Preventív módszerek:
Termesztéstechnológiai módszerek:
Mechanikai módszerek:
A gyomszabályozás fenti módszereinek párhuzamos alkalmazása egymás hatását nem csak egyszerûen kiegészítik, hanem sok esetben egymással szoros kölcsönhatásban avatkoznak be a gyomnövény-kutúrnövény kompetíció viszonyaiba. A különböző módszerek együttes – a növénytermesztés rendszerébe illő - alkalmazása ezért rendkívül hatékony lehet a gyomnövények ellen. Sémákat követni azonban ezen a téren sem szabad, mert az egyes módszerek nem minden esetben, hanem csak bizonyos összefüggésekben hatékonyak, más esetekben viszont éppen ellenkező hatásúak lehetnek.
Példaként említhető a trágyázás gyomosodásra gyakorolt hatása. Keszthelyen szabadföldi kísérletekben végzett gyomfelvételezések eredményei alapján az volt megállapítható, hogy vegyszeres gyomirtás alkalmazása mellett kukoricában a N mûtrágyázás jelentős mértékben csökkentette a gyomosodást, vagyis növelte a vegyszeres gyomirtás hatékonyságát. Vegyszeres gyomirtás alkalmazása nélkül viszont a N mûtrágyázás az előzőekkel ellentétben növelte a gyomosodás mértékét. A trágyázás hatással van a gyomnövényzet faji összetételére is, a különböző kompetitív képességû gyomnövények eltérő reakciója miatt, aminek következtében az intenzív növénytermesztési rendszerekre jellemzően a területen előforduló gyomfajok száma leszûkül, ellenben kompetitív adottságaik miatt igen veszélyessé válhatnak. A fentiekből adódóan bármilyen is legyen a gyomok és a kultúrnövények relatív mûtrágya reakciója, fontos, hogy a tápanyagokat oda és abban az időpontban helyezzük, ahol és amikor a kultúrnövények a legjobban a gyomnövények pedig a legkevésbé képesek felvenni (lassan ható mûtrágyák, osztott kijuttatás, sorba adagolás, starter mûtrágyázás, elhelyezés mélysége).
A mûtrágyák mellett említést kell tenni a szervestrágyák – ezek között is elsősorban az istállótrágya - alkalmazásának kérdéséről. Az istállótrágya gyomosodással összefüggő tápanyag hatásának értékelésében figyelembe kell venni, hogy a szerves formában kijuttatott tápanyagok folyamatos, időben elhúzódó feltáródás után válnak felvehetővé. Ugyanakkor éppen ebből adódóan a tápelemek kijuttatásának időpontját nem tudjuk precízen a kultúrnövény tápanyagfelvételi dinamikájához igazítani. Az istállótrágyák alkalmazásával kapcsolatosan fel kell hívni a figyelmet arra, hogy mennyire fontos az istállótrágya kezelésének és tárolásának szakszerûsége, ugyanis a szakszerûtlenül kezelt és tárolt istállótrágya kijuttatásával magunk is hozzájárulhatunk egyes veszélyes gyomnövények (pl.: Selyemmályva) elterjesztéséhez.
A gyomszabályozásban a vegyszeres gyomirtás mellet a mechanikai gyomszabályozási módszereknek van kiemelt jelentősége. A korszerû gyomszabályozási technológiák alapját is ezek a módszerek képezik, amelyek közül szántóföldön leggyakrabban a talajmûvelést és a kaszálást alkalmazzák. A kaszálás általános gyakorlat a szántóföldi növénytermesztésben, rét- és legelőgazdálkodásban, továbbá a ruderális területeken, ahol a gyomszabályozás csaknem kizárólagos módjának tekinthető. A kaszálás helyes időpontjának megválasztásával szántőföldön elsősorban az évelő kultúrákban tudjuk szabályozni a gyomokat. Egyéves állományokban viszont a talajmûveléssel érhetünk el látványos eredményeket. A talajmûvelésnek elsődleges célja ideális körülmények biztosítása a kultúrnövény életfolyamatai számára annak minden fejlődési stádiumában. Mindemellett azonban célja még, a talaj felszínének, fizikai állapotának védelme, biológiai tevékenységének, tápelem-, víz- és levegőforgalmának kedvező befolyásolása, valamint a gyomok irtása, egyszóval kultúrállapotának kialakítása és fenntartása.
A különböző társadalmi, gazdasági, valamint éghajlati és talajadottságok között folytatott földmûvelés különböző intenzitású rendszereiben a talajmûvelés fenti céljai más és más súllyal érvényesülnek. Napjainkban ezért egyaránt találhatunk példát a hagyományos, a csökkentett, a minimális és a mûvelés nélküli talajmûvelési rendszerek alkalmazására. Mindegyik rendszernek vannak előnyei és hátrányai. A gyomszabályozást illetően a hagyományos (szántásos) talajmûvelési rendszer tekinthető a leghatékonyabb megoldásnak. A csökkentett és a mûvelés nélküli technológiák alkalmazása során nagyobb mértékû a gyomosodás, mivel ez esetben a talajmûvelésnek jóval kisebb - illetve hiányzik – a gyomirtó hatása, továbbá ilyenkor a gyommagvak túlnyomó része a talaj felső néhány cm-es rétegében helyezkedik el, ezért kedvezőbbek a kelési feltételek. A mûvelés nélküli rendszerekben a gyomnövények kompetíciós előnyét tovább növeli a kultúrnövények lassú, elhúzódó kelése is, ami a talaj fedettségéből adódó alacsonyabb talajhőmérséklet következménye. Az elmondottakból következik, hogy a csökkentett és a mûvelés nélküli technológiák csak intenzív vegyszeres gyomírtással párosulva alkalmazhatók sikeresen.
A Keszthelyen 1972 óta folyó talajmûvelési tartamkísérlet kukorica parcelláin végzett gyomfelvételezési eredmények is egyértelmûen igazolták a hagyományos szántásos talajmûvelési rendszer hatékonyságát a gyomszabályozásban. Sekély tárcsás alapmûvelésre épülő rendszerben az összes gyomborítás a szántásra épülő rendszerhez viszonyítva mintegy 3-6-szoros, minimális talajmûvelési rendszerben pedig mintegy 12-13-szoros volt. Az összes gyomborításon belül a kísérletben előforduló egyéves magról kelő (T4) gyomnövények borítási értékei mindhárom talajmûvelési rendszerben alacsonyak voltak, ami jelzi az alkalmazott vegyszeres gyomirtás hatékonyságát (preemergens: acetoklór+atrazin+AD-67, posztemergens: nikoszulfuron). A talajban telelő évelő szártarackosok, rizómások (G1) és a gyökértarackos, szaporítógyökeres (G3) életforma csoportba tartozó fajok borítási értékei között azonban jelentős különbségek voltak megfigyelhetők az egyes talajmûvelési változatokban. A G1 életformájú gyomnövények (Fenyér cirok, Mogyorós lednek, Tarackbúza) szabályozására a szántásos és a sekély tárcsás talajmûvelési rendszer egyaránt hatékony volt. A G3 életformájú gyomnövények (Apró szulák, Mezei aszat) szabályozására viszont egyedül a szántásos talajmûvelési rendszer bizonyult hatékonynak. A minimális mûvelési rendszer a kísérletben előforduló egyik évelő gyomnövény csoport szabályozására sem volt alkalmas. Az eredményekből az is megállapítható, hogy a N mûtrágyázás csökkentette a gyomosodás mértékét.
Gyakori probléma – különösen monokultúrában, vagy önmaguk után gyakran visszakerülő növényállományokban -, hogy szakszerûen végzett kémiai és mechanikai védekezési eljárások együttes alkalmazásával sem sikerül visszaszorítani bizonyos gyomnövény fajokat a gazdasági kárküszöb szintje alá. Ebben az esetben törekedni kell az okszerû vetésváltás megvalósítására, mivel a különböző kultúrák váltakozásával együtt változnak a tábla ökológiai viszonyai, valamint a herbicidek rotációja is megvalósítható. A változó feltételrendszer pedig csökkenti a gyomnövények alkalmazkodó képességét, reprodukcióját, kompetíciós helyzetét. A vetésváltás jelentősége különösen felértékelődik a környezeti terhelés redukálására irányuló és a talajtermékenység fenntartását célzó rendszerekben. Az úgynevezett „fenntartható” gazdálkodásra ugyanis egyaránt jellemző a gyomosodás ellen kevésbé hatékony csökkentett herbicid használat és a talajkímélő mûvelés.
Vetésváltással önmagában azonban nem oldható meg sikeresen a gyomszabályozás. A rendelkezésre álló agrotechnikai lehetőségek kihasználásával, a talajmûvelés, a kémiai védekezés, a trágyázás és a vetésváltás egymással összehangolt, harmonizáló rendszert alkotó integrált alkalmazásával lehet hosszútávon sikeresen fenntartani talajaink kultúrállapotát és a termelés produktivitását.
Dr. Tóth Zoltán
Veszprémi Egyetem
Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar Keszthely
Földmûveléstani Tanszék
Címlapkép: Getty Images
