A repce a második legnagyobb területen termesztett olajnövényünk, termõterülete azonban az évek során erõsen ingadozott. A 90-es évek elején, illetve közepén hosszú idõn keresztül kevéssel haladta meg az 50 ezer hektárt. A Az évtized végére azonban egy hirtelen felfutás következett be a termesztésben, voltak évek, amikor a vetésterület elérte a 150 ezer hektárt. A repce jellegzetesen olyan növény, amelynél különbséget kell tenni a vetésterület és a betakarított terület között. Kedvezõtlen évjáratokban ugyanis elõfordulhat, hogy a repcevetések jelentõs hányada károsodik, nem ad termést, még a tél beállta elõtt, vagy azt követõen kipusztul. Ez a kockázatai tényezõ elsõsorban a repce éghajlatigényével, az alkalmazott agrotechnikával és Magyarország adottságaival hozható összefüggésbe.
A repce feltételezett származási helye Hollandia, ennek megfelelően a hûvösebb, mérsékelten meleg, nagy fagyoktól mentes, csapadékos, párás klímát kedveli. A téli fagyokat elsősorban a későn vetett, tehát gyenge fejlettségû repce sínyli meg, míg a tél beálltáig megerősödött repce elég jól bírja a száraz fagyot. A korábban vetett, túl buja repce szintén hajlamos a kipusztulásra, a nagy zöldtömeg miatt a fagyok könnyen tehetnek kárt benne. A fentiek miatt tehát nagyon fontos, hogy kellő időben történjen a vetés, vagyis augusztus végéig, szeptember elejéig legkésőbb kerüljön a talajba. Sajnos nem csak a tél lehet a kelő növények ellensége, de a kezdeti fejlődés időszakában a szárazság is. Ha ugyanis a vetést követően a nedvesség hiánya miatt a kelés elhúzódik a tél előtt nem kellően fejlett növények kifagyhatnak. Sajnos hazai éghajlati adottságaink között az is előfordul, hogy a magvak ki sem csíráznak, ami a vetésszerkezet módosítását teszi szükségessé.
Nedvességigénye mind ősszel, mind tavasszal nagy, ezért csak a mély termőrétegû, jó vízgazdálkodású talajokon termeszthető sikerrel. Homoktalajon akkor jöhet számításba, ha a talajvíz nem túl mélyen helyezkedik el.
Mivel a repce vetése meglehetősen korán történik a többi őszi vetésû növényhez képest, ezért az elővetemény termesztésénél figyelembe kell venni, hogy minél korábban kerüljön le az előnövény a területről, s tegye lehetővé a talajnak időben és jó minőségben való előkészítését. Kiváló elővetemény az őszi keverék, a zabosbükköny, a bíborhere. Megfelelőek a különböző gabonafélék, azok közül is elsősorban az őszi és a tavaszi árpa. Magyarországon a vetésszerkezetből adódóan legnagyobbrészt a gabona-repce-gabona sorrend az elfogadott és bevált. A repce különösen jó előveteménye a gabonaféléknek. A talajba vitt tápanyagokból elég sokat hagy vissza, a talajt mélyen porhanyítja, sok szerves anyaggal látja el, gyommentesen kitûnő kultúrállapotot teremt.
A repce aprómagvú növény lévén a talajállapotra különösen igényes. A talajmunkák során arra kell törekedni, hogy végsősoron kertszerûen elmunkált, de nem poros, aprómorzsás, beéredett magágyat kapjunk.
Az elővetemény (gabona) betakarítása után az első munkamozzanat a tarlóhántás. Elmaradhatatlan munkamûvelet a repce vetése előtt, ugyanis a beéredési folyamatokat felgyorsíthatjuk, valamint lehetőségünk nyílik ilyen módon a talaj felső rétegének átnedvesítésére száraz, esetleg aszályos időszakban is. Kedvező hatást azonban csak akkor tudunk elérni, ha a hántás szakszerûen, rögtön a betakarítás után a talaj úgynevezett beárnyékolási nedvességtartalmánál történik, és a sekélyen mûvelő eszköz mögött lezáró hengersort is járatunk. Ebben az esetben bármely alapmûvelési mód könnyebben elvégezhető és jobb minőségû lesz.
Az alapmûvelés elvégzésénél figyelembe kell vennünk, hogy a nyár folyamán a lehető legkevesebb nedvességet veszítsük, és a talaj az egész nyári időszak alatt nyirkos állapotban maradjon. Ezt csak úgy érhetjük el, ha kevés forgató mûvelést alkalmazunk. Javasolt a szántást nem közvetlenül a repce, hanem az elővetemény talajelőkészítési rendszerébe beilleszteni. Ha mégis közvetlenül a repce vetése előtt a nyár folyamán végezzük, a talaj felszínét mindenképpen le kell zárni a tetemes nedvességveszteség és kiszáradás miatt.
Az alábbiakban a repce alá a gyakorlatban is alkalmazott szántásra alapozott és szántás nélküli talajmûvelési rendszert ismertetünk:
Szántásos rendszer (gabona elővetemény után csernozjom talajon)
tarlóhántás (nehéztárcsa + rögtörő henger)
hántott tarló ápolása (nehéztárcsa + rögtörő henger)
szántás 26-28 cm mélyen (váltvaforgató eke)
szántás elmunkálás (könnyûtárcsa + simító + rögtörő henger)
vetés + felszín lezárás
Szántás nélküli rendszer (gabona elővetemény után réti talajon)
tarlóhántás (kultivátor + henger)
hántott tarló ápolása (kultivátor + henger)
hántott tarló ápolása (kultivátor + henger)
alapmûvelés + elmunkálás (kultivátor + henger)
vetés + felszín lezárás
A repce termesztése előtt a gazdálkodónak minden esetben a helyi adottságoknak, a talaj állapotának ismeretében kell eldönteni, hogy milyen talajmûvelési rendszert alkalmaz. Mivel igényes, az agrotechnikai mûveletekre érzékeny növényről van szó, ezért a repcénél érvényes, hogy valamennyi kultúrnövényünk közül ennek a termesztésénél kell a legkörültekintőbben eljárnunk.
Dr. Gyuricza Csaba
Címlapkép: Getty Images
