokból, Salmonella - gyérítési programok, áruházláncok speciális minőségbiztosítási kívánalmai, a HACCP általános elterjedése). A korábban rendelkezésre álló baromfi férőhelyek egy része már nem felelt meg az új technológiai, minőségi és hatékonysági feltételeknek, ezért ezeket kivonták a termelésből. A teleprekonstrukciók, a technológia cseréje, a támogatások ellenére is csak a létesítmények kisebb hányadát érintette, így a termelés alapvető behatároló tényezője a rendelkezésre álló termelési kapacitás milyensége. A jelentős javulás ellenére sem éri el az állományok termelési eredménye, teljesítménye a nemzetközileg megszokott és elvárt szintet, ez önmaga behatárolja a nemzetközileg elfogadható termelési önköltséget, és jelentősen csökkenti versenyképességünket, amelyet a kivitel arányának csökkenése is igazol.
A brojler előállítás részaránya tovább csökkent. A kilencvenes években megszokottá vált 55-60 %-os részesedése évi 3-4 százalékkal csökkent és ma a „bûvös” 50 % alá került. A 200 ezer tonna körüli éves felvásárlás reálisnak tûnik a következő években is, de a belföldi értékesítés jelentős növekedése, a kieső export mellett következett be. Ennek megfelelően a brojlerhús előállítás növelése csak az exportpiacokon is versenyképes termék előállítás mellett képzelhető el. A brojler feldolgozásban tovább nőtt a kis- és közepes méretû feldolgozók részesedése, ami a nagy feldolgozók leállásának is köszönhető.
A pulyka feldolgozás erőteljesen nőtt és mára elérte a piacilag indokolt szintet (évi 105-115 ezer tonna). A kiugró exportlehetőségek mellett a belföldi értékesítés az elmúlt két évben 26 ezer tonna körül alakult, a belföldi pulykahús fogyasztás és a továbbfeldolgozás alapanyag igényének növekedése ellenére, ami a kisvágók aktivitására utal.
A víziszárnyas ágazat együttes teljesítménye meghaladja a teljes feldolgozás 25 %-át. A májlúd termelés (a víziszárnyas feldolgozás 28-29 %-a), a kvóta behatárolás miatt csak kismértékben nőtt, míg a húslúd előállítás, az ismert piaci okok miatt, amelyet alapvetően a német import határoz meg hullámzott (18-22 %). A májkacsa termelés részesedés az elmúlt két évben 11 %-ra csökkent. A pecsenyekacsa termelés évi 4-5 %-os növekedésével az elmúlt három év „sikerágazata” volt, termelése meghaladta a 40 ezer tonnát. Ez elsősorban a mennyiségi felfutásra igaz, hiszen az értékesítési eredmények (egész kacsa) ezt nem igazolják vissza. Ugyanakkor jelentősen nőtt a tovább feldolgozott, sütött kacsa értékesítése.
A baromfihús termelés, a feldolgozásnak megfelelően 300-315 ezer tonna között stabilizálódott az elmúlt három évben. A belföldi értékesítés nem tükrözi vissza a feldolgozás baromfifajok közötti arányait. Ezt elsősorban az exportpiacok preferenciája (baromfifaj, darabolás mértéke, tovább feldolgozás alapanyag igénye), illetve az előállítás önköltségének és a piaci áraknak a viszonya határozza meg. A brojlerhús belföldi értékesítése messze meghaladja (67-68 %) a feldolgozás arányát. A pulykahús értékesítés, a kiugró export lehetőségek miatt arányaiban csökkent annak ellenére, hogy a mennyiség nem változott (26 ezer tonna körül). A víziszárnyas értékesítés az elmúlt két évben nőtt, elsősorban az exportdarabolás növekedése és a beszorult készletek miatt.
Az export értékesítések volumene az elmúlt három évben folyamatosan csökkent, az elmúlt évben 109 ezer tonna volt. Az elmúlt évtized csúcsa 1997-ben volt, amikor kivitelünk meghaladta a 123 ezer tonnát. A brojler részaránya a kivitelen belül tovább csökkent. Az export árbevétele, a kedvezőbb piaci áraknak köszönhetően, a mennyiségi csökkenés ellenére nőtt.
Az elmúlt év végére, ez év elejére a túltermelés jelei mutatkoztak. Ez igaz az EU baromfitermelésére (BSE, száj- és körömfájás), behozatalára, de a magyarországi termelésre és az exportlehetőségek beszûkülésére is. Összességében megállapítható, hogy a kedvező piaci lehetőségek és a termelési költségek növekedésének satujába került ágazat csak akkor tudja sikeresen teljesíteni, ha a nemzetközileg és itthon is elfogadható egyensúlyt megtalálja. A hazai termelők jogosan várják el, folyamatosan növekvő termelési költségeik megtérülését, amelyet az új minőségbiztosítási költségek csak tovább növelnek. A nemzetközi termelési önköltségtől elszakadó hazai termelési költségek azonban a kiviteli lehetőségeket határolhatják be, amely megint az ágazatra üt vissza.
Címlapkép: Getty Images
