1. A méheket állandó tartási helyükről csak egy hétnél nem régebbi, az Állategészségügyi Szabályzat (ÁSZ) 30. számú függeléke szerint kiállított állategészségügyi igazolással szabad kivinni. A kiszállítást a települési önkormányzat jegyzőjének be kell jelenteni a 31. számú függelék szerint. Az igazolószelvényt az önkormányzat jegyzője aláírja, és a méhész őrzi meg. Vándorolni csak egészséges méhészet méhcsaládjaival szabad. A vándorlás előtt a méhészet minden méhcsaládjára vonatkozóan el kell végeztetni a vizsgálatot, amely díjköteles. A nyomtatványokat a területileg illetékes hatósági állatorvostól lehet kérni.

2. Vándorlás céljából a méheket csak olyan helyre szabad telepíteni, amelynek öt kilométeres körzetében nyúlós költésrothadás miatt, illetőleg egy kilométeres körzetében európai költésrothadás miatt zárlat alatt álló méhészet nincs. A szükséges információt az önkormányzat jegyzőjétől, illetőleg a helyi méhegészségügyi felelőstől kell kérni, ők a hatósági állatorvosi intézkedésekről, korlátozásokról tájékoztatást tudnak adni. Pontos ismeret birtokában sok kellemetlenség megelőzhető. Az elmúlt években többször előfordult, hogy állományok fertőződtek. Kellemetlen, amikor fertőzött területre bejelentés nélkül letelepül a méhész, és csak ott jut tudomására, hogy fertőzött helyen van.

3. Az ázsiai nagyatka (Varroa Jakobsoni) az egész ország területén elterjedt, kárértéke igen nagy. Az atka elleni védekezés hatékonyságától függően hol kisebb, hol nagyobb atkafertőzöttség áll fenn. A letelepedés előtt a terület atkafertőzöttségének mértékéről célszerû a méhésznek tájékozódnia. Köztudott, hogy az ázsiai nagyatka kártétele következtében a méhek legyengülnek, majd elpusztulnak, a család előbb gyengül, majd teljesen kipusztul. Az atka másik kártétele, hogy a vírust szájszervével átviszi egyik méhről a másikra, így a fertőzést közvetíti. Vírusfertőzés következtében az atka testében a vírus életképességét megőrzi és így az egészséges családokba kerülve a fertőzést továbbviszi. Jelenleg az országban több területen található vírussal fertőzött állomány és ezekben az állományokban élősködő ázsiai nagyatkák komoly veszélyt jelentenek a közelükbe települő egészséges méhészetekre. Többféle vírust mutattak ki, a kártételük változó, de a megfelelő védőtávolság betartásával a fertőződést el lehet kerülni. Úgy kell letelepíteni a kaptárokat, hogy a méhek lehetőleg ne találkozzanak, közvetlenül ne érintkezzenek.

A mézzel kapcsolatos néhány tudnivalót szeretnék leírni a következőkben a teljesség igénye nélkül – azzal a céllal, hogy ez is segítség legyen a méz értékesítésében.

Az akácméz minőségi jellemzői:
Víztartalom, legfeljebb, %(m/m)	19
Répacukor (szacharóz) legfeljebb, % (m/m)	10
HMF-tartalom (Winkler szerint) legfeljebb, mg/1000 g	20
Diasztázaktivitás, (Goethe szerint) legalább	10.9
Pollenösszetétel, %	10-20 (Robinia sp.)
Fruktóz-glükóz arány, legfeljebb %	1.5

A termelői mézzel kapcsolatos előírások a következők:
A méz a mézelő méhek által gyûjtött, a virágok nektárából és a növények élő részeiből kiváló sûrûn folyó édes, jellegzetes színû és illatú anyag.
A méz fogyaszthatóság szempontjából történő elbírálását követően a fogyaszthatósági döntés csak kétféle lehet: a méz fogyasztásra feltétel nélkül alkalmas, vagy fogyasztásra alkalmatlan.

Mikor alkalmatlan fogyasztásra a méz?

A következő rendellenességek esetén:
a) A méhállományban a méhek európai nyúlós költésrothadását állapították meg,
b) A méz Nosema spórával erősen fertőzött,
c) Az egészségügyi jogszabályban meghatározott értéken felül tartalmaz kórokozó vagy szennyező mikrobát,
d) Nagymértékben szennyezett: elhullott méhek testével vagy azok fejlődési alakjaival, egyéb rovarokkal, növényi részekkel, ásványi anyagokkal,
e) Penészes,
f) Erjedt,
g) Bármely okból eredően nagyfokban idegen szagú, ízû,
h) Egészségre ártalmas vegyi anyagokat tartalmaz (növényvédő szer),
i) Hamisított,
j) Vagy tiltott módon hozták forgalomba.

Dr. Nemes Zoltán