A fentiekből kitûnik, hogy az ugaroltatás mind rendszer a korábbi funkciói szerint (talajerő, gyomirtás) napjaink agrotechnikai fejlettsége és tudásszintje szerint nem indokolt. Mégis miért van az, hogy a fogalomról ma is beszélni kell és funkcióját átértékelni aktuális? Jelenleg a fejlett európai és főként a közöspiaci országokban az élelmiszer túltermelést szolgáló agárpiaci szabályozó mechanizmus egyik eszköze az ugaroltatás. Ez állami támogatással, a termelési kvóták együttes alkalmazásával szabályozza a termelést. Ez természetesen az ugar kultúrállapotának fenntartásával történik, mégpedig részleges ugar, fekete ugar vagy zöld ugar megoldásokkal, amelynek egyben fontos funkciója a talajvédelem is. A közöspiaci országokban a tervszerûen be nem vetett szántóterület aránya (set-.aside land) mintegy 10-15%).
A szántóföldi növények szabályozási rendszerének nagyon fontos alapeleme az ugaroltatás. A kompenzációs támogatás elnyerésének alapfeltétel, hogy a gazdák a termőterület egy részét minden évben ugaroltassák (kivéve kistermelői szabályozás). Az ugarterület nagyságáról – a készletek és a szükségletek függvényében – a Tanács évente dönt. Az 1998/99-es gazdasági évre az ugaroltatás mértéke a termőterület 10%-a (olajnövényekre minden évben min. 10%). A gazdálkodók a minimálisan előírt területpihentetési kötelezettségükön felül önkéntes alapon további területeket is kivonhatnak a termelésből. A járulékosan pihentetett területre is megkapják a teljes területpihentetési kompenzációt amennyiben a területpihentetés nem haladja meg annak a területnek a 33%-át, amelyre a kompenzációs támogatást igényelték. A területpihentetési kötelezettség be nem tartása súlyos szankciókat von maga után. Enyhébb esetekben jelentős támogatáscsökkentést, súlyosabb esetekben a támogatási rendszerből történő kizárást, illetve büntetőeljárást is eredményezhet.
A pihentetési kötelezettségre vonatkozóan minden részletre kiterjedő szabályozás van érvényben. Meghatározzák a legkisebb pihentethető terület nagyságát (0,3 ha), a pihentetés időtartamát (január 15-augusztus 31.), a pihentetés alatt végezhető mezőgazdasági munkákat (talajelőkészítés az új vetésre), a pihentetési kötelezettség átruházhatóságát, stb.
A pihentetési időszakban a fekete ugar ökológiai okokból nem megengedhető. A pihentetett területeken legalább egy természetes kizöldülést lehetővé kell tenni, a talajerózió vagy a nitrátok kimosódásának megakadályozása érdekében. Megengedett a gyepesítés, még tavasszal is. Tilos azonban a gabonával, olajmaggal, fehérjenövényekkel vagy olajlennel történő tiszta vetés célzott gyepesítésként.
A pihentetési időszak alatt a terület trágyázása, növényvédő szerek használata, a terület gazdasági hasznosítása (az újratermelődő nyersanyagok termesztését kivéve) tilos.
Az ugarterületek támogatásánál az adott termelési régió gabona referencia-hozamát szorozzák az évenként meghatározott ugaroltatási támogatás összegével. Az 1992/93-as gazdasági évtől kezdődően a gazdálkodóknak lehetőségük van a konjunkturális pihentetés keretében pihentetett területek egészén vagy annak egyes részein ipari felhasználásra történő növénytermesztésre (pl. bioüzemanyag, bioenergia céljára termelt növény, gyógynövény). Itt van jelentősége a zöldtrágya növények, méhlegelőként használható növények és a vetésforgóban pozitív növények termesztésének (pl. fehérmustár, olajretek, facélia, pohánka, stb.).
A területpihentetési kompenzációra a termelő csak abban az esetben tarthat igényt, amennyiben rendelkezik annak igazolásával, hogy ezen területekről betakarított termények ipari termékek előállításának célját szolgálják. Legkésőbb az adott gazdasági év végéig termelési és átvételi szerződést kell kötni egy felvásárlóval vagy elsődleges feldolgozóval. Alapvető kikötés, hogy az ilyen területeken termelt növények nem használhatók fel emberi fogyasztásra vagy állatok takarmányozására, valamint a végtermék értékének meg kell haladnia a feldolgozás során nyert bármely melléktermék értékét.
A fenti gondolatok az EU csatlakozás kapcsán merülnek fel, a témával foglalkozni kell. Amennyiben az ugaroltatás hazai körülmények közt is gyakorlattá válik, annak szabályozása, részletes tudnivalói, hazai technológiája megfelelő továbbgondolást igényel.
Keszthely, 2002. szeptember 16.
Dr. Kismányoky Tamás
egyetemi tanár, tanszékvezető
Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar
Földmûveléstani Tanszék
Címlapkép: Getty Images
