Az ökológiai gazdálkodás történelmi háttere
Az ökológiai gazdálkodás jelenlegi formája a XX. század elejétől több egymástól független irányzat és az azok alapján létrejövő alternatív mezőgazdasági eljárások fejlődése során alakult ki.
Különösen három irányzatot kell kiemelni:
· a bio-dinamikus mezőgazdasági termelést, amely főként Németországban Rudolf Steiner filozófiai útmutatásai szerint alakult ki;
· a szerves mezőgazdasági termelést (organic farmig) Angliában, amelynek alapjait Sir Albert Howard könyve, a „Mezőgazdasági testamentumom” (1940) adja;
· a biológiai mezőgazdaságot, amelyet Svájcban Hans Peter Rusch és Hans Müller alapítottak.
Az állami szerepvállalás és támogatás az 1990-es évek elején jelent meg. 1993-ban lépett hatályba a 2092/91 sz. EU rendelet az ökológiai termékek jelöléséről. 1994-ben indultak az agrár-környezetvédelmi programok, amelyek keretében az ökológiai gazdaságok normatív támogatásban részesültek. 2001-ben az Európai Bizottság először vetette fel az ökológiai gazdálkodás európai cselekvési tervének gondolatát.
Piaci helyzet
Sok országban az ökológiai termékek piaca még mindig kicsi, azonban mindenhol növekvő tendenciát mutat. Szakértők szerint 2005-re az ökológiai termékek piaci részesedése 5-10% lesz.
Az Európai Unióban abszolút számokban kifejezve Németországban a legnagyobb a biotermékek piaca. Azonban az összes mezőgazdasági termékek piacához képest a biotermékek részaránya magasabb pl. Dániában és Svájcban. A leggyorsabb piaci növekedés Nagy-Britanniában tapasztalható.
A különböző értékesítési csatornák (kiskereskedelem, specializált boltok, direkt marketing, stb.) fontossága országonként változik. Míg Németországban a direkt marketing és a specializált boltokon (pl. Reformboltok) keresztüli értékesítés dominált hosszú ideig, addig Nagy-Britannia, Dánia és Svédország a szupermarketeken keresztüli értékesítésre összpontosított már a nagyon korai szakaszban. Jellemző, hogy azokban az országokban, ahol az ökológiai élelmiszereket főként szupermarketeken keresztül értékesítik, a piaci növekedés és részesedés is nagyobb arányú, mint azokban az országokban, ahol a specializált boltok a fő értékesítési csatornák. A magas piaci részesedés másik fontos tényezője az ökológiai termékek jelölésére használt nemzeti védjegy megléte.
A világ országait nézve az ökológiai termékekre költött összeg egy lakosra jutó része Dániában a legmagasabb, majd ezt követi Svájc. 1997-2000 között ez a mutató Európában a legnagyobb mértékben Svédországban nőtt (262%), míg a világon Új- Zélandon (388%).
Jogi háttér
Az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó 2092/91 sz. EU rendelet mind a termelők, mind a fogyasztók számára jelentős mértékû védelmet jelent. 1999 decemberében a Bizottság elfogadta azt a védjegyet, amely csak a 2092/91 sz. EU rendelet szerint előállított termékeken jelenhet meg
Számos EU ország már jóval az Uniós védjegy előtt megalkotta a maga nemzeti védjegyét. Például Dániában és Ausztriában a fogyasztók teljes mértékben megbíznak a nemzeti védjegyben, ez az egyik oka az ökológiai termékek piacának a nagymértékû felfutásának. Svájcban, ahol a privát Knospe védjegy az ökológiai termékek egyedüli védjegye, szintén jelentős a fogyasztók bioélelmiszerbe vetett bizalma. Ugyanez a helyzet Svédországban is, ahol csak egy védjegy (KRAV) használatos. Németországban csak a közelmúltban, 2001 őszén vezették be az ökológiai termékek állami védjegyét.
Mindezek a példák alapján megállapíthatjuk, hogy a 2092/91 sz. EU rendelet kétségkívül megalapozta a fogyasztók védelmét, ezt azonban mindenképpen meg kell erősíteni a nemzeti szinten hozott kiegészítő intézkedésekkel.
Állami támogatás
Az EU tagállamokban az ökológiai gazdálkodók állami támogatásban részesülnek az agrár-környezetvédelmi programok keretén belül. Az EFTA országokban és néhány kelet -közép-európai országban szintén jelen van bizonyos mértékû támogatás.
Ezek a támogatások fontos kellékei a bioterületek növekedésének, ezzel együtt az ökológiai termékek piacának a fellendülésének. Néhány országban ez a támogatás nemcsak a területarányos kifizetésekben merül ki, hanem a beruházások, az értékesítés, a feldolgozás és a képzés támogatásában, valamint bemutató gazdaságok létesítésében is.
Jövőbeli kilátások
A bioterületek részaránya csak akkor érheti el az egyes kormányok által kitûzött célt (pl. Németországban 20% 2010-ig), ha a jövőben ez a gazdálkodási forma teljes körû politikai támogatást élvez. Ez magába foglalja a gazdálkodók nagyobb mértékû ösztönzését, a támogatások, a tanácsadás, az információátadás hatékonyságának növelését, a fogyasztók jobb tájékoztatását, az ökológiai termékek elérhetőségének növelését, értékesítési stratégiák kidolgozását, a kutatási támogatások növelését, ökológiai kutatóintézetek létesítését és egy integrált cselekvési terv kidolgozását mind európai, mind nemzeti szinten.
Címlapkép: Getty Images
