Baromfiistállók szellõztetése

A régi istállókba épültek be épületrekonstrukciós átalakítás után - vagy épület átalakítás nélkül - a korszerû szellőzéstechnológiák azoknál az üzemeknél, melyek képesek voltak innovációs beruházásokra. Mivel az istálló kialakítása, felépítése jelentősen behatárolja az alkalmazható szellőztetés rendszerét, nem mindenhol van lehetőség a kívánalmaknak leginkább megfelelő szellőztetési technológia beépítésére. Az átépítés ugyanis jelentős többletköltséggel járna. Ezért marad a meglévő rendszer, s ebben a régi korszerûtlen ventilátorok cseréje új, korszerû, (szélesebb fordulatszám tartományban szabályozható, kisebb energiaigényû esetleg klímakomputer vezérlésû) ventilátorokra. Az újonnan épülő istállók esetében megoldott a helyzet, hiszen maga a tartástechnológia által megkívánt szellőztető rendszer (a ventillátorok helye, száma; a légbeejtők, hûtőpanelek elhelyezése) kerülhet beépítésre már az épület felépítése során. Az előzőekben már említett tanulmány kérdőíves felmérése alapján tojóistállók esetében a megkérdezettek 33 %-a tartotta jónak, 49 %-a megfelelőnek és 18 %-a sürgősen felújítandónak a szellőztetést.(Növendékek esetében a sürgősen felújítandó aránya 31 %.) Brojler tartás esetében ezek az arányok 37-43-20 %. A felmérésből az is kiderült, hogy a felújítások és rekonstrukciók tekintetében a gazdaságok a termelő épületekre fektették a hangsúlyt, leginkább az etető és itató berendezéseket cserélték, illetve újították fel (különösen brojlertartás esetében). Továbbá a közeljövőben leginkább felújításra szorulnak majd az istállók és ezzel egy időben a szellőzés-technológia, valamint a szociális-, és egyéb a termelési folyamathoz csak közvetetten csatlakozó épületek.

Nem kétséges, hogy az etetés és itatás technológiáján és az alkalmazott takarmány minőségén túl (melyet a termelők előnyben részesítenek fejlesztéseik során) az istállóban uralkodó klímaviszonyoknak jut még jelentős szerep a termelési eredmények alakulásában. Az optimális istállóklíma megteremtésével az állat genetikai lehetőségeinek lehető legjobb kihasználását kívánjuk elérni. Ezen cél kielégítése ugyanakkor az állattartó épületek energiafelhasználásában jelentős részt követel magának, illetve a nagyobb „pontosságra” való törekvés (a klímaszabályzás területén) jelentős beruházásigényt von maga után. Szellőztetés feladata az állatok által termelt gázok (és hő) eltávolítása az istállóból és ugyanakkor a szükséges friss levegő beszállítása az állatokhoz. A szellőztetés mértékét gyakorlatilag az állatok által kilégzett CO2 mennyisége alapján határozzuk meg és m3/óra össz. szellőztetési teljesítményben adjuk meg. Ennek alapján a légcsereszám (n) a levegőszükséglet (V) és a szellőztetett helyiség térfogatának (Vh) a hányadosa:

n = V / Vh [1/s]

A levegőszükséglet (V) a helyiségből időegység alatt elviendő levegő mennyiségének térfogata. A levegőszükséglet a helyiségben keletkező szennyező anyagok mennyiségéből (K) és a megengedett koncentrációjából (Kb) számítható (Kk-a külső levegő szennyezőanyag koncentrációja):

V = K / ( Kb – Kk) [m3/s]

A feladat kielégítésére számos ventilációs megoldás született attól függően, hogy hol engedjük ki-, és hol engedjük be a levegőt. A szellőztetés alapvetően természetes és mesterséges, ezen belül túlnyomásos és elszívásos rendszerû lehet. A leginkább elterjedt megoldás közülük az utolsó, mely lehet homlok-, vagy oldalfali, illetve „tető”-elszívásos rendszer. A légbeejtés helye általában az oldalfalak mentén történik különböző mûszaki megoldású légbeejtőkkel.

Mára az épületek hőgazdálkodása sokat javult a szigetelőanyagok fejlődése miatt, és különösen az új építésû istállók esetében már megfelelő hőszigetelésû épületek alakíthatók ki. Sok esetben a régi istállók szigetelése is megoldható a nem újkeletû, de napjainkra rendkívül jó minőségûvé vált szigetelőhab-fújásos technológiával (tetőszigetelés) és hőszigetelő vakolattal (oldalfal szigetelés). A baromfitartásban, mint ismeretes, a nagy állománysûrûség miatt általában nincs szükség fûtésre, a szellőztetéssel viszont jelentős a hőmozgás, a ki és beszállított hőmennyiség, ezért a szellőztetések tervezésénél ezt is figyelembe vesszük.

Napjainkra a szellőztetéssel szemben támasztott igények és ezzel együtt a technológiai, mûszaki fejlődés jelentősen elmozdultak a klimatizálás irányába. A már hagyományosnak mondható szabályozott, de csupán légcserét végző technológián túlmenően nyáron a levegő hûtését, temperálását kell megoldani. A legismertebb megoldás a hûtőpaneles, de az egyéb, pl. beporlasztásos megoldások is azonos elven alapulnak, a víz párolgásának „hőelvonó” hatását használják ki. Közülük azonban a hatékony megoldások „drágák”, és nem minden üzem engedheti meg magának e költségeket.

Összefoglalva az eddigieket elmondható, hogy a klimatizálás (szellőztetés, fûtés-hûtés) jelentősége megnőtt, ennek megfelelően a berendezések automatizáltsági foka (érzékelés, szabályozás) jelentősen emelkedett, a berendezések kevésbé túlméretezettek és széles sávban szabályozhatók. Ez a tendencia várhatóan folytatódik a jövőben is.



Pazsiczki Imre

FVMMI