Törvényszerû ez, hiszen az 1-2 tehenes gazdák mûszaki fejlesztésre képtelenek, így termelésük a család és a szomszédok ellátására korlátozódik, ha a termelésük ezt az igényt meghaladja, akkor az állomány felszámolására kényszerülnek. Kérdés, hogy vannak-e olyan termelők, akik a kiesett tehénállományt saját tenyészetükben pótolni képesek, illetve a fajlagos tejtermelés növekedése lépést tud-e tartani a kiesett tehénállomány termelésének a pótlásával?
Hiszem, hogy igen, hiszen szerte a fejlett mezőgazdasággal rendelkező világban, így az Európai Unió országaiban, de az USA-ban is a koncentráció jelensége és igénye jelentkezik, mely azt jelenti, hogy minden termelés akkor gazdaságos, ha iparszerûen, szakképzett és hozzáértő szakemberek irányításával nagy volumenekben történik és a minősége kiváló! Ezekre az üzemekre jellemző az állandó, folyamatos mûszaki fejlesztés, ennek következtében a fajlagos tejtermelés állandó növekedése, a fajlagos élőmunka ráfordítás csökkenése, így a nyereségesség javulása!
Ezzel a „pártehenes” gazda képtelen lépést tartani, így állománya felszámolására kényszerül! Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy nincs szükség a kistermelőkre és a családi gazdaságokra! Mert igenis van, csak más formában kell megjelenniük a piacon! Önkéntes érdekalapokon kell szerveződniük, ha talpon akarnak maradni! Értékesítő Szövetkezetet kell létrehozniuk, ahol nem egyénenként állnak szemben a feldolgozókkal, hanem 50-60 termelő közösségeként, ahol több száz tehén tejét kell átvenni, így ha a minőségi követelményeknek eleget tesznek, akkor lényegesen magasabb árbevételt érhetnek el, termelésük rentábilissá válik, ha megélhetésük nem is, de jövedelem-kiegészítésük megoldódhat, hozzájárulnak a hazai tejszükségletek kielégitéséhez is! Ezt az államnak is megfelelő módon kell támogatnia, mely hosszú távon kifizetődő!
Az ÁT KFT. szakmai jelentései szerint a 2001. évben az ellenőrzött tehénállomány (260 ezer db) 73 %-a volt képes extra minőségû tej termelésére, mintegy 10 %-a első osztályúra és 17 %-a pedig II. osztályú vagy annál rosszabb minőségben termel. És akkor hol van még a nem ellenőrzött 120.000 db tehén termelésének a minősége? Ha analóg próbálom megközelíteni a dolgokat, úgy számolom, hogy ma Magyarországon mintegy 300-400 millió liter tej termelődik minőségi kifogásokkal, amire a feldolgozóiparnak nincs szüksége, illetve csak korlátozott feldolgozásra és értékesítésre alkalmas! Ezen kell változtatni és nem mellébeszélni! Ezt pedig csak következetes, elegendő mértékû állami támogatással, hitelekkel és más segítségekkel alátámasztott mûszaki fejlesztésekkel lehet megoldani!
Ne feledkezzünk meg az emberi oldalról sem, hiszen legalább olyan fontos tényező az emberi tudás, az igényesség és hozzáállás, mint a mûszaki oldal. A mûszaki fejlesztést nemcsak elhatározni kell, hanem ehhez szakmai igényesség alapján el kell jutni és azt következetesen végre kell hajtani! Tudomásul kell vennünk, hogy a jövőben egyre kevésbé lesz szüksége a tejiparnak másod- és harmadosztályú tejekre, ezért megteheti, és gondolom meg is teszi, hogy ezeket nem veszi át a termelőktől!
Mi tehát a megoldás? A folyamatos és tervszerû mûszaki fejlesztés, a tartási-, tenyésztési-, takarmányozási technológiák rekonstrukciója, átgondolása, szükség szerinti átalakítása és a termelés nyereségessé tétele! Mindenkinek a maga lehetőségei szerint kell megtalálnia a megoldást! A 3-5 tehenes gazdáknak máshogy kell felülni a lóra, illetve a tehénre, ha akarnak valamit kezdeni, és megint máshogy a több tíz tehenet tartóknak, nem beszélve az egyre gyakoribb 50-100 tehenet tartó gazdákról!
A fejőgépgyártók minden tehéntartó számára kínálnak megoldást, hiszen palettájukon megtalálhatóak a kötött tartástechnológiában használatos korszerû sajtáros-, és vezetékes fejéstechnológiától kezdve a kötetlen tartástechnológia különböző típusú fejőházi rendszerei, a hagyományos halszálkás fejőházaktól kezdve a párhuzamos és körbeforgó technológiákig, valamint a legkorszerûbb számítógépes telepirányítási rendszerig minden, ami a 21. században lehetséges. Kérdés az, hogy a technológiák közül melyik alkalmazása a legcélszerûbb, a legkifizetődőbb vagy csak egy divatirányzatra akarunk felülni? Sosem szabad egy termelőre rákényszeríteni olyan technológiát, aminél úgy érezzük, hogy erőn felüli, értelmetlen és nem hozza meg az árát, azaz mûszaki előnyei nincsenek arányban jövedelemtermelő képességével.
Mit értek ezalatt? Nem értek egyet a sokszor méregdrága, energiafaló technológiákkal, amikor a fejőház forgási sebessége nem változik lényegesen; nem értek egyet a feleslegesen „puccos” dolgokkal, pl. hogy ott is rozsdamentes anyagokat használjanak, ahol ezek nem szükségesek – ez lehet valakinek jó, de nem a termelőnek az biztos; nem értek egyet az energiafaló villanymotorokkal és egyéb berendezésekkel sem, ez lehet, hogy Amerikában és másutt nem probléma, de úgy gondolom, hogy Magyarországon ez lényeges szempont!
Viszont egyetértek azzal, hogy a berendezések alkalmasak legyenek a nagytejû és gyors tejleadású tehénállomány szakszerû és kíméletes kifejésére úgy, hogy sem a tejleadás előtt, sem közben és utána a tőgyet vakfejés ne érje, hiszen a legrosszabb, amit egy tehénnel elkövethetünk, az a vakfejés, mely meg is látszik a szomatikus sejtszám alakulásában Magyarországon. Mindezt csak az tudja, hogy ez milyen problémát jelent, aki rendszeresen küzd ellene és mindent megpróbál elkövetni, hogy a tej minősége javuljon! Később rájön, hogy a kidobott pénz és energia ellenére sok mindent nem tehet, érzékeli, hogy jobb lett volna a gondos megelőzés! Egyetértünk abban, hogy a mûszaki fejlesztés szükséges és komoly terheket ró a beruházóra, ezért csak az optimálisan szükséges berendezéseket kell és szabad beszerelni, melyek biztosítják az extra minőségû tejtermelés feltételeit, a többi csak felesleges máz és pénzkidobás, ami a beruházási költségeket növeli !
El kell ismerni, hogy a fejőgépgyártók a mûszaki színvonal emelésében az utóbbi 5-10 évben óriási fejlesztéseket végeztek, ez vonatkozik a belső mûszaki tartalomra és a dizájn-ra is. Ma már elengedhetetlen, hogy egy fejőgép gyártója és forgalmazója ne teljesítse azokat a mûszaki előírásokat és teljesítményeket, amik szükségesek ahhoz, hogy a magas tejtermelésû, intenzív tejleadású, sokszor napi 50-60 liter tejtermelésû tehenek maximális igényeit ne tudja teljesíteni! Na persze ehhez nemcsak robosztus, rozsdamentes vastömegek és indokolatlanul nagy energiafaló berendezések szükségesek, hanem korrekt vákuumtechnika, így megfelelő mennyiségû tartalék vákuum (min. 50 %); kíméletes vákuumnagyság 38-42 kPa – emlékezzünk arra, hogy nem régen, de van ahol ma is még 50,6 kPa- lal fejnek; korszerû elektronikus és mikroprocesszorokkal támogatott vezérlések; CASCADE rendszerû elektropulzáció, ahol a szükséges vákuummennyiség a töredékére csökkenthető; mikroprocesszor által vezérelt tejleadás-érzékelés és stimuláció, hiszen a fejés elején is gyakran fordul elő vakfejés, ami óriási és visszafordíthatatlan károkat okozhat a mastitisek kialakulásában, így a szomatikus sejtszám kezelhetetlenségében; kíméletes és nem letépős kehelylevétel a fejés végén úgy, hogy mind a négy kehelynél a vákuum korrekt módon zárjon le, a fejőgumik nyiljanak ki és a kelyhek omoljanak le a tőgynegyedekről; a nagy keresztmetszetek és terek és a könnyû súly a kollektorokban (fél literes) és a tejelszállítás csőkeresztmetszetei – a rövid tejtömlők – a 16-18 mm-t érjék el!
Ha ezeket az előírásokat a fejőgép teljesíti – és mondjuk ki zömében teljesítik – akkor egy korszerû és megfelelő típusról beszélhetünk, ami már a 21. sz. technikáját képviseli ! Más kérdés az ára és a mûszaki színvonala, szervize és hosszú távú megbízhatósága! Ennek kell Magyarországon még kellőképpen erősödni és fejlődni! Tudomásul kell venni, hogy ha egy fejőberendezést valakinek eladok, akkor az olyan mintha házasságot kötnénk valakivel, együtt sírunk és nevetünk alapon, de soha nem hagyhatjuk cserben ügyfelünket még akkor sem, ha ez nem kifizetődő, vagy netalán kellemetlen feladatokkal jár együtt! Ez morális kérdés, amit nem tanulni, hanem érezni kell minden résztvevőnek, aki ezen a pályán mozog!
Milyen mûszaki fejlesztéseket javaslunk a beruházni szándékozóknak?:
– a „pártehenes” gazdáknak a sajtáros berendezések modernizálását, a régi alumínium sajtárok rozsdamentes változatra történő lecserélését; korszerû és megbízható hidro- vagy elektropulzátorok felszerelését, melyek megbízhatóan tartják a beállított ütemszámot és ütemarányt, olcsók és kevés karbantartást igényelnek; korszerû és nagy tejterû könnyített kollektorokat és könnyített fejőkelyheket nagy keresztmetszetû tejtömlőkkel, melyek a tej kisöprését nagymértékben elősegítik és nem utolsósorban korrekt vákuumelőállító berendezést, amelyik biztosítja a szükséges vákuummennyiséget és nagyságot, azaz megfelelő vákuumszabályozóval, mérőórával és kipufogóval rendelkezik. Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor mûszakilag extra minőségû tej fejhető, más kérdés a kifejt tej további kezelésének, szûrésének és azonnali lehûtésének a kérdése. Bármilyen minőségben is fejjük ki a tejet, ha fél órán belül nem kezdjük meg a lehûtését a csiraszám elszabadul és a folyamatok irreverzibilissé válnak! Ezért feltétlen azt javasoljuk, hogy a kifejt tej hûtését azonnal meg kell kezdeni, ezt pedig csak saját hûtő beállításával lehet megtenni!
– Több tíz tehenes gazdának már meg kell gondolnia a fejlesztés irányát! Kötve tartja továbbra is a teheneit vagy szabadtartást valósít meg? Ha kötve, akkor két irány lehetséges: az egyik, hogy továbbra is sajtárba fej és itt korrekt bővítést végez, ez a legolcsóbb!
Ha nem, akkor vezetékes rendszert épít ki, így zárt rendszerben érkezik a teje a hûtőbe, de ennek a rendszernek a sok előnyén kívül a hátránya, hogy nem olcsó, de lényegesen munkaerő-takarékos és könnyebb a fejési munka!
Kötetlen tartásnál már felmerülhet egy kis fejőház gondolata, ahol a fejést higiénikusan, fizikailag nem megterhelően lehet végezni, de itt is számolni kell a költségtényezőkkel! Valószínû, hogy ezek ellenére ezt a megoldást kell javasolni, hiszen ezekben a technológiákban lehet hatékonyan minőségi munkát végezni! Tervezésnél fontos figyelembe venni, hogy hány tehenet kell megfejnem, hány tehenet kell egy óra alatt megfejnem és akarok-e fejleszteni a jövőben? A fejőházat úgy kell megtervezni, hogy a tehénállományomat minél előbb lefejjem, hogy minél több idő jusson a takarmány felvételére és annak hasznosítására, azaz a tejképződésre! Persze itt kell megtalálni az egészséges kompromisszumot az ideális és a reális között, hiszen anyagilag nem mindegy a fejőház nagysága! A fejőház építésénél nagyon nagy előnyt jelenthet, hogy egy régi épületben vagy egy istálló végében tudom elhelyezni, hiszen ma az építési költségek meghaladják a 100.000 Ft-ot négyzetméterenként. Tudni kell, hogy a szükséges infrastrukturális beruházásokkal együtt (elő-és utóváró, szennyvízgyûjtők, fel- és visszahajtó rendszer, kezelő-inszemináló stb.) egy kisebb fejőház építési és technológiai költsége elérheti a 10-15 millió forintot is, ami állami támogatás nélkül hatalmas terhet ró a beruházóra!
El kell dönteni, hogy milyen anyagi lehetőségeim vannak a megvalósításra! Egyszerre akarok megoldani mindent vagy lépcsőzetesen? Fontos, hogy előtte és közben gondoskodjak a megfelelő takarmányozási és tenyésztési feladatokról is, hiszen nagy termelés csak jó háttérrel rendelkező állománytól várható el. Attól még, hogy fejőházban fejek – nem lesz több tejem, legfeljebb a minősége fog javulni, ha odafigyelek a technológiára!
Feladatom, hogy az utóbbi években történt és a jelenlegi fejlesztési irányokról is szóljak egy pár szót ! Mint ahogy az öltözködésben és az autógyártásban, itt is beszélhetünk különböző reális mûszaki fejlesztésekről és különböző divatirányzatokról is! Nem akarom a gyártók erőfeszítéseit lebecsülni abbéli szándékukban, hogy minél jobb és tökéletesebb mûszaki megoldásokra törekednek a szakszerû és gyors kifejés érdekében, de sokszor ezek a törekvések feleslegesek, szakmai többletet nem, vagy csak alig hoznak a beruházónak! Ugyan meg tudjuk magyarázni, hogy ez miért jobb, mint az eddig megszokott régi, de a gyakorlatban rájövünk, hogy a költségnövekedés lényegesen nincs arányban a haszonnal! Mindezt még államilag támogatjuk is elvéve esetleg több másik beruházás elől a lehetőséget!
Lássuk, hogy a fejőgépgyártók és forgalmazók ma milyen irányt képviselnek.
– Vákuum-előállítás, vákuumszivattyúk:
Abból kell kiindulni, hogy a környezet szennyezése az EU-hoz történő csatlakozás előtt és után is meghatározó szempont lehet, mind az iparban és mind a mezőgazdaságban.
Ennek következtében hazánkban is megindult egy, a szennyezés visszaszorítására irányuló tendencia és cselekvési program,mely igyekszik kiváltani azokat a tevékenységeket és berendezéseket, amelyek környezetünket nagymértékben veszélyeztetik. Ilyenek az olajos vákuumszivattyúk használata, melyek ugyan mûszakilag megbízhatóak, sőt ma már az olajpára korrekt felfogásával nem is olyan környezetszennyezőek, de elindult egy olyan tendencia, hogy a hagyományos, olajos vákumszivattyúkat váltsák fel az ún. légfúvós, olaj nélküli vákumszivattyúk, melyek mûködése megbízható, sőt frekvenciaváltó segítségével mûködésüket optimalizálni lehet, így energiafelhasználásuk 40-50 %-kal csökkenthető! Probléma egyedül az áruk, mely elérheti a hagyományos 3-4-szeresét is!
Ha a vákuumnál tartunk, beszélnünk kell egy olyan törekvésről, ami a további vákuumcsökkentés irányába halad! A korszerû mai technika szinte mindenhol a 42 kPa-t célozza meg, de jelenthetem, hogy Dániában a 36-38 kPa már általánosnak mondható, természetesen ennek vannak technikai és emberi feltételei, gondolok a fejőkészülékek súlyának csökkentésére, a vákuum stabilitása és a fejési technológia korrekt végzése pl. a fejőkészülékek felrakásánál a fals levegő beengedésére gondolok! Ezt muszáj megtennünk, hiszen a tőgyet ért magas vákuum, különösen vakfejés esetén, nagy károkat okoz a teheneknek, előbb-utóbb a tej szomatikus sejtszámának növekedéséhez vezet.
– Fejőkészülékek:
Nem is olyan régen, de sajnos most is gyakran előfordul, hogy 150 cm³-es fejőkészülékekkel fejnek viszonylag nagytejû és intenzív tejleadású teheneket. A ma technikája a fél liter körüli, nagy tejterû kollektorokkal és a nagy keresztmetszetû rövid tejtömlőkkel szállítja a berendezéseket, ami a tőgy alatti vákuumstabilitás alapja is (maximum 2 kPa változás lehet). Fontos a hosszú tejtömlő kifolyó csonkjának a keresztmetszete is, hogy nagy tejleadás esetén a tej kisöprődjön a kollektorokból!
– Elektropulzációs rendszer:
A pulzációs rendszerek, melyet a fejőgépgyártók preferálnak a következőek:
1. amikor mind a négy tőgynegyednél egyszerre történik a szívás és egyszerre a pihentetésütem, akkor a legnagyobb vákuumszükségletet kell biztosítani ehhez, a stabilitás nem megfelelő – ingadozhat!
2. amikor az első és a hátsó vagy a jobb oldal és a bal oldal kap egyszerre vákumot, illetve légköri levegőt – már jobb a helyzet a vákumszükséglettel, hiszen fele az előző változaténak és lényegesen stabilabb is a vákuum;
3, CASCADE rendszerben kapcsolt pulzátoroknál pedig megvalósul, hogy egyszerre csak mindig egy pulzátor mûködik, hiszen a pulzátorok fáziseltolással mûködnek! Így fordulhat elő, hogy hasonló nagyságú fejőházaknál különböző vákuumszükségletek vannak ugyanazon tartalék vákuumértékek mellett. Ezzel mintegy 30 %-os vákumszükséglet megsporólható!
Levevő automaták:
Szintén gyakran változtak, hiszen a madzagos vagy húzóköteles levevők már a 70-es évek végén megjelentek Magyarországon, igaz nem ebben a minőségben mint a maiak, de akkor a szakma nem ezt részesítette előnyben, hanem a robosztus karos leemelőket, melyek a fejés végén még jól meghúzták a tőgyeket, hogy teljesen kiürítsék azokat! Ma már ez nem lehet cél, sőt inkább azt mondjuk, hogy nem kell „csontra” fejni a tehenet, mert ilyenkor gyakori a vakfejés, mely komoly tőgyegészségügyi problémát okozhat! Ezért a húzóköteles levevő az elterjedt és valószínû az is marad! Fontos,hogy a levevő ne tépje le a tehénről a kelyheket, hanem csak megfeszítsen és hagyja, hogy a fejőkelyhek maguktól omoljanak le és utána tegye a helyére a berendezést!
Mosóautomaták:
A legfőbb feladat, hogy a fejés után a mosórendszer emberi beavatkozás nélkül abszolút biztonságosan és teljesen automatikusan végezze el a fejőrendszer belső mosását úgy, hogy mind a langyos vizes öblítések, mind a forróvizes és mosószeres mosási programok kielégítsék a higiénikus tejtermelés teljes feltételrendszerét. Ehhez a mikroprocesszoros technikát kellett segítségül hívni! Nagyméretû fejőházaknál fontos lehet a mosóvíz visszamelegítése, hiszen a hosszú vezetékeken bármilyen hőfokú forróvíz lehûl és a mosás hatékonysága kellőképpen romlik! Az ma már természetes, hogy a szükséges mosószer mennyiséget a berendezés teljesen automatikusan adagolja, kiküszöbölve az emberi hanyagságot és hibákat!
Tejhûtés technológiája:
A mai tejhûtési technológiák analógok a régi, 20 évvel ezelőtti, direkt elpárologtatással mûködő rendszerekkel, bár ettől eltérő rendszerek is létezhetnek. A lényeg, hogy a régi tejhûtési technológiáknál az elpárologtató felület csak a hûtő aljában volt, így nem volt hatékony, hiszen mire a tej lehûlt, addig 3-4 óra eltelt – a nem is mindig kifogástalan minőségû tej csiraszáma az égbe szökött. A mai direkt expanzióval mûködő hûtési rendszerek elpárologtató felülete a palást 2/3-a is lehet, tehát óriási, így elérhető, hogy a kifejt tej hőmérséklete 1 órán belül 10 fok alatt van és a fejés végére 3-4 fokos. Ekkor a berendezés leáll és csak akkor kapcsol be rövid időre, ha a hőmérséklet 1-2 fokot emelkedik. Energiaszükséglete a jeges-vizes rendszerekéhez képest kb. 60 %-os. Karbantartási igényük minimális, automatikus mosásuk megegyezik a fejőgépekével! Úgy érzem, hogy más technológiát ma nem szabad építeni, a szakma is ezt az elvet vallja!
Fontos, hogy mindenképpen reálisan fel kell tudjuk mérni, hogy milyen termeléssel, milyen árbevétellel és azon belül milyen nagyságú nyereséggel számolhatunk! Ennek birtokában lehet és kell bevállalni a kölcsönök visszafizetését és az üzemeltetés folyamatosságának a biztosítását!
Mely szempontok fontosak a tervezési stádiumban?
– a fejőház csatlakozása az istállóhoz és a pihenőtérhez;
– fel és visszahajtó rendszer kiépítése;
– elő és utóváró kialakítása;
– szennyvizek elvezetése;
– víz, csatorna, elektromos áram, gáz stb. lehetőségek;
– meglévő vagy új épület felhasználása a fejőház kialakítására;
– tervek, engedélyezések elkészítése;
– költségvetés elkészítése;
– a források számbavétele, saját erő, hitelek, támogatások, finanszírozás;
– a technológia kiválasztása, adaptálása;
– a beruházás lebonyolítása;
– beüzemelés.
Biztos vagyok benne, hogy az általam elmondottak egy kis szakmai sovinizmussal és kis egészséges önzéssel fûszerezettek, de bocsássák meg nekem ezt, hiszen már több, mint 25 éve dolgozom annak érdekében, hogy a szakma méltó elismerést kapjon súlyának és fontosságának megfelelően!
Dr. Paulisinecz János
szaktanácsadó-szakértő
Címlapkép: Getty Images
