Szakmai irányelvek
Az Európai Unió szőlőtermesztő országaiban egyre nagyobb tért hódít az integrált – környezetkímélő termesztés. Magyarország elkötelezte magát ehhez, a világ egyik legjelentősebb gazdasági közösségéhez, való csatlakozás mellett, ezért fokozatosan fel kell készülnünk az Unió előírásainak átvételére.
Az Európai Unió országaiban, az integrált termesztéssel foglalkozó szőlészeknek általános érvényû irányelveket kell betartaniuk. Ezek az irányelvek, az eltérő termőhelyi és egyéb adottságok és a sajátos nemzeti hagyományok miatt nem részletesek. Ezért szükségesek további regionális irányelvek is, melyek az előbbi szellemében a helyi adottságoknak megfelelő követelményeket és javaslatokat fogalmaznak meg.
A hazai szakmai irányelveket is tartalmazó pályázati felhívást a Földmûvelési és Vidékfejlesztési Minisztérium az agrárgazdasági célok 2002 évi költségvetési támogatásáról szóló 102/2001.(XI. 16) FVM rendelet 135-143. §-ai alapján 2002 februárjában közzétette. Ennek értelmében a sikeres pályázók, a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program, integrált növénytermesztési célprogram keretében, az integrált termesztési módszerekkel mûvelt szőlőültetvények hektáronként 40 000 Ft támogatásban részesülnek.
A pályázati felhívás 7. sz. melléklete, az integrált növénytermesztési célprogram szakmai előírásait röviden ismerteti. Ezt a tömör, szakszerû leírást szeretnénk kibővíteni és az integrált termesztést „kezdő” szőlészek számára értelmezni, hogy ne legyen akadálya az előírások betartásának. Javaslataink azoknak is hasznosak lehetnek, akik ez évben még nem pályáztak, hiszen hosszabb előkészület szükséges a környezetkímélő termesztésre való áttéréshez. Írásunkkal tehát nem csak e célprogram nyerteseinek kívánunk segítséget nyújtani az irányelvek bemutatásával és értelmezésével. Nem titkolt célunk, hogy további követőket szerezzünk ennek a termesztési irányzatnak. Bízunk abban, hogy az agrárpolitika kedvező fordulatával hamarosan olyan, magasabb összegû támogatási rendszer lép majd érvénybe, mely az EU tagállamainak példájához hasonlóan, Magyarországon is érdekeltté teszi a szőlészeket az integrált termesztésben, és ezzel segíti a környezetkímélő termesztés általános elterjedését.
Célkitûzések
Az integrált szőlőtermesztés, a hagyományosnak mondható gazdasági törekvések, a jövedelmezőség biztosítása és a kiváló minőségû termék előállítása mellett, fontosnak tartja a környezet védelmét és a természeti erőforrások megőrzését, pótlását.
A célkitûzések közt szerepel többek közt a környezetszennyezés mértékének a csökkentése, a talaj termékenységének a fokozása, az ültetvények biológiai sokféleségének a kialakítása és megőrzése. Tágabb értelemben az elérendő célok közé sorolható még a vidéki munkalehetőség biztosítása, a földmûvelő lakosság megtartása, a termesztésben dolgozók és az előállított termékeket fogyasztók egészségének a védelme, továbbá közösségi, kulturális és idegenforgalmi feladatok ellátása is. Szőlőtermesztésben különösen kiemelkedő jelentőségû a neves borvidékek arculatának megőrzése, a szüreti hagyományok ápolása, a borturizmus, a jó minőségû borok kulturált fogyasztásának elősegítése.
Termőhely és éghajlat
Az ültetvény létesítése előtt feltétlenül meg kell vizsgálni, hogy a telepítésre kijelölt terület megfelel-e a szőlő ökológiai igényeinek. Ennek betartását elősegíti a szőlőtermesztésről és borgazdaságról szóló 1997 évi CXXI törvény előírása, mely szerint hazánkban a termőhely kiválasztása során csak az I. és II. osztályúnak minősített területek jöhetnek számításba. Nem folytatható tehát integrált szőlőtermesztés a termőhelyi kataszter szerint III. osztályba sorolt területeken. Ez jól harmonizál az EU előírásaival, hiszen a tagállamokban a szőlőtermő területek besorolása szintén háromkategóriás rendszerben történik. Az 1-es minőségi bor termelésére leginkább, a 3-as legkevésbé alkalmas terület. A 3. kategóriájú területeken a szőlőtelepítés állami támogatása tilos.
Az ültetvény pontos helyének kijelölésekor figyelembe kell venni a terület lejtését, kitettségét, mikroklimatikus-viszonyait és talajadottságait. A szőlőtőke hideggel szembeni ellenállóképességét, növekedési erélyét a kitettség, a lejtő alján kialakuló fagyzug, fertőzésmentességét az uralkodó szél-, a termés beérését a fény-viszonyok alapvetően befolyásolják. A hideg, tömörödött, levegőtlen, és a túl vizes talaj gátolja a gyökerek növekedését.
Hegyvidéken, 3-5 %-nál nagyobb lejtő esetén az erózió elleni védekezést még a telepítés előtt meg kell oldani. Szükség esetén előzetesen ki kell dolgozni a terület vízrendezését. Meredek lejtőknél meg kell fontolni a lépcsős teraszok kialakítását. Teraszokkal szabályozhatjuk a csapadékvíz megőrzését, a pangó vizek elvezetését, csökkentjük a talajpusztulást és elősegítjük a gépi mûvelést. Az elmúlt csapadékos évek árvizei és belvizei felhívják a figyelmet a terület melletti árkok, csatornák rendben tartásának fontosságára. Az árok és szegély elhanyagoltsága a gyommagvak szétszóródása miatt megnehezíti az ültetvény talajápolását. A rendezett, hulladékmentes állapot folyamatos biztosítása az illegális szemétlerakók számára visszatartó erővel bír.
A közelben lévő elhanyagolt, mûveletlen, kiöregedett szőlő folyamatosan fertőzési gócot, gyakoribb permetezési igényt jelent a fiatal szőlőültetvényre. A hasznos élőlények védelme életterük biztosítása viszont megköveteli a gondozott élő sövények, fasorok megtartását, vagy kialakítását. Az élőlények sokféleségének, a biodiverzitásnak a megőrzését szolgálja a kőkupacok, víztározók létesítése, hegyvidéken a liktor gödrök kimélyítése. A szőlő telepítését megelőzően érdemes gondoskodni az egerésző ölyvek és más ragadozó madarak számára T alakú ülőfák felállításáról, a fészkelő-helyek védelméről.
Talaj
Szőlőtelepítés előtt kötelező a talajvizsgálat, a humusz- és a tápelem tartalom (nitrogén, foszfor-, kálium-, magnéziumtartalom) meghatározása. A vizsgálatokat az erre kijelölt, akkreditált laboratóriumokban végeztessük el. A talajtani szakvélemény előírásai alapján végzendő el az ültetvény tápanyag-gazdálkodását megalapozó, a szervesanyag és az ásványi elemek pótlását célzó alaptrágyázás. Az ültetést megelőzően, a humusztartalom növelése érdekében zöldtrágyanövények vetése javasolt.
A tartós hatású gyomirtó-szerek használata miatt, rossz elővetemény a kukorica monokultúra. A csonthéjas gyümölcsû fajok mellett a szőlő gyökereit is fertőző Verticillium talajgomba miatt, nem helyeselhető burgonya, paprika, paradicsom utáni telepítés, vagy Solanum fajok sorok közötti termesztése.
A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 1997 évi CXXI. törvény 10 § 3. bekezdése alapján, az engedélyező hatóságnak el kell utasítania a telepítési kérelmet, ha a termőföld talajuntság miatt telepítésre igazolhatóan alkalmatlan. Ez az első rendelkezés, amelyik figyelembe veszi a talajuntságot, más néven újratelepítési betegséget. A talajuntság a gyökérzet károsodása, amely gátolja a növekedést, esetleg a fiatal növények pusztulását okozza. A témának ma már jelentős a nemzetközi és a hazai szakirodalma, de a szőlőtermesztők még kevéssé ismerik és nem igénylik a megelőzést szolgáló vizsgálatok elvégzését. A rendelet azt is kifejezi, hogy gyakran sokszoros újratelepítés után sem lehet tapasztalni növekedési depressziót, vagy hozam csökkenést. Híres borvidékeken, neves parcellákon, olyan dûlőkben, ahol több ezer éve díszlik a szőlő, nem mutatható ki talajuntság, de előfordulhat az, hogy már a harmadik újratelepítés tőkéinek növekedése nem kielégítő, a termés mennyisége, a tőke kondíciója elmarad az elvárttól. Tehát nem lehet kimondani, hogy a talaj pihentetése nélkül nem lehet újabb állókultúrát, szőlőültetvényt létesíteni, de fontos felhívni a figyelmet a telepítés előtti kötelező talajvizsgálat mellett a talajhigiéniai vizsgálat elvégzésének jelentőségére is. Talajhigiéniai vizsgálattal kell megállapítani a talajgombák, gyökérgombák, talajlakó rovarok, rovarlárvák és a vírusvektor fonálféreg fajok előfordulását, mert ezek a leggyakoribb okozói a talajuntságnak. A vizsgálatokat a megyei növény és talajvédelmi szolgálatok végzik. A vegyszeres talajfertőtlenítés nem megengedett. A vizsgálatok eredménye alapján a növényvédelmi szaktanácsadó javasolhatja az integrált termesztésben piros jelzésû talajfertőtlenítő szerek használatát, vagy a szőlőtelepítés elhalasztását. A szőlőtelepítés előtt a fonálférgek, talajgombák, rovarkártevők és gyommagvak ellen a dazomet és a metám-ammónium, a talajlakó rovarok, rovarlárvák ellen a klórpirifosz és a terbufosz hatóanyagú, piros jelzésû készítmény használható, csak indokolt esetben, eseti engedéllyel. A talajfertőtlenítőszerek közül az aldikarb, bendiokarb, diazinon, fenitrotion+malathion, forát, fosztiazát, karbofurán, karboszulfán, oxamil és a teflutrin szőlőtelepítés előtt nem engedélyezett, ezért indokoltság esetén, egy évvel korábban, még a szántóföldi elővetemény előtt lehetséges használatuk.
A törzs- és gyökérgolyvát okozó baktérium (Agrobacterium radiobacter pv. tumefaciens) és a gyökérgombák (Rosellinia necatrix, Roesleria pallida, Armillaria mellea, Ganoderma lucidum) fertőzésének veszélyét jelentősen csökkenti a gyökérmaradványok fogassal, gyökérfésûvel való összegyûjtése, majd elégetése. Ezek ellen a kórokozók ellen jelenleg nem ismerünk vegyszeres védekezési lehetőséget.
Fajta
A telepítendő szőlőfajták megválasztása több évtizedre szóló, igen lényeges kérdés mind a hagyományos, mind pedig az „ökológiai alapú” szőlőtermesztésben. Az integrált termesztés irányelveinek értelmében a helyi feltételekhez jól alkalmazkodó fajtát kell választani. Lehetőség szerint előnyben kell részesíteni a betegségekkel és állati kártevőkkel szemben toleráns vagy ellenálló fajtákat. A rezisztens szőlőfajták telepítése lenne az igazán környezetkímélő megoldás, de ennek a legbiztosabb módszernek, az az akadálya, hogy a borvidékeken jelenleg csak a hagyományosan, az adott borvidékre jellemző fajtákat szabad termeszteni. A telepítendő szőlőfajtának szerepelnie kell a nemzeti fajtajegyzékben és a borvidéken, illetve megyében engedélyezett fajtakörben. Üdülőterületeken, saját használatra és nem értékesítésre szánt mennyiségek termesztése esetére ez az előírás természetesen nem vonatkozik. Növényvédelmi szempontból feltétlen előnyt jelent a gombás betegségeknek viszonylag jól ellenálló szőlőfajták, mint például Bianca, Csillám, Duna gyöngye, Medina, Nero, Palatina, Pölöskei muskotály, Teréz, vagy Viktória gyöngye telepítése.
A fajtaválasztásnak összhangban kell lennie az integrált termesztés alapelveivel, a termőhely adottságaival és az érvényben levő rendeletekkel. A szaporító anyagok minőségi követelményeit az 1996. évi CXXXI. törvény 29. §-a alapján, a 90/1997 FM rendelet 6. számú melléklete írja elő. A rendelet szerint szőlőtelepítésre csak törzsültetvényből szármaszó, alapanyag felhasználásával, engedéllyel rendelkező szőlőiskolában, a növényegészség-ügyi jogszabályok betartásával előállított, ellenőrzött, igazolt származású, vírustesztelt, vagy vírusmentes, klón-értékû szaporítóanyag használható fel. A jövőben e kritériumok vélhetőleg kibővülnek azzal, hogy az integrált szőlőültetvény telepítési anyaga integrált szőlőiskolai termesztésből származzon.
A klón nemesítést korábban a nagyobb termésmennyiségre, sok esetben a teltebb fürt elérésére való törekvés jellemezte. A tömött fürtszerkezet azonban előnytelen tulajdonság, hiszen az ilyen fürt csapadékos évjáratban könnyebben rothad. Lazább fürtû klónok használatával leegyszerûsödhet a növényvédelem, és elhagyhatóvá válhat a fürtritkítás mûvelete is. A klón-használat más szempontból is ellentmondásos, számos előnye ellenére leszûkíti a fajtán belüli „biológiai sokféleséget”, lehetővé téve, hogy nagyobb kiterjedésû területek egyazon növény megegyező genetikai állományú utódaival legyenek betelepítve. Új kórokozók, kártevők feltünése, hazánkba való behurcolása, esetleg klíma, vagy más környezeti változások hatalmas károkat okozhatnak egy klón esetleges, az alapfajtánál nagyobb érzékenysége esetén.
Az ültetvényszerkezet kialakítása
Az integrált termesztés követelményei értelmében a viszonylag kis egyedi terhelésû tőkeformákat (az ernyőt és a középmagas kordonmûveléseket) kell előnyben részesíteni. Sokan az ilyen mûvelésmódok terjedését is egyszerûen divatjelenségnek minősítik, azonban az integrált termesztésben ennek valóban nagy a jelentősége. Az aránylag kisebb egyedi teljesítőképességû tőkék csekélyebb mennyiségû, ezáltal a környezetet kevésbé terhelő alap- és fenntartó trágyázást igényelnek. A nagy tőkeformákkal szemben nem képeznek széles lombsátrat, ezért növényvédelmük is egyszerûbben, kevesebb vegyszer felhasználásával megoldható. Ápolási munkáik kisebb tömegû gépekkel is elvégezhetők, ezáltal csökken a talajtömörödés mértéke. A mûvelésmódok közül a szakmai követelmények a „fitotechnikai munkáknak jobban megfelelő” ernyő és középmagas kordonmûveléseket emelik ki. Véleményünk szerint hasonlóképpen eredményesen alkalmazható a középmagas Guyot mûvelés is. A hazai irányelvek az előnyben részesítendő mûvelésmódok közt említik a Sylvoz és Moser mûvelést is. Megítélésünk szerint ezek a mûvelésmódok a szintén lombsátrat nevelő egyes- és kettősfüggöny mûvelésekhez hasonlóan kevésbé felelnek meg az integrált termesztés céljára. A Sylvoz és Moser mûvelésre tervezett ültetvényeket nem ajánlatos 3 x 1 m sor- és tőtávolságnál szûkebbre méretezni. Így a hektáronkénti lehetséges tőkeszám 3333. A szakmai irányelvek értelmében azonban „általánosan indokolt” hektáronként 3500 – 5000 tőke telepítése.
Itt jegyezzük meg, hogy a kis egyedi terhelésû tőkeformák esetén, különösen kedvező talajadottságok mellett semmiképpen sem ajánlatos viszonylag erős vegetatív növekedést kiváltó (pl. Berlandieri x Riparia T.K. 5BB) alany használata.
A szakmai követelmények külön nem térnek ki a táblák kialakítására, azt viszont előírják, hogy meg kell őrizni a hasznos szervezetek számára búvóhelyül szolgáló cserjéket, bozótokat. Az európai irányelvek szerint azonban a gazdaság összterületének 5%-át kezeletlenül kell hagyni. A táblákat övező „ökológiai kiegyenlítő sávok” arányát hosszabb távon tíz százalékra ajánlatos növelni. Nem rendelkezik sem az európai, sem a hazai követelményrendszer a támberendezés anyagáról. Véleményünk szerint előnyben kellene részesíteni a nehezen korrodálódó felületû fém támrendszereket. A különböző módon impregnált faoszlopok használata, különösen pedig megsemmisítésük számos környezeti problémát okozhat. A kérgezetlen akácfa oszlopok, karók xilofág taplók (Stereum, Chondrostereum, Schizophyllum fajok) fertőzésének veszélyét állandósítják az ültetvényben.
Fitotechnikai mûveletek
A fajta, a mûvelésmód, a tőke kondíciója és a rügyvizsgálatok eredményeit figyelembe véve kell meghatározni a tőke terhelését, azaz a metszéskor meghagyható világos rügyek számát. Törekedni kell a termőegyensúly kialakítására, a tőke generatív és vegetatív tevékenységének az összhangjára. Túlterhelés esetén fürtritkítást kell végezni. Az irányelvek értelmében a tőke fás részeit támadó gombás betegségek (pl. fomopsziszos kéregrák, eutipás, sztereumos tőkeelhalás) megelőzése céljából a nagyobb, 4 – 5 cm-es átmérőjû metszési sebeket sebkezelésben kell részesíteni. Ehhez a munkához zöld jelzésû, perubalzsam+ichtiol+glicerin, akrilsavésztersztirol kopolimer, hidroxi-kinolin+bronopol vagy huminsav+gyógynövénykivonat hatóanyagokat tartalmazó sebkezelő készítmény használható.
A növényvédelem eredményessége megkívánja, hogy a zöldmunkák eredményeként vékony, szellős lombfal alakuljon ki. Ennek biztosításában kiemelt jelentősége van a hajtásválogatásnak, a csonkázásnak, a fürtök körüli levelek leszedésének és a hónaljhajtások kezelésének.
A növekedés- és termésszabályozásra kémiai szerek használata tilos. Természetes növénykondicionáló készítmények használata engedélyezett.
Tápanyagutánpótlás:
A szőlő igényének és a talaj szerves-, valamint ásványianyag tartalmának, tápanyagszolgáltató képességének megfelelően kell tervezni a tápanyag-utánpótlást. Ötévenként öthektáros mintavételi sûrûséggel talajvizsgálatot kell végezni. A kijuttatandó tápanyag mennyiségének meghatározásakor ezen túl figyelembe kell venni az évközi szemrevételezések tapasztalatait, továbbá – amennyiben rendelkezésre állnak – a virágzás- és szüret előtti levélanalízis eredményeit. Ajánlott ezen túl beszámítani a „rejtett” tápanyagforrásokat, mint például a légszennyeződés útján való nitrogén bevitelt, vagy a szerves talajalkotók mineralizációját. Előnyben kell részesíteni a szerves eredetû trágyaféleségeket. Az évenkénti nitrogén utánpótlás mértéke takarónövény használata, illetve talajtakarás esetén sem haladhatja meg az 50 kg/ha hatóanyag mennyiséget. Az EU számos országában szigorúan behatárolják a nitrogén kijuttatásának az idejét is. Ausztriában például augusztustól április közepéig tilos ásványi nitrogént alkalmazni. Hazánkban a szakmai követelmények a tavaszi és a virágzás időszakában történő kiszórását javasolják. A foszfor és a kálium utánpótlását illetőleg nincsenek mennyiségi korlátok. Kijuttatásukat ősszel, talajba forgatással célszerû megvalósítani. Kerülni kell a kálium klorid felhasználását, savanyú talajokon pedig mésztrágyázást vagy talajjavító meszezést ajánlott végezni.
Vízellátás:
Az integrált termesztés nem zárja ki az öntözés lehetőségét, ehhez azonban vízjogi engedély és talajtani szakvélemény szükséges. Az ültetvény vízszükségeltének a meghatározását a szőlő vízigényének és a talaj vízgazdálkodási sajátosságainak figyelembe vételével kell végezni. Az öntözés hatására megváltozott mikroklíma elősegíti egyes gombás betegségek (pl. peronoszpóra, szürkerothadás) fellépését. Az öntözés módszerét, idejét és gyakoriságát ezért pontosan egyeztetni kell a növényvédelmi munkákkal. Nagyon fontos a csapadékvíz megőrzése tározók kialakításával, és a talaj természetes vízkészletének megőrzése talajtakarással.
Talajmûvelés
A talajápolás rendszerének szabályozása az EU tagországokban az eltérő adottságok miatt nem egységes. Az integrált szemléletû talajápolás során törekedni kell a kemikáliák (gyomirtó szerek) használatának csökkentésére, a felszíni-és a talajvizek szennyezésének a mérséklésére, továbbá a talajvédelemre, különös tekintettel az erózió és a defláció elleni védekezésre. Meg kell akadályozni a tápanyagok kimosódását és a talaj tömörödését, elő kell segíteni az ültetvény biológiai sokféleségének a kialakulását. Lehetőség szerint egész éven át fenn kell tartani a takarónövényes talajápolást. A takarónövények (természetes vagy vetett gyep, zöldtrágyanövények) az ősztől késő tavaszig terjedő időszakban többek közt azért is hasznosak, mert jelenlétükkel gátolják az eróziót és csökkentik a nitrátok kimosódását a feltalajból. A hazai irányelvek „szélsőségesen arid területeken” megengedik a takarónövény és mulcs mentes, kizárólag mechanikai talajmûvelést. Ausztriában ezzel szemben a november 1. és május 31. közötti időszakban kötelező a sorközökben köztes növények, illetve takaróanyagok (szalma, kéregkomposzt, nád, egyéb szerves anyag) használata.
A talajszerkezetet romboló mûvelő eszközök (pl. tárcsa, talajmaró) gyakori használatát kerülni kell. Előnyben részesítendő a talaj jó levegőzöttségét, vízgazdálkodását biztosító eszközök (pl. simítóval felszerelt kultivátorok) alkalmazása. Két – háromévenként mélylazítás is megengedett.
Az integrált termesztésben a gyomirtás célja nem a gyomok elpusztítása, hanem olyan mértékû korlátozása, mely nem jelent víz-, illetve tápanyag konkurenciát a szőlőnek. Teljes felületet érintő talaj- és levél-herbicidek használata tilos. A gyomirtó szerek alkalmazására vonatkozóan a pályázati felhívás 1. számú melléklete ad útmutatást. Az itt bemutatott zöld és sárga besorolású hatóanyagok felhasználhatók a soralja gyomirtására. A kezelés foltszerûen, vagy legfeljebb 60 – 80 cm széles sávban végezhető.
Növényvédelem
A kémiai módszerekkel szemben előnyben kell részesíteni a fizikai, agrotechnikai, biológiai és biotechnológiai eljárásokat, ha eredményességük kielégítő. A növényvédő szer megválasztásakor annak hatékonyságán túl figyelembe kell venni az emberi toxicitását, a károsítónak a szerrel szemben fellépő ellenálló képességét, a környezetre, a hasznos szervezetekre való veszélyességét és az erjedésre, a bor minőségére gyakorolt hatását.
A növényvédelmet előrejelzésre, továbbá a károsító és a hasznos szervezetekre is kiterjedő megfigyelésekre kell alapozni. Figyelembe kell venni a térségi előrejelzés, szignalizáció és az országos járványelhárítás adatait is. A gombabetegségek fertőzési feltételeinek nyomon követéséhez előrejelzési eszközöket, a rovarkártevők várható károsításának a becsléséhez feromon-, vagy más rovarcsapdákat kell használni. A megfigyelések kiértékeléséhez növényvédelmi szaktanácsadót is igénybe kell venni.
A vegyszeres védekezéseket a pályázati felhívás 2. számú mellékletében közölt veszélyességi küszöbértékek elérésekor szabad és ez esetben kötelezően kell végrehajtani.
Csak azok a hatóanyagok használhatók fel a vegyszeres kezelések során, amelyek a pályázati felhívás 1. számú mellékletében szerepelnek. Az itt található „zöld” lista hatóanyagai nem esnek semmiféle korlátozás alá. A „sárga” listában azok a hatóanyagok találhatók, melyek csak a megadott korlátozásokkal használhatók fel. A „piros” lista hatóanyagait tilos alkalmazni. Használatuk csak a Növény- és Talajvédelmi Szolgálat írásos javaslatára történhet növényvédelmi katasztrófák elhárítására.
A telepítéseket határoló „biológiai kiegyenlítő sávok” gondozása során kerülni kell a vegyszeres beavatkozásokat. Ezzel is hozzájárulunk a károsítók természetes ellenségeinek a védelméhez, tevékenységük támogatásához.
A vegyszeres kezelések során használt permetezőgépeket rendszeresen ellenőrizni kell. A kezelések körülményeit úgy kell megválasztani, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a környezet- és emberi egészség károsításának a veszélyét.
A szőlőt is károsító polifág kártevők közül a legveszélyesebb a mezei pocok (Microtus arvalis). A takarónövények vetése, a természetes, rendszeresen kaszált gyomvegetáció, és a talajtakaró anyagok is elősegítik az ültetvényekben a pockok felszaporodását. Veszélyes a létszámuk, ha 100 m2-en tavasszal 5, ősszel 10 lakott járatnál többet találunk. A pockok ellen engedélyezett cinkfoszfid-, kálcium-foszfid- és klórfacinon- hatóanyagú készítmények azonban nem tekinthetők környezetbarát védekezésnek, hiszen a hasznos melegvérû állatokra is mérgező hatásúak, piros jelzésû készítmények. A szántóföldi- és zöldségnövények betakarítása után húzódnak ültetvényeinkbe ezek a káros rágcsálók. A mezei pocok a föld fölött a fás növények törzsét, a föld alatt a gyökérnyakat, vastagabb gyökereket rágja. A pockok alapos munkát végeznek, a károsítás végzetes, a megrágott szőlőtőke kipusztul. Nagyon fontos, hogy időben vegyük észre a rágcsálók betelepülését. A pockok ellen csak kétféle környezetkímélő védekezést tudunk ajánlani:
A rendszeres talajmunka, a lakott járatok rendszeres ellenőrzése, feltárása és egy kotorék eb tartása az ültetvényben gyéríti a pockok számát. Fiatal ültetvényekben nagyon hatásos védekezés lehet a ragadozó madarak, különösen a vörös vércse és az egerészölyv számára kedvező fészkelőhely, magas tölgy-, vagy bükkfa megóvása, és az ültetvény fölé kiemelkedő, felül keresztfával ellátott, T alakú ülőfák állítása. A ragadozó madár, erről a kilátóról észrevéve a kisebb nagyobb rágcsálókat, siklórepüléssel lecsap kiszemelt áldozatára. Az apró rágcsálókból naponta 20-30 darabot is elfogyaszt. Érdemes a fiatal ültetvényekben már a telepítéskor felállítani a ragadozó madarak részére az ülőfát, mert egy pocok-pár, egyévi szaporulata több ezer utód is lehet.
A kökupacok, támfalak meghagyása vagy létesítése elősegíti a rovarokat fogyasztó, hasznos gyíkok megtelepedését. A közeli tavacskából szőlőültetvényünkbe vándorló kétéltûek, elsősorban a békák is védettek hazánkban. A hasznos katicabogarak, poloska-, fátyolka- fajok, pókok gyakori előfordulása bizonyítja a környezetkímélő termesztésünk eredményességét.
Az amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea) szintén polifág, de a szőlőt csak akkor veszélyezteti, ha közelben fertőzött gyümölcsös vagy fasor, különösen eperfa található. A hernyófészkeket általában a magasabb, napfényes ágvégeken találjuk. Veszélyes a létszámuk, ha fánként, vagy szőlőtőkénként 3-nál több hernyófészket találunk. Fontosabb a környezetben lévő fák, mint a szőlő vegyszeres védelme. Amennyiben mégis találnánk hernyófészkeket a szőlőtőkéken, akkor mielőbb ajánlatos azokat levágni, mielőtt szétszélednének a hernyók.
A májusi cserebogár (Melolontha melolontha) szinte valamennyi termesztett növényünket károsíthatja, a zöld cserebogár (Anomala vitis) elsősorban a szőlő károsítója. A kifejlett bogarak a szőlő lombozatát képesek tarra rágni, mégis veszélyesebb a rejtetten a gyökereket rágó lárva, a cserebogár pajor kártétele. A gyökérzónában már m2-ként 1-nél több pajor, vagy a hajtásokon folyóméterenként 5-nél több májusi cserebogár, vagy 2-nél több zöld cserebogár komoly károkat okoz. A zöld cserebogár varsás csapda használatával gyéríthető. Igazán környezetkímélő védekezés a cserebogarak ellen, ha talajmunkák után, majd a bogarak rajzásakor baromfiakat, elsősorban tyúkokat, pulykákat engedünk az ültetvénybe. Megelőző védekezés, ha a rajzás évében nem hagyunk gyomfoltokat a szőlőben. Erős a fertőzöttség, ha egy tőkén 5-nél több bogarat, vagy egy négyzetméteren 1-nél több pajort találunk.
A szőlőben károsító, minden zöld részt és fürtöt megrágó hernyók elleni védekezést segíti a szexferomon csapdák használata helyi előrejelzésre, vagy a hím lepkék összegyûjtésére.
A szőlőilonca (Sparganothis pilleriana), a tarka szőlőmoly (Lobesia botrana), a nyerges szőlőmoly (Clysia ambiguella), az ékköves faaraszoló (Peribatodes rhomboidaria) és a kormospille (Theresimima ampelophaga) imágó rajzásának megfigyelésére feromon-csapdák kaphatók. Alkalmazásukkal jelentősen csökkenthető a permetezések száma, elkerülhetjük a felesleges, hatástalan védekezéseket. A feromon-csapda csak egy faj, párzásra kész, hím lepkéit gyûjti. A csapdák rendszeres ellenőrzése elegendő időt biztosít a permetezésre való felkészülésre. A hernyók kártételénél, veszélyes mértékû fertőzést 15 %-nál több károsított hajtás vagy fürt jelenti.
A szőlő levélatka (Epitrimerus vitis) fertőzöttség vizsgálatakor fontos a szívogatásával okozott tünet felismerése, mert a nagyobb méretû 8 lábú takácsatkáktól eltérően ez a négylábú levélatka faj még kifejlett egyede is csak mikroszkóppal látható. A tünet jellegzetes, a fiatal hajtások rosszul fejlődnek, rövid szártagúak, merevek, megvastagodottak. A leveleken, áteső fényben láthatóak a szívogatások pontszerû nyomai, az erősen károsított levél kanalasodik, majd lehullik. Erős fertőzést tapasztalunk, ha fakadáskor 20 %-nál több hajtás fertőzött, vagy később vizsgálva 30 %-nál több a fertőzött levél.
A kórokozó gombák fertőzését a fertőzési góc, vagyis az előző évben fertőződött levelek, vesszők mennyisége, a fogékony növényi rész és legfőképpen az időjárási tényezők határozzák meg. Vegyszermentes, biológiai védekezést jelent, ha fakadás előtt kihordjuk és elégetjük a nyesedéket, és ha ez lehetséges még a földön fekvő leveleket is. Az is környezetkímélő módszer, ha a legveszélyesebb betegségekkel szemben rezisztens, vagy toleráns szőlőfajtákat telepítünk. Vegyszeres védekezés nem halasztható, ha a levelek 15 %-a, a fürtök 15 %-a peronoszpórával (Plasmopara viticola), vagy lisztharmattal (Uncinula necator) fertőzött. A szőlőorbánc (Pseudopezicula tracheiphila) által fertőzött leveleket 30 %-ot, a szürkepenésszel (Botrytis cinerea) fertőzött fürtök 10 %-ot meghaladják, okvetlenül védekezni kell.
Az integrált szőlőtermesztési célprogram szakmai előírásai, a 2. táblázatban azért tartalmazzák a kártételi küszöbszinteket, hogy csekély fertőzés esetén ne nyúljunk a legveszélyesebb növényvédő-szerekhez. Ne legyen nagyobb a permetezés költsége a megmentett termés értékénél.
A nagyüzemekben kialakított, túl biztosított „menetrendszerû” védekezést csak akkor válthatja fel a környezetkímélő, kevesebb vegyszert, csak fertőzés veszély esetén felhasználó szemlélet, ha rendelkezünk szaktudással, akarattal, és a károsítók minden csoportja ellen hatásos, de a környezetet nem károsító „zöld” készítménnyel.
Az integrált szőlőtermesztési célprogram követelményrendszere szigorú technológiai fegyelmet, rendszeres helyszíni megfigyeléseket, a területileg illetékes növény- és talajvédelmi szolgálattal való hatékony kapcsolattartást, a táblatörzskönyv és a permetezési napló pontos és folyamatos vezetését, agrár környezetgazdálkodási ütemterv készítését, tanfolyamokon való részvételt, valamint adatszolgáltatási kötelezettséget követel meg a nyertes pályázóktól. Reméljük, hogy mindezek a kötelezettségek nem befolyásolják hátrányosan a résztvevők elhivatottságát, szakmai lelkesedését. Munkájukhoz előre is sok sikert kívánunk.
Dr. Véghelyi Klára
Dr. Zanathy Gábor
Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar
Szőlészeti Tanszék
Címlapkép: Getty Images
