Csonthéjas gyümölcsök betakarítása
A szilva és a kajszi
A nagyüzemi szilvaültetvények 80 %-át gépi rázásra alkalmas fajtákkal, koronaformákkal kívánják kialakítani. A rázásos betakarításhoz a legjobb az Y alakú korona. A törzsrázás helyett jobb a termőágak vibráltatása, mivel javulhat a rázási hatásfok. Leginkább egyszeri vagy kétszeri rázást javasolnak. Általában a különböző rázógépek alkalmazása esetén 16-28 %-ot tesz ki a kocsánnyal lerázott szilva, a jobban dolgozó gépek használatakor 80 % feletti az ép gyümölcsök aránya. A leválasztás hatékonyságát a gyümölcs érettségi fokán kívül a frekvencia, a rázófej lökethossza, a korona szerkezete, a törzs, illetve az ágak átmérője is befolyásolja. A törzsátmérő növekedése csökkenti a frekvenciát mind a Kilby, mind a VGF rázógép esetében. A kajszi betakarítása során gépi rázásra az élelmiszeripari feldolgozás esetén kerülhet sor, ha a gyümölcsök színe megfelelő, a gyümölcshús még kemény, valamint a szárazanyag tartalom és a gyümölcs savtartalma szintén megfelelő. Olaszországi adatok alapján elmondható, hogy vázakorona esetén akár 50-60 kg gyümölcsöt is betakaríthatnak fánként, amely 20-25 t/ha termésátlagnak felel meg (2. ábra). Hazánkban az alternancia gyakori jelensége miatt általában valamivel gyengébb eredmény a jellemző. A gyümölcsök leválását mindkét faj esetében Ethrellel permetezve segítik elő (mivel az ammónium-fluorid és a cikloheximid fokozza az etilénképzést), tehát a gyümölcskocsányon korábban és hatékonyan alakul ki az úgynevezett leválasztó pararéteg. Gyakori a Schaumann traktoros rázógép használata is, amelynek valamivel kisebb a teljesítménye az előbb már említett Kilby betakarítóval szemben.
Cseresznye és meggy betakarítása
Hazánkban a hetvenes évek elején kezdődött üzemi méretekben is a meggy gépi betakarítása. Az önjáró célgép vagy a traktorra szerelhető egyszerûbb gép rázórúdja a gyümölcsfa törzsét vagy vázágát megmarkolja és úgy rázza a fát, hogy a rázó mozgás a rugalmas felfüggesztés következtében nem jut vissza a gépre. Az ágrázó típusú gép a fa sudarát vagy idősebb fákon a vázágakat fogja meg. Egyetlen befogással dolgoznak a törzsrázók, eleve merőleges befogásúak, s ez kizárja a törzssérülés lehetőségét. A legkorszerûbb gépek nem egyetlen irányban (oda-vissza) rázzák a fát, hanem állandóan váltakozó irányú (körbejáró) rázást végeznek. A korszerû rázógépek nemcsak megrázzák a fát, hanem felfogóernyővel, kihordószalaggal, levélkifújó ventilátorral és ládatartó villával is fel vannak szerelve. A Kilby- és dán Schaumann-rázógépek terjednek leginkább. A gépi betakarítás megkezdésének várható időpontját a szakítóerő mérésével (rugós erőmérővel) lehet pontosítani a rázást megelőző napokban.
A gépi betakarítás elterjedt a bogyós gyümölcsûek körében is
A szamóca betakarítása
Az utóbbi két évtizedben bíztató eredmények születtek a szamócaszüret gépesítése terén. A szamóca-betakarítógépek fésülő vagy kaszáló szerkezettel választják le a gyümölcsöt. A szamóca a bogyós gyümölcsûek közül biológiai sajátosságai miatt a legnehezebben takarítható be. Ennek két fő akadálya van. Az egyik, hogy a gépi betakarítást tûrő kemény, rugalmas húsállományú és közel egy időben érő fajta a szamócatermesztésben nem áll rendelkezésre. A másik ok, hogy a lehajló tőkocsányok miatt a talaj felszínén elhelyezkedő gyümölcsök nem takaríthatók be egyáltalán. A fésülő szerkezet a szamócagyümölcs méret szerinti szétválasztás lehetőségén alapul, mert az érett gyümölcsök a legnagyobbak. A lekaszált szamócaültetvényben a gyümölcsök több, mint 50 %-a éretlen, amelyek szétválasztása az érett gyümölcsöktől nehézkes. A géppel szüretelt szamóca ma még csak konzervipari célra alkalmas.
A málna betakarítása
A málnaszüret nagy munkaerő-szükséglete miatt az USA-ban és Kanadában már a 70-es évek elejétől kezdték alkalmazni a málnatermesztésben a gépi betakarítást. A málnaszüret gépesíthetőségét a fajták több biológiai sajátossága nehezíti. Ilyen az elhúzódó érésmenet, a gyümölcsök, a termőhajtások és a sarjak sérülékenysége. A fajták alkalmassága gépi betakarítás szempontjából rendkívül eltérő. A Malling Exploit nem alkalmas, míg a Willamette és a Meeker fajták alkalmasak gépi betakarításra. A Fertődi zamatos magyar fajta tulajdonságai a gépi betakarítás szempontjából ígéretesek. A málna gépi rázhatósága azon alapul, hogy a gyümölcs vacokkúphoz tapadásának tartóereje az érés folyamán fokozatosan hatodára-hetedére csökken, ezért viszonylag könnyen lerázhatók. A málna betakarítógépek rendszerint hidas rendszerûek, a sorok két oldalán függőleges tengelyen helyezkednek el a vízszintes síkban rezgő verőpálcák. A lerázott gyümölcs a zsalus elrendezésû felfogó egységre hullik, majd szállítószalagra kerül, ahol menet közben ventilátoros tisztítás történik. A levegővel megtisztított gyümölcsök közül ezután a válogatószalagon kézi erővel eltávolítják az éretlen és beteg gyümölcsöket, valamint egyéb szennyeződéseket. A málnaültetvényekben a gépi betakarítás hatékonysága a gép mûszaki színvonala mellett elsősorban az adott ültetvény körülményeitől és a gépkezelő gondosságától függ.
A szeder betakarítása
Konzervipari felhasználás esetén az Egyesült Államokban a málnához hasonlóan, széleskörûen alkalmazzák a betakarítógépeket a szeder szüretelésénél. A gépi szürethez alkalmas fajta gyümölcsének rugalmasan keménynek, könnyen leválaszthatónak, koncentráltabb érési menetûnek és a konzervipari célra alkalmasnak kell lenni. A túl erős sarjak akadályozzák a hidas rendszerû betakarítógépek munkáját, ezért feltétel az „első sarjnemzedék” eltávolítása. A termőfelület egysíkú elhelyezését biztosító kettős huzalos támaszrendszert alkalmaznak, amelyen a termővesszőket spirálisan helyezik el. Az első huzalt olyan magasságban kell elhelyezni, hogy az alsó gyümölcsök legalább 40-60 cm távolságra legyenek a talajtól. Az 1,6 km/óra haladási sebesség mellett és a 3,0 m sortávolságú ültetvényben kb. 0,4 ha terület szüretelhető le óránként. Egy fajta teljes gépi betakarítása 4-5 naponkénti szedéssel, 5-7 alkalommal elvégezhető. A hatékonyabb leválasztáshoz 4 nappal a szüret előtt 500-1000 ppm töménységben Ethephont permeteztek ki, amely kétszeresére növelte az érett gyümölcsök arányát a nem érett gyümölcsökhöz viszonyítva.
A ribiszke betakarítása
A ribiszke szürete munkaigényes folyamat, a kézi mûveletek 65-70 %-át teszi ki. A szedés idején jelentkező munkaerőhiány, valamint a termelési költségek csökkentése arra kényszerítette a termesztőket és a kutatókat, hogy géppel oldják meg a szüretet. Az első eszközök kézi irányítású vibrátorok voltak. Később olyan célgépeket is kifejlesztettek, amelyek több száz kézi szedő munkáját helyettesítik. Ilyen betakarító célgép behozatalára és munkába állítására 1975-ben került sor. Ma már tíznél több betakarítógép segíti a termesztő gazdaságokat. A nagyüzemi ribiszkeültetvényeket javarészt géppel szüretelik. Hazánkban a Pattenden cég Bushmaster MK-6 és Challenger gépe, valamint a Jonas szüretelők ismertek leginkább. Az utóbbi gép mozgékonyabbnak, nagyobb teljesítményûnek és kisebb alkatrészigényûnek bizonyult. Szerkezeti részeik azonos mûködési elv mellett más formát mutatnak. Különbség a lerázott gyümölcs összegyûjtésében és gépen belüli szállításában mutatkozik. A betakarítógépekkel akkor érhető el megfelelő munkaminőség, ha az új telepítés és a termőre fordult ültetvény mûvelése a géphez igazodik. A hazánkban ismert ribiszkebetakarító gépek mûködési elve azonos, ebből következik az egyes szerkezeti részek hasonlósága is. Mindegyik gépen megtalálhatók a terelők, a gyümölcsleválasztók, a szállítószalagok és a ventilátorok. Azonos a szerkezeti részek hajtásának módja is. A ribiszkebetakarító gépek teljesítménye haladási sebességüktől függ. Hazai mérések szerint a 0,9-1,3 km h-1 haladási sebesség a legkedvezőbb. 1,5 km h-1 sebesség felett a gyümölcsleválasztó pálcái a termővesszőkön jelentős törési sérüléseket okoztak. A fenti sebesség-tartományban a gépek teljesítménye 0,22-0,30 ha h-1. Száraz időben a gépek 24 órás mûszakot is képesek teljesíteni. Így a gépek évi szedési teljesítménye háromhetes betakarítási idényt figyelembe véve mintegy 100 ha-ra tehető. A gépek által okozott veszteség fajtától, mûvelésmódtól és ápoltságtól függ. A betakarítógépek által előidézett növénysérülések közül az oldalhajtások törése 6-17 % és az ágak 7-12 %-án észlelhető héjsérülés. A munkaminőségi mutatók adataiból megállapítható, hogy a megfelelően előkészített ültetvényben, jól beállított géppel, kedvező betakarítási időpontban végzett gépi szüret eredményei nemcsak elérik, hanem től is szárnyalják a kézi szedés minőségét. Ezt alátámasztja az is, hogy a feldolgozó üzemek szívesebben veszik át a géppel betakarított gyümölcsöt a kézi szedésûnél, mert annak nagyobb része fürtkocsány nélküli és csészelevelektől mentes.
A köszméte betakarítása
A köszméte gyümölcsének viszonylag nagy tömege lehetővé teszi a gépi szedést. Elektromos vagy pneumatikus vibrátorokkal ipari célra érett (tehát zöld) állapotában is könnyen lerázható. Nem szükséges a rázás előtt a gyümölcs leválását elősegítő kezelés. A gépi rázáshoz azonban erősebb metszéssel kompaktabb, merevebb koronát kell kialakítani, mert a laza korona erősen lecsüngő ágai tompítják a rezgést, nem hull le róluk a gyümölcs. A különböző rázógépek a szedési teljesítményt a kézi szedéshez viszonyítva három-tízszeresére növelik. Kézzel, a kézi szedést meggyorsító eszközökkel vagy gépekkel lehet a köszmétét betakarítani. A gépek lehetnek elektromos kézi vibrátorok, traktorra szerelt, azok által mûködtetett, kézzel vezért elektromos vagy pneumatikus vibrátorok, illetve folyamatos üzemû, gépi vibrátorok. Növelhető a szedési teljesítmény az úgynevezett szedőfésû alkalmazásával, amellyel lefésülhetjük, legereblyézhetjük a gyümölcsöt az ágakról. A köszméte viszonylag nem tömege lehetővé teszi a gépi szedést. A gépi rázáshoz azonban erősebb metszéssel kompaktabb, merevebb koronát kell kialakítani, mert a laza korona lecsüngő ágai letompítják a rezgést, nem hull le róluk a gyümölcs. A különböző rázógépek a szedési teljesítményt a kézi szedéshez viszonyítva három-tízszeresére növelik.
Különleges gyümölcsök betakarítása
A ribiszke-köszméte: A ribiszke-köszméte fajhibrid robusztus növekedésû. Rendkívül erős, sérülékeny vázrendszere nem teszi lehetővé a bokrot kettéválasztó, folyamatos mûködésû kombájnok használatát. Gépi betakarításra kizárólag a kézi vibrátorok alkalmasak.
A bodza: Európában kizárólag kézzel szüretelik a termést. Amerikában megoldották a bodza gépi betakarítását is. A gyümölcsöt ernyőstől, egy menetben szüretelik. Nagyobb rétegben (20 cm felett) már léeresztésre hajlamos.
A magasbokrú áfonya: Az áfonya betakarításánál az a leggyakoribb hiba, hogy nem várják meg a bogyók teljes beérését. A bogyókat hetente egyszer kell szedni úgy, hogy a mutató- és a hüvelykujj közé fogva, szorítás nélkül lecsavarjuk. Amerikában üzemszerûen megoldott az áfonya gépi betakarítása. E célra nagy teljesítményû, önjáró gépeket és elektromos kézi vibrátorokat egyaránt használnak. A fekete gyümölcsû berkenye: A berkenye ernyőjén a bogyók többé-kevésbé egy időben érnek, ezért a termés egy menetben betakarítható. Érési ideje július 5-24. közé esik. Egy szedő napi teljesítménye ernyő nélkül szedve 80-100 kg, ernyőstől szedve eléri a 150 kg-ot is. A legújabb berkenyefajták spur típusúak, tömör bokor alkatúak. Alig nagyobbak, mint egy feketeribiszke-bokor, ezért a termés remélhetőleg ribiszkekombájnokkal is betakarítható. A húsos som: Üzemi telepítésben 4,5 m sor- és 3 m tőtávolságra ültetik (740 fa/ha). Termésmennyisége 7-11 t/ha, amit kézzel és a meggy rázására alkalmas gépekkel takarítanak be.
Felhasznált szakirodalom
Harmath L. (1987): Köszméte. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Papp J. – Porpáczy A. (1999): Szamóca, málna. (Bogyósgyümölcsûek I.) Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Papp J. – Porpáczy A. (1999): Szeder, ribiszke, köszméte, különleges gyümölcsök. (Bogyósgyümölcsûek II.) Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Pór J. – Faluba Z. (1982): Cseresznye és meggy. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Tóth E. – Surányi D. (1980): Szilva. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Dr. Iváncsics József
Nyugat-Magyarországi Egyetem
Kertészeti Tanszék
Címlapkép: Getty Images
