Kötött tartásban a teheneket az állásokon fejik.
Sajtáros fejőgépek
Sajtáros fejőberendezéseket kis- és közepes kötött állományok esetében alkalmazhatunk. Kötetlen tartási rendszereknél az elletőistállókban is sajtáros fejőberendezésekkel történik a fejés.
A „kisüzemi” fejőberendezések egy-két fejőgépből állnak. Vákuumszolgáltató gépcsoportjukat rendszerint kerekeken gördíthető alvázra építik. Üzemeltetés előtt a fejőegységet a fejés helyére tolják, és ott csatlakoztatják a villamos hálózatra.
A „nagyüzemi” sajtáros fejőberendezések esetében egy-egy vákuumszivattyú 6-10 fejőkészüléket tud üzemeltetni. A tehénállások fölött van a vákuumvezeték, amelyről – minden második állásnál – vákuumcsapok ágaznak le. Egy dolgozó csak két sajtáros fejőkészülékkel tud szakszerûen fejni. A 15-25 literes sajtárban összegyûlő tejet a közlekedőúton tárolt kannákba vagy tartálykocsiba ürítik. Egy fejő óránként 10-14 tehenet tud lefejni. A teljesítmény függ a kifejt tej mennyiségétől, a tejleadás gyorsaságától, és a fejés szakszerûségétől, ezek minden fejési rendszer esetében igazak.
A sajtáros fejőberendezések előnyei:
– Nincs vákuumingadozás, stabil a vákuum a „tőgy alatt”, a tehén tejtermelése naponta pontosan megfigyelhető, a termelés-ellenőrzés a legegyszerûbben kivitelezhető, és nem utolsósorban a beruházási költsége a legolcsóbb.
A sajtáros fejőberendezések hátrányai:
– A kifejt tej az istálló levegőjétől szennyeződhet az átöntés során,
– Nem történik meg a kifejt tej azonnali hûtése, ezáltal romlik a tej minősége.
– A kifejt tejet a dolgozónak kell a tejgyûjtő helyre szállítani, és ez jelentősen rontja a munka termelékenységét.
– A dolgozók fárasztó testhelyzetben fejnek. Tankkocsis fejőberendezések
A sajtárokból történő rendszeres ki-, illetve átöntés megszüntetése miatt, valamint a tej szállítási idejének csökkentésére alakították ki a tankkocsis fejőberendezéseket. A tankkocsira két fejőgépet szerelnek fel, így a fejési teljesítmény növelhető, egy fejő egy óra alatt 14-18 tehenet tud kifejni. A legnagyobb hátránya ennek a rendszernek is, hogy a közvetlenül kifejt tejet nem lehet azonnal lehûteni, amellett, hogy lényegesen nagyobb mennyiségû tej van a tankban, mint a sajtáros rendszernél használt „gyûjtőkannák” esetében.
A tankkocsis fejőgépek speciális változatát a legelőn történő fejésre fejlesztették ki. Elterjedésének a bonyolult mûködtetése szab határt.
Tejvezetékes fejőberendezések
A hatvanas években jelentek meg először a tejvezetékes fejőberendezések. Ezek a fejőberendezések mind a munka termelékenysége, mind a munka minősége, mind pedig mûszaki szempontból magasabb gépesítési szintet képviselnek a sajtáros rendszernél. Tejvezetékes fejőberendezéseknél egymás mellett általában két (vákuum- és tej-) vezeték található. Van azonban olyan megoldás is, amikor a vákuum- és tejvezetéket egyesítik. A tőgyből kifejt tej a tehénállások fölött elhelyezkedő vezetékhálózatba jut, amelyben levegő szállítja a tejházba, illetve a hûtőre majd a tejtankba, vagy a hûtő-tároló egységbe. Elmarad tehát a sajtáros rendszernél elengedhetetlen kannás vagy tankos szállítás. E közbenső mozgatás, valamint a sajtárok ürítésének elmaradása következtében mintegy 30% -kal nő a munka termelékenysége. Egy fejő – 3 készüléket kezelve – óránként 18-25 tehenet tud kifejni. Elvileg javulnak a higiénés feltételek is, hiszen a fejéstől számított 5-10 perc leforgása alatt a tej már a hûtőre, illetve a tejtankba kerül, így gyorsan +10 °C alá hûthető, emellett a tej zárt rendszerben jut el a hûtőberendezésbe, ezáltal az istálló levegőjétől nem szennyeződhet, így garantált a bakteriológiai tisztasága.
A fejőberendezésnek két nagy hátránya van:
• A vezetékes fejőberendezések tejjel érintkező felületei teljesen zártak, kézzel – mechanikus úton – hozzáférhetetlenek, következésképpen a tisztítószerek hatékonyságára igen érzékenyek. A nem előírásszerû tisztítószerek használata és a helytelen tisztítási eljárás miatt a berendezés higiénés helyzete rosszabbá válik, mint például a sajtárosé.
• A másik legnagyobb problémája a vákuum stabilizálása a tejvezetékes fejőberendezéseknek. A fejőkészülék ugyanis gyakran 70-100 m távolságra van a vákuumszolgáltató gépcsoporttól, így a hosszú vezetékek miatt a vákuumveszteség igen jelentős lehet. Különösen nagy áramlási veszteségeket okoznak a tejvezetékek emelkedő szakaszai és az áthidalások, továbbá az éles csőkönyökök. A fejés csak akkor lesz tökéletes, illetve a tőgy csak akkor marad egészséges, ha nincs vákuumingadozás.
Hátránya még a fejőberendezésnek, hogy a dolgozók – a sajtáros készülékekhez hasonlóan – ennél a rendszernél is fárasztó testhelyzetben fejnek. Jelentős többletköltséget jelent az egyedi tejméréshez tejmérő berendezések alkalmazása, illetve beszerzése.
Legújabb fejlesztések már ennél a fejési rendszernél is lehetővé teszik, hogy a fejőberendezéseket különböző automatika egységekkel (elektromos pulzátor, fejőkészülék leemelő stb.) lássuk el. A fejés minősége olyan, mint a fejőházban.
A kötetlen tartás fejőberendezései:
Kötetlen tartási rendszerben a fejés fejőházban történik. A fejőház részei a fejőállások, a fejőfolyosó(k), közlekedő utak, közlekedő folyosók. A fejőfolyosó (fejőakna) mindig mélyebben van, mint a fejőház padozata, ezáltal a fejők ideális helyzetben, állva végezhetik a munkájukat. A fejőházi fejőberendezések mûszakilag mindig a legtökéletesebbek, ezért beruházási költségük igen nagy, a berendezések igen drágák. Csak igen magas genetikai képességû, nagy tejtermelésû állományok esetén lehet gazdaságos a termelés.
A termelőistállóból a tehenek felhajtó utakon mennek a fejőház elővárakozójába, és innen léphetnek be a fejőházba. A fejőállások elhagyása után az egyedi kezelést (termékenyítés, kezelés stb.) igénylő tehenek az erre a célra kialakított állásokba lehet irányítani, a többi tehén pedig megy vissza a helyére.
A fejőberendezések lehetnek stabil és mozgó padozatúak, ezen belül a fejőfolyosóhoz viszonyítva a fejőállások elhelyezkedése szerint is rendszerezzük a fejőberendezéseket.
Stabil padozatú fejőházi fejőberendezések
Lehetnek tandem, halszálkás, poligon és merőleges elrendezésû fejőházak.
Tandem fejőállás
A tehenek a fejőállásokban a fejőfolyosóval párhuzamosan helyezkednek el. A diagonál változatnál az állatok enyhén fejjel a fejőfolyosó irányában helyezkednek el. A fejőállások egymástól függetlenek, így a tehenek egymás akadályozása nélkül léphetnek be, illetve ki a fejőállásból. Ezáltal akkor váltják egymást, amikor az egyik befejezte a fejést, függetlenül a többi állástól. Ez a rendszer nem követeli meg, hogy csak egyforma tejtermelésû csoportba tartozó tehenek jöhetnek egy időben a fejőházba.
2×2, 2×4 vagy 2×6 állásúak lehetnek A legelterjedtebb 2×4 állásos fejőberendezéssel óránként 25-30 tehén fejhető ki.
A tandem rendszer óriási előnye, hogy a fejés alatt, mivel a „fél” tehén látszik, ellenőrizhető és jól megfigyelhető a tehén minden szempontból (egészség, stb.). Igaz, hogy nagyobb alapterületû fejőházat kell építeni, mint a halszálkás rendszernél, illetve túlságosan hosszú lesz a fejőház, ha az állások száma több mint 4.
A fejőgépgyártók legújabb fejlesztése az „autotandem” rendszer, melynél minden folyamatot, a fejést, a ki- és beengedést számítógép vezérel. A 2×4 állásos autotandem fejőház teljesítménye 40-50 tehén óránként.
Halszálkás fejőállás
Kifejezetten nagyüzemi fejőberendezéseknek tekinthetők. Előnyös tulajdonságaik azokban a tehenészetekben érvényesülnek, amelyekben a nagyüzemi igényeket kielégítő, szelektált, jól tejelő tehénállomány áll rendelkezésre. Ott, ahol a tehenek fejési tulajdonsága jelentősen eltérő, használatukkor az elméletihez képest jelentős teljesítménycsökkenéssel kell számolni. Leggyakoribb fejőberendezések a kötetlen tartástechnológiájú tehenészeti telepeken halszálkás elrendezésûek.
A halszálkás fejőberendezésekben – a fejőfolyosó irányában – farral helyezkednek el a tehenek. Behajtáskor egymást követve foglalják el állásaikat. Amikor mindegyik helyére állt, megkezdődhet a fejés. Csoportonként, a tejtermelés szempontjából, homogén állományt követel ez a rendszer, mert egy-egy oldalon a tehenek csak egyszerre mehetnek ki a fejés végén. A fejő nem látja be mindkét oldalt, így a fejés folyamán előforduló hibákat, zavarokat nem mindig tudja azonnal észrevenni. A tehén azonosítása is nehéz, mert a fejő nem látja a tehén fülében lévő krotáliát. A tehén lábára színes szíjat szoktak szerelni, ha valami miatt szeretnék megjelölni a tehenet. A fejőnek sok utat kell megtennie a fejés alatt. Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a csoportváltási idők igen rövidek legyenek.
Leggyakoribbak a 2×8 vagy 2×12 férőhelyes fejőállások. A 2×8-as megoldásnál fejőaknánként 2 dolgozó, míg a 2×12-es típusnál 3 dolgozó tudja szakszerûen ellátni a fejési feladatokat. A 2×8-as fejőállásban 60-80 tehén/óra a fejési teljesítmény, ami függ a fejőberendezés felszereltségétől.
Poligon elrendezésû fejőállás
A poligon elrendezésû fejőállás a halszálkás fejőállások sajátos változata. Mintha két halszálkás fejőberendezést toltunk volna össze. A tehenek itt egy rombuszalakzat oldalai mentén halszálkaszerûen helyezkednek el.
Előnye, hogy a fejőállásban levő tehenek jól áttekinthetők. Az egyes csoportok egy-egy oldalon egymástól függetlenül válthatják egymást.
Hátránya, hogy a nagyobb helyszükséglet miatt nagyobb a beruházási költsége, hiszen csoportonként egymástól függetlenül felhajtó- és visszahajtó folyosókat kell kialakítani. Egy 4×8 állásos poligon fejőházban óránként 150-200 tehén fejhető.
Merőleges állású fejőberendezések SIDE-BY SIDE
Ennél a rendszernél a tehenek a fejőfolyosóra farral merőlegesen helyezkednek el. Itt lát a fejő a tehénből a legkevesebbet, ezért a számítástechnika alkalmazása elkerülhetetlen. A legkisebb a helyigénye, 2×8, 2×10, 2×16-os kivitelben készülnek és általában 80- 200 tehén/óra a teljesítményük.
A Trigon fejőberendezés háromoldalú rendszer, az egyik oldal rövidebb, a fejőállások elrendezése halszálkás rendszerû. A rövidebb oldalon nem fejnek mindig, csak akkor, ha nő az állománylétszám, de nem annyival, hogy még egy fejőaknát kellene megépíteni.
Mobil (mozgó) padozatú fejőházi fejőberendezések
A mobil (mozgó) padozatú fejőberendezések a stabil fejőállásoknál bonyolultabb és költségesebb típusok. A tehenek a fejés ideje alatt kör- vagy ovális alakú pályán mozognak. Hazánkban gyakori meghibásodásuk miatt nem terjedtek el, néhány állami gazdaságban a hetvenes években üzemeltek ilyenek, és azóta is építettek néhányat. A mozgó rendszer nagy stresszt jelent az állatoknak, amikor először kerülnek a karusszelre. Ez nagymértékû tejcsökkenésben nyilvánul meg, a tejcsökkenés elérheti az 500- 800 litert tehenenként egy laktáció alatt. Ennek kivédésére a tehenek oxitocin injekciót kapnak a szoktatás alatt egy-két napig.
Karusszel fejőállás
Attól függően, hogy a tehenek hogyan helyezkednek el a körpálya mentén, tandem, halszálkás és merőleges rendszerû karusszelek ismeretesek. Lehet fejni kívülről és belülről.
Általában 9-16 állásig tandem elrendezésûek. 12 alatt stop karusszelről beszélünk, mert az állatok ki és belépésekor a rendszer áll. Az ennél több álláshellyel rendelkezők pedig halszálkás, illetve merőleges kivitelben készülnek. A teheneket a karusszel egy körülfordulási ideje alatt kell kifejni. A tehenek fejés előtti előkészítése és a tejleadás átlagos ideje, valamint a fejést követő mellékmunkákhoz szükséges idő alapján határozzuk meg a karusszel forgási sebességét. Ez rendszerint 8-10 perc közötti.
A karusszelek hátránya, hogy a tehénállomány esetleges bővülése esetén az állások száma nem növelhető. A fejőállások számától függően a karusszelben – általában 2-4 fejővel – óránként 40-200 tehenet lehet kifejni.
Voltak, illetve vannak speciális fejőberendezések, ilyenek az Unilaktor és a fejőrobot, erről egy külön cikkben számolok be.
Dr. habil. Báder Ernő
Címlapkép: Getty Images
