Eltérõ tartástechnológiák hatása a tejelõ tehénállományok selejtezési és kiesési okainak alakulására

Agro Napló
Báder Ernõ - Kertész Tamás – Kertészné Gyõrffy EszterNyugat-Magyarországi Egyetem Mezõgazdaság - és Élelmiszertudományi Kar Mosonmagyaróvár. Szarvasmarha- és Juhtenyésztési Tanszék
A tehénveszteség mértékének és okainak kiderítése képet adhat a genotípus valamint a tartásrendszer hatásáról. A tervszerû selejtezés (szelekció) a tenyésztési munka fontos eszköze, az állomány javítását szolgálja. Elsősorban a rosszul örökítő, az alkatilag gyenge, a betegségre hajlamos, a gyenge termelésû, a nehezen fejhető egyedeket és ilyenek utódait selejtezzük ki. A gyógyíthatatlan betegségek, meddőség, láb és tőgyproblémák, sérülések stb. miatt történő kényszerû selejtezést a minimálisra kell csökkenteni, hogy a genetikai előrehaladást segítő tervszerû selejtezés legyen a mérvadó. Kevés olyan dolog van, aminek nagyobb hatása lenne az állomány nyereségességére, mint a selejtezés. Túl sok vagy túl kevés selejtezés erős negatív hatást gyakorolhat az állomány termelési paramétereire. A túl sok kényszerû selejtezés csökkenti a szándékos selejtezés lehetőségét, az olyan tehenek eltávolítását, amelyek nem gazdaságosan termelnek. A túl kevés selejtezés hatására a genetikai előrehaladás is lelassul, a tenyésztő nem valósíthatja meg elképzeléseit a tenyészetének javítása érdekében, emellett a szakszerû párosításokból megszületett jobb utódnemzedék nem vehetnek részt az állomány genetikai potenciáljának javításában.



A rövid és hosszú távú nyereségesség érdekében javítani kell a selejtezés módszerét. A nem megfelelő időben történő selejtezés, a nem megfelelő tehén selejtezése, vagy túl sok tehén selejtezése drasztikus hatással van a tejtermelő ágazat hosszú távú életképességére.



A termelés növelése és a modern tartástechnológiák az állatok nagyobb igénybevételét, egészségi állapotának leromlását idézte elő. A selejtezett tehenek átlagos életkora nagymértékben csökkent az évek során, de drasztikusan csökkent a tehenek hasznos élettartama is, ez világtendencia. A tehénveszteség mértékének és okainak kiderítése nagyon fontos feladat. A tervszerû selejtezés (szelekció) a tenyésztési munka fontos eszköze, az állomány javítását szolgálja.



A nagy tejtermelő teheneknél napjaink fontos feladata az életteljesítmény növelése, a tejtermelésben eltöltött idő (hasznos élettartam) meghosszabbítása. A kimagasló életteljesítményre való törekvés a tenyésztők elsőrendû feladata, mert a nagy életteljesítmény jó konstitúciót, zavartalan egészségi állapotot és gazdaságosabb termelést jelent.



A teheneket sokféle ok miatt selejtezik. A selejtezés oka legtöbbször meddőség, egészségi okok, és az alacsony termelés. A legtöbb tehénnél több különböző ok vezet a selejtezéshez. A selejtezési döntés komplex kérdés. A tenyésztőnek sok tényezőt kell figyelembe venni, mint pl. az életkor, a laktációs stádium, a termelés, a küllem és a reprodukciós teljesítmény, amikor eldönti, hogy a tehenet selejtezi-e vagy sem. A selejtezési döntést gazdasági faktorok is befolyásolják, mint a tej felvásárlási ára, a selejtezett tehén ára, az utánpótlás lehetősége, tejkvóta, hogy csak a legfontosabbakat említsük.



Vizsgálatok számolnak be arról, hogy a tehenek 35%-a legalább 2 ok miatt került selejtezésre, 11%-uk 3 vagy több ok miatt. A leggyakoribb elsődleges selejtezési ok a reprodukciós probléma volt (20%), a második leggyakoribb elsődleges selejtezési okok között pedig a mastitis (15%), az alacsony tejtermelés (14%), és az elhullás (13%) szerepelt. A tőgyprobléma (8%), és az alacsony termelés (2%) volt a leggyakoribb másodlagos ok, ami miatt selejtezték a teheneket. A mastitis (2%), alacsony termelés (2%) a leggyakoribb harmadlagos ok. A küllem, a szomatikus sejtszám és a vetélés szerepelt legkevésbé selejtezési okként.



A selejtezési arány szignifikáns hatást gyakorol az állomány gazdaságosságára. A vélemények megegyeznek abban, hogy az optimális selejtezési aránynak a nyereségességet figyelembe véve 20-30%, illetve 25-30% között kell lennie.



A selejtezési politika igen nagy hatással bír a tehenészet gazdasági teljesítményére. Ennek ellenére gyakran a selejtezési döntéseket nem programba rendezetten hozzák, és sok múlik az egyéni intuíciókon. Fontos lehet tehát annak felderítése, hogy milyen a kapcsolat a tejtermelés, a tartástechnológia, a fajta és a betegséggyakoriságok között.



Már a nyolcvanas években közölt irodalmi vizsgálatok is arról számolnak be, hogy a leggyakoribb selejtezési ok a meddőség volt, ezt követte az alacsony termelés, majd a tőggyel kapcsolatos problémák és a sántaság miatti selejtezés.



Alberta államban a termelésellenőrzés alatt álló tehénállomány selejtezési okainak csoportosítása szerint 1992-ben a legnagyobb arányban az alacsony termelés szerepelt 23,2%-al selejtezési okként, ezt követte a meddőség 17,9%-al, majd a mastitis 12%-al. A tőgydefektus 6,8%, lábbetegségek 5%, a betegség miatti selejtezés pedig 4,6 % volt. Öregkor miatt 3,1 %-os selejtezés történt.



Legújabb külföldi vizsgálatok alapján melyek 79 gazdaság 5 éves időtartamára vonatkoznak a selejtezési sorrend a következő volt: meddőség 29%, alacsony tejtermelés 17%, tőgyprobléma 12% egyéb egészségi probléma 11%. Más vizsgálatok is a selejtezési okokat rangsorolva a meddőséget teszik az első helyre, a termelés miattit a másodikra és a mastitis miattit a harmadik helyre.



50 angol holstein-fríz állomány vizsgálata szerint az átlagos selejtezés 22% volt. A selejtezetteknek 54%-a a negyedik laktáció végén került ki a termelésből.



A nyitott és a kötetlen tartástechnológia bevezetése óta eltérő vélemények alakultak ki a tartási rendszer előnyeiről, hátrányáról. Számos cikk és szerző egyértelmûen foglal állást a kötetlen tartás előnyeiről a kötött tartással szemben, de számos szerző a kötött tartási módot tartja megfelelőnek az általuk vizsgált értékmérő tulajdonságok alapján.



Vizsgálataink célja volt annak megállapítása, hogy eltérő tartástechnológiák alkalmazása esetén milyen okból és milyen arányban történik a selejtezés, és ezáltal hogyan alakul a technológiai tûrőképesség.



Először "modell" szinten végeztünk komplex vizsgálatokat két eltérő tartástechnológiájú ezer férőhelyes tehenészeti telepen. Az egyik ezres telep kötött a másik telep kötetlen tartástechnológiával üzemelt.



A tartástechnológia egyértelmû hatásának megállapításához minden befolyásoló tényezőt vizsgáltunk, hogy ezek a tényezők kizárhatók legyenek, ilyenek a genotípus, az évjárat, a laktációk száma. A takarmányozás, az éghajlat, apai hatást mint befolyásoló tényezőket már a vizsgálat helyének megválasztásakor kizártuk.



A két telep csak tartástechnológiában tért el egymástól, mert a takarmányozási rendszer megegyezett. A két telepen megegyező genotípusú állomány termelt és a termékenyítésre beosztott bikák is ugyanazok voltak, így féltestvér szinten is hasonló volt az állomány. A külső környezeti tényezők (az időjárás) is megegyeztek, mert a két telep légvonalban nagyon közel esik egymáshoz (5 km).



Ezután 17 gazdaságban melyek kötött, kötetlen és átalakított (kötöttről kötetlenre) tartási rendszerben üzemeltek végeztünk el az úgynevezett „üzemi” vizsgálatokat.

A vizsgálatok 10 éves időtartamra terjedtek ki, és egy-egy születési évjáratot az első elléstől számolva 8-10 éven keresztül vizsgáltuk.

A „modell” és az üzemi vizsgálatokban elsősorban magyartarka x holstein-fríz keresztezett és holstein-fríz genotípusok vettek részt, de az üzemi vizsgálatok során volt olyan telep is ahol ayrshire fajta termelt.

A modell vizsgálatok (két ezres tehenészeti telep) során a következő eredményeket kaptuk.

Kényszervágásra kerülnek az egyedek kötött tartás esetén átlagban 5 éves korban, kötetlen tartásban az átlag pedig 5,4 év, ez azt jelenti, hogy a termelésben 2,7, illetve 3,2 évet töltenek el a kényszervágott egyedek.

Elhulláskor az életkor hasonló, mint kényszervágáskor (4,9-5,4 év) így a termelésben eltöltött idő kötött tartásnál 2,6 év, kötetlennél pedig 3,1 év.

Tőgyprobléma miatti selejtezés a két tartási módnál közel azonos időben történik 6,3-6,2 éves életkorban, ami 4,1-3,9 éves hasznos élettartamot jelent. A közel azonos átlagok azt is jelentik, hogy nincs különbség a két fejési technológia (fejőház – kötött tartás-tejvezetékes fejés) között, azaz lehet mind a két igen eltérő fejőberendezéssel jó eredményeket produkálni. A szakszerû fejést alátámasztja az a tény is, hogy a tőgyproblémák csak később jelentkeznek, mivel a hasznos élettartam 4 év.



Meddőség miatt az egyedeket mindkét tartásnál közel azonos korban selejtezik (5,3-5,5 év) és ez idő alatt maximum 3 borjút produkálhatnak átlagban (termelésben töltött idő 3,0-3,3 év). Öregség miatti selejtezésre kötött tartásban később kerül sor (9,7-9,1 év). Az egyedeknek az effektív termelésben eltöltött ideje pedig 7,4-6,8 év. A tartástechnológia hatását jelzi a technológiai okok miatti selejtezés. Kötött tartásnál ez 5 éves kort jelent, kötetlenben pedig 5,9 évet. Az egyedek technológiai tûrőképessége kötetlen tartásnál 0,9 évvel jobb (2,7-3,6 év hasznos élettartam).



Vetélés és egyéb ok miatt történt selejtezéskor az egyedek életkora és a termelésben eltöltött ideje (hasznos élettartama) a kötött tartásban több.

Százalékos arányokat vizsgálva megállapítható, hogy kötetlen tartási módnál tőgyprobléma (15%-10%), alacsony tejtermelés (19%-13%), technológiai ok (5%-2%), egyéb ok (7%-2%) és vetélés miatt (4%-2%) nagyobb számban, illetve nagyobb arányban történik selejtezés. Az elhullás aránya (9%-5%) is nagyobb kötetlen tartásnál. Öregség (5%-4%) és kényszervágás (24%-21%), miatt viszont kötött tartásnál történik nagyobb arányban selejtezés.

Külön szeretnénk kiemelni, hogy míg kötött tartásban a meddőség miatti selejtezés 36%-os, addig ez az átlag kötetlen tartásban 14% csak, a különbség 22%. Ez az adat is bizonyítja, hogy a kötetlen tartástechnológia lényegesen kedvezőbb feltételeket biztosít az egyedek számára a termékenység vonatkozásában.



Kényszervágás, elhullás, tőgyprobléma, alacsony tejtermelés, meddőség és technológiai ok miatt selejtezett egyedek életteljesítmény mutatói kötetlen tartás esetében jobbak, míg az öregség, a vetélés és egyéb okok miatt selejtezett egyedek kötött tartásban produkálnak jobb életteljesítmény eredményeket.

17 gazdaság, 3 kötött, 5 kötöttről kötetlenre áttérő és 9 kötetlen tartástechnológiájú tehenészeti telepen vizsgáltuk a selejtezési okokat, az élettartam és életteljesítmény mutatókat annak céljából, hogy további információkat kapjunk az eltérő tartástechnológiák hatásáról, az egyedek technológiai tûrőképességének milyenségéről. a „modell” vizsgálatoknál kapott eredmények alapján.

Vizsgálatok szintén tíz éves időtartamokat öleltek fel .

A kapott vizsgálati eredmények alapján összefoglalásképpen a következők állapíthatók meg:

Azok az egyedek, amelyek elhullottak, legfiatalabb korban kötött tartásban fejezik be a termelésüket (5,3 év). A másik két technológiában az élettartam közel azonos (5,9-5,8 év). Hasonló tendencia figyelhető meg a kényszervágott egyedeknél (5,1-5,5-5,7 év) is. Meddőség miatt kötetlen tartás esetén selejteznek idősebb korban (6,1 év). Ami azt jelenti, hogy a meddőségi problémák kötetlen tartáskor később jelentkeznek. Gyenge termelés miatti selejtezés 5 éves kor után történik, de legkésőbb a kötetlen és legkorábban az átálló telepeken. Tőgyprobléma miatti selejtezés viszont legkorábban a kötetlen tartási módnál jelenkezik (5,9 év) és legkésőbb az átálló üzemekben (6,7 év), ez az a selejtezési ok, ahol a legidősebbek a tehenek selejtezéskor.



A hasznos élettartamot vizsgálva megállapítható, hogy kötöttben a selejtezéskori okoktól függően 2,8 és 4,0 év közötti termelésben eltöltött időt tudnak produkálni az egyedek, az átálló üzemekben 2,8 és 4,5 évet és a kötetlenben 3,1 és 3,7 évet.

Az életteljesítmény mutatók közül csak a teljesített laktációk számának és a tej kg-nak az alakulását közöljük a selejtezési okok függvényében.

Azok az egyedek, amelyek elhullottak legtöbb laktációt az átálló telepeken teljesítettek (3,9) ezt követi a kötetlen (3,5), majd a kötött (3,2). Kényszervágásra legkésőbb a kötetlenben került sor (3,5 laktáció) ezt követi az átalakított telep (3,4 laktáció) majd a kötött (2,9 laktáció) Meddőségnél hasonló tendencia figyelhető meg (3,4-3,2-3,1 laktáció).

Gyenge termelés miatt a selejtezés kötöttben és a kötetlenben átlagban a 3,2 laktációban történik, ennél valamivel korábban (3,0) az átálló telepeknél. Tőgyprobléma miatt legkésőbb átlagban 4,8 laktációban az átálló telepeken selejteznek, legkorábban a kötetlenben (3,8).



Legkevesebb az elhullás kötött tartásban (6%), 7% a kötetlenben és 8% az átálló telepeken. Kényszervágásban a tartási módok között nagy a különbség, 21% kötöttben és 10-13% a másik kettőben. Meddőség miatti selejtezés legnagyobb az átálló üzemeknél (46%), ezt követi a kötött (42%) és legjobb a kötetlen (28%). A meddőségi arányok igen magasak. Gyenge termelés miatt legkevesebbet a kötöttben selejteznek (10%) és legtöbbet a másik két tartási módnál (17-16%). Tőgyprobléma miatti selejtezés a legalacsonyabb az átálló üzemeknél (6%), kötöttben és kötetlenben közel azonos (9 és 10%). Egyéb ok miatti kiesés legalacsonyabb a kötöttben és legmagasabb a kötetlenben.

A selejtezési arányok megegyeznek a modell vizsgálatoknál kapott eredményekkel.

Kötött tartásban (az egyéb kategóriákat leszámítva) életteljesítményként a legtöbb tejet azok produkálják, amelyeket tőgyprobléma miatt selejteztek, és legkevesebbet a gyenge termelés miatt kiselejtezett egyedek. Hasonló tendencia figyelhető meg az átalakított és a kötetlen technológiájú telepeken is.

Az üzemi vizsgálatok eredményei egyértelmûen bizonyítják a modell vizsgálatok során kapott eredményeket.

A selejtezési és a kiesési- kikerülési okok pontos ismerete lehetőséget ad arra, hogy a feltárjuk azokat a befolyásoló tényezőket, amelyek ezeket okozták. Ennek ismeretében azonnal megtehetjük azokat az intézkedéseket, amelyekkel a hibák és a problémák kijavíthatók és megoldhatók.
Címlapkép: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2024
Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
EZT OLVASTAD MÁR?