Baromfiistállók szellõztetése

Agro Napló
Egy elmúlt évi, a baromfitartás technológiai- és technikai (mûszaki) állapotra irányuló vizsgálat szerint tojótyúktartás esetében az épületállomány 45,5 %-a 1970 elõtt épült és ebben tartjuk állatállományunk 46 %-át. Húscsirke (brojler) tartásnál a helyzet közel hasonló, ott az épületek 40 %-a 1970 elõtt épült és ebben tartjuk állatállományunk 39 %-át. Az épületek másik közel 36 %-a a 70-80-as évek között épült. Az istállókban alkalmazott tartástechnológiák, a gépek és berendezések kora azonban nem mutatnak egyenes arányosságot az épület jellemzõivel, hiszen sok esetben ezekbe a régi épületekbe kerültek korszerû berendezések.
A régi istállókba épültek be épületrekonstrukciós átalakítás után - vagy épület átalakítás nélkül - a korszerû szellőzéstechnológiák azoknál az üzemeknél, melyek képesek voltak innovációs beruházásokra. Mivel az istálló kialakítása, felépítése jelentősen behatárolja az alkalmazható szellőztetés rendszerét, nem mindenhol van lehetőség a kívánalmaknak leginkább megfelelő szellőztetési technológia beépítésére. Az átépítés ugyanis jelentős többletköltséggel járna. Ezért marad a meglévő rendszer, s ebben a régi korszerûtlen ventilátorok cseréje új, korszerû, (szélesebb fordulatszám tartományban szabályozható, kisebb energiaigényû esetleg klímakomputer vezérlésû) ventilátorokra. Az újonnan épülő istállók esetében megoldott a helyzet, hiszen maga a tartástechnológia által megkívánt szellőztető rendszer (a ventillátorok helye, száma; a légbeejtők, hûtőpanelek elhelyezése) kerülhet beépítésre már az épület felépítése során. Az előzőekben már említett tanulmány kérdőíves felmérése alapján tojóistállók esetében a megkérdezettek 33 %-a tartotta jónak, 49 %-a megfelelőnek és 18 %-a sürgősen felújítandónak a szellőztetést.(Növendékek esetében a sürgősen felújítandó aránya 31 %.) Brojler tartás esetében ezek az arányok 37-43-20 %. A felmérésből az is kiderült, hogy a felújítások és rekonstrukciók tekintetében a gazdaságok a termelő épületekre fektették a hangsúlyt, leginkább az etető és itató berendezéseket cserélték, illetve újították fel (különösen brojlertartás esetében). Továbbá a közeljövőben leginkább felújításra szorulnak majd az istállók és ezzel egy időben a szellőzés-technológia, valamint a szociális-, és egyéb a termelési folyamathoz csak közvetetten csatlakozó épületek.

Nem kétséges, hogy az etetés és itatás technológiáján és az alkalmazott takarmány minőségén túl (melyet a termelők előnyben részesítenek fejlesztéseik során) az istállóban uralkodó klímaviszonyoknak jut még jelentős szerep a termelési eredmények alakulásában. Az optimális istállóklíma megteremtésével az állat genetikai lehetőségeinek lehető legjobb kihasználását kívánjuk elérni. Ezen cél kielégítése ugyanakkor az állattartó épületek energiafelhasználásában jelentős részt követel magának, illetve a nagyobb „pontosságra” való törekvés (a klímaszabályzás területén) jelentős beruházásigényt von maga után. Szellőztetés feladata az állatok által termelt gázok (és hő) eltávolítása az istállóból és ugyanakkor a szükséges friss levegő beszállítása az állatokhoz. A szellőztetés mértékét gyakorlatilag az állatok által kilégzett CO2 mennyisége alapján határozzuk meg és m3/óra össz. szellőztetési teljesítményben adjuk meg. Ennek alapján a légcsereszám (n) a levegőszükséglet (V) és a szellőztetett helyiség térfogatának (Vh) a hányadosa:

n = V / Vh [1/s]

A levegőszükséglet (V) a helyiségből időegység alatt elviendő levegő mennyiségének térfogata. A levegőszükséglet a helyiségben keletkező szennyező anyagok mennyiségéből (K) és a megengedett koncentrációjából (Kb) számítható (Kk-a külső levegő szennyezőanyag koncentrációja):

V = K / ( Kb – Kk) [m3/s]

A feladat kielégítésére számos ventilációs megoldás született attól függően, hogy hol engedjük ki-, és hol engedjük be a levegőt. A szellőztetés alapvetően természetes és mesterséges, ezen belül túlnyomásos és elszívásos rendszerû lehet. A leginkább elterjedt megoldás közülük az utolsó, mely lehet homlok-, vagy oldalfali, illetve „tető”-elszívásos rendszer. A légbeejtés helye általában az oldalfalak mentén történik különböző mûszaki megoldású légbeejtőkkel.

Mára az épületek hőgazdálkodása sokat javult a szigetelőanyagok fejlődése miatt, és különösen az új építésû istállók esetében már megfelelő hőszigetelésû épületek alakíthatók ki. Sok esetben a régi istállók szigetelése is megoldható a nem újkeletû, de napjainkra rendkívül jó minőségûvé vált szigetelőhab-fújásos technológiával (tetőszigetelés) és hőszigetelő vakolattal (oldalfal szigetelés). A baromfitartásban, mint ismeretes, a nagy állománysûrûség miatt általában nincs szükség fûtésre, a szellőztetéssel viszont jelentős a hőmozgás, a ki és beszállított hőmennyiség, ezért a szellőztetések tervezésénél ezt is figyelembe vesszük.

Napjainkra a szellőztetéssel szemben támasztott igények és ezzel együtt a technológiai, mûszaki fejlődés jelentősen elmozdultak a klimatizálás irányába. A már hagyományosnak mondható szabályozott, de csupán légcserét végző technológián túlmenően nyáron a levegő hûtését, temperálását kell megoldani. A legismertebb megoldás a hûtőpaneles, de az egyéb, pl. beporlasztásos megoldások is azonos elven alapulnak, a víz párolgásának „hőelvonó” hatását használják ki. Közülük azonban a hatékony megoldások „drágák”, és nem minden üzem engedheti meg magának e költségeket.

Összefoglalva az eddigieket elmondható, hogy a klimatizálás (szellőztetés, fûtés-hûtés) jelentősége megnőtt, ennek megfelelően a berendezések automatizáltsági foka (érzékelés, szabályozás) jelentősen emelkedett, a berendezések kevésbé túlméretezettek és széles sávban szabályozhatók. Ez a tendencia várhatóan folytatódik a jövőben is.



Pazsiczki Imre

FVMMI

Címlapkép: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
Halálos üveghomlokzat

Halálos üveghomlokzat

Egyetlen éjszaka alatt majdnem ezer madár zúzta magát halálra egy konferenciaközpont üveg homlokzatán.

CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2024
Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
EZT OLVASTAD MÁR?