Az istállók, állattartásra szánt területek benépesítése előtt az állattartó feladata a létesítmény takarítása és alapos, hatékony fertőtlenítése. Kifejlesztésre kerültek és már a kereskedelemben is kaphatók olyan korszerû fertőtlenítőszerek, melyek a környezetet nem terhelik, károsító hatásuk elenyésző és hatékonyságuk legalább olyan jó, mint a korábban hosszú időn át használt klórlúg, formalin vagy nátronlúg.
A fertőtlenítés célja kettős: az állatbetegségek megelőzése és az állatok csíraszegény környezetének biztosítása.
A fertőtlenítés lehet megelőző (preventív), melyet vagy folyamatosan, a termelési folyamat idején, vagy időszakosan, új állomány betelepítése esetén végzünk.
A csíraszegény környezet biztosítására általában ún. egyszerû fertőtlenítést végzünk. Menete a következő: az épület áramtalanítása után portalanítást végzünk vízpermettel, mely a szennyeződések fellazítását is szolgálja. Takarítást végzünk, mely az építésből maradt törmelék, szemét, illetve a trágya és alomanyagok eltávolítása mellett az épület padozata, az oldalfalak és a mennyezet tisztítását is jelenti. Ezt követően vízsugárral, célszerûen nagynyomású géppel végzünk mosást. Takarítás előtt az épületben elhelyezett mozgatható berendezéseket, technológiai eszközöket ki kell vinni és azokat az épületen kívül megtisztítani. Tisztítás után, még a fertőtlenítés előtt célszerû visszavinni az épületbe. ) Ne feledkezzünk meg az épület környezetének (épület külső falai, utak, legelőterületek, trágyatér) takarításáról, lemosásáról sem.
Következő feladat a hatékony fertőtlenítőszer elkészítése, előírás szerinti higítása és alkalmazása. A fertőtlenítést az épületen belül kezdjük, ezt kövesse az épület külső részeinek és környékének fertőtlenítése.
Törekedjünk zárt szarvasmarha-állomány kialakítására és megtartására, azaz állományunkat elsősorban saját szaporulattal fejlesszük és a selejtezések során is azzal pótoljuk. Csak mesterséges termékenyítést alkalmazzunk, törzskönyvezett (ellenőrzött) apaállat ondójának igénybevételével.
Ha szükséges állatot vásárolnunk, fontos tudnunk, hogy az eladó tájékoztatni köteles a vevőt az állat állategészségügyi állapotáról, a betegségektől való mentességről, esetleges fertőzöttségről, az alkalmazott védőoltásokról. Eladáskor alapvető a származási szarvasmarha-állomány bejelentési kötelezettség alá tartozó betegségektől való mentessége (1. ábra). A gyakorlatban a gümőkórtól, a brucellózistól és a leukózistól való mentességet hatósági állatorvosi igazolással bizonyítani szükséges. A mentesség fennállását az állatorvosok rendszeresen ellenőrzik: minden szarvasmarhát évente vizsgálnak gümőkór szempontjából (tuberkulin-vizsgálat), vetélés esetén brucellózis-vérvizsgálatot végeznek, míg a leukózis-mentességet 3 évenként kontrollálják. Hazánk szarvasmarha-állománya gümőkórtól és brucellózistól mentes, de leukózissal fertőzött állományok szórványosan még előfordulnak, elsősorban a háztáji állományok között.
A marhalevél az állat tulajdonjogát és forgalomképességét igízolja.Állat vásárlásakor minden esetben kérjük el a marhalevelet, melyre a vétel helye szerinti jegyzőségen a „tulajdonosváltozás” tényét be kell jegyeztetnünk. Ezt követően adjuk át a marhalevelet kezelő állatorvosunknak, aki közbenjár az új tulajdonos nevére szóló marhalevél kiállítása érdekében. Ha több állományból származó állat együtt tartását tervezzük, azt kellő körültekintéssel tegyük.
Tartsuk be a karanténozás 30 napját, mely idő alatt az állatok hozzászoknak környezetükhöz. A karanténozás (elkülönítés) szabályait a 41/1997. (V.28.)FM rendelet 12. függeléke tartalmazza.
Nélkülözhetetlen vásárlás előtt az állat szaporodásbiológiai állapotáról, esetleges vemhességéről való tájékozódás is. Vemhes állatokat a vemhesség második felében más helyre szállítani, átcsoportosítani csak körültekintően szabad. Több kórokozót ismerünk, melyek lappangó állapotot követően vemhes állatba jutva a vehem károsodását és vetélést okoznak. Leginkább campylobacter-, leptospira-, chlamydia-baktériumok okozta vetélések veszélyeztethetnek. Leptospirózis más állatok (sertés, rágcsálók) váladékai révén alakulhat ki, a chlamydiózis sok állatfajban előfordul, még emberre is veszélyes betegség.
Mit takar a már említett gümőkórtól, brucellózistól és leukózistól való mentesség?
Az ország szarvasmarha-állománya 1980 óta gümőkórtól mentes, az állategészségügyben dolgozó szakembereknek azonban továbbra is feladata az állatok mentességének megőrzése és ellenőrzése. Ennek módszere az ún. tuberkulinos bőrpróba, melyet minden szarvasmarhán évente elvégeznek. Ha egy állat reagál a vizsgálat során, elkülönítik társaitól, helyét fertőtlenítik, és további vizsgálatokat végeznek.
Ha M. bovis vagy M. tuberculosis baktériummal fertőzött ember tejtermelő telepen dolgozik, vagy oda bejár, nemcsak az állatot betegítheti meg, de közvetlenül a tejet, tejterméket is fertőzheti.
Ha a kórokozó az emberi gümőkór kórokozója (M. tuberculosis), a szarvasmarha szervezete áthangolódik, és bár nem betegszik meg, de a tuberkulinos bőrpróbák eredménye pozitív lesz, és így az egyed fertőzöttnek minősül. Az ilyen állatot az állománytól el kell különíteni, sőt gyakran le is kell vágni.
Ha több állat mutat pozitív reakciót tuberkulin-próbával, akkor a teljes állomány sorsáról kell dönteni a további vizsgálatok alapján, ami akár a teljes állomány levágását jelentheti.
A gümőkór ellenőrzését a tuberkulin-vizsgálatok mellett az elhullott állatok boncolása, a vágóhídon levágott állatok húsvizsgálata és intézeti vizsgálatok segítik. Az állatot csak akkor mondjuk gümőkórosnak, ha a belőle származó mintából a kórokozót kimutatták, mindaddig csak a betegség gyanúját tartjuk fenn. A betegség jelentősége miatt azonban elég egy állat megbetegedése ahhoz, hogy a teljes állományt fertőzöttnek tekintsük és zárlat alá helyezzük.
A szarvasmarhák gümőkór-mentességének elérése óta az ember szarvasmarhától való fertőződési lehetősége lecsökkent, azonban reális veszély a fertőzött ember állatokat megbetegítő szerepe. Volt rá eset, hogy egy korábban vesegümőkór miatt kezelt, majd “gyógyult” személy fertőzte egy nagylétszámú telep állományát. A közegészségügyi veszély miatt a szarvasmarhák vizsgálata mellett elengedetlen a gondozók, az állatokkal rendszeresen érintkező személyek vizsgálata is. A tüdőbeteg-gondozó intézetek és az ÁNTSz ezért végezteti el minden személy tüdőszûrő vizsgálatát, sőt, a gümőkórra gyanús szarvasmarhákat gondozók ún. extrapulmonális (a tüdőn kívül, más szerveket is érintő) gümőkórt felderítő vizsgálatait is.
Állampolgári kötelessége mindenkinek, saját és környezete védelme érdekében, hogy legalább évente egyszer elmenjen a tüdőszûrő vizsgálatra.
A szarvasmarhát tartóknak emellett tudniuk kell, hogy állományuk gümőkórmentességének - így a termelt tej értékesítésének is - feltétele, hogy ők és az állatok környezetében tartózkodó személyek rendelkezzenek a tbc-ernyőképszûrés érvényes negatív leletével.
Szarvasmarha-állományunk 1985 óta mentes brucellózistól, így jelenlegi feladatunk a mentesség ellenőrzése. A nagylétszámú állományokban évente vérvizsgálatra kerül a tehenek 10 %-a. Vetélés, halvaellés esetén minden esetben kötelező intézeti vizsgálatra mintát küldenünk. Idegen állományból érkező állat esetében a 30 napos karantén alatt 2-szeri vérvizsgálatot kell végeztetni, ha a vemhes állat importból származik, ellése után újabb vérvizsgálattal kell brucella-mentességét ellenőriznünk.
Az állattartó teendői a leukózistól való mentesség elérése és megőrzése érdekében: A fertőzöttség terjedésének megakadályozása érdekében a pozitív állatokat el kell különíteni mind udvaron belül, mind a legeltetés során. A fertőzött tehén borja nem születik fertőzötten, leggyakrabban a tejjel veszi fel a vírust. Ha a borjú csak a föcstej-felvétel időszakában, legfeljebb az első három napon kapja fertőzött anyja tejét, és attól külön légtérben tartják, igen jó eséllyel mentes marad leukózistól. A fertőzött állatokat célszerû minél előbb kiselejtezni, majd eltávolításuk után kérni az állomány ismételt vizsgálatát. A leukózistól való állománymentesség a hazai állatforgalomban kívánatos szempont és előírás a nemzetközi kereskedelemben is - törekednünk kell tehát az ország teljes állományának mentesítésére.
Új állományok kialakítása során különös jelentősége van a légző- és emésztőszervi betegségeket okozó vírusoknak és az ellenük való védekezésnek. Mentes állatok fertőzött környezetbe helyezését követően heveny, lázas, elesettséggel, lázzal tüdő- és bélgyulladással járó megbetegedés alakulhat ki, mely az állatokon végigsöpörve igen komoly kieséseket okoz. Ki kell emelnünk a vírusos légző- és emésztőszervi betegségek közül két olyan betegséget, melyekre országos szintû mentesítési program indult.
Fertőző rhinotracheitis (IBR) szempontjából minden hazai szarvasmarha-állományok minősítésre kerül, a védekezést jogszabály /19/2002. (III.8.) FVM rendelet/ írja elő. A kislétszámú állományok mentesítését agrártámogatás segíti, melynek keretében valamennyi fertőzött udvarban kétszeri ingyenes alap-védőoltást kapott minden 3 hónapnál idősebb szarvasmarha. A mentesítés további részében félévenkénti ismétlő oltást végeznek és évente ellenőrzik a negatív udvarok IBR-helyzetét. A nagylétszámú állományok (telepek) mentesítését jelenleg még saját költségre végzi az állattartó, de esetükben is tervezik a vakcinával végzett mentesítés részleges támogatását. Az állattartók, állattenyésztők és állatorvosok összehangolt és alapos munkája révén remélhetőleg rövid időn belül sikerül megszabadulnunk az állatállományaink szabad kereskedelmét akadályozó IBR-fertőzöttségtől az ország egész területén.
A vírusos hasmenés (VD) elleni mentesítés előkészítése is folyamatban van. Már több megyében felmérték a fertőzöttség mértékét, melyet év végére az ország teljes területére kiterjesztenek. Hamarosan elkészül a mentesítés stratégiája és elkezdődik annak gyakorlati kivitelezése is.
Dr. Majoros Tibor
1. sz. ábra
BEJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉG ALÁ TARTOZÓ SZARVASMARHA-BETEGSÉGEK
I. Egzotikus betegségek(M.o-on nem fordultak még elő)
szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma (BSE)
hólyagos szájgyulladás (VS)
bőrcsomósodáskór (LSD)
Rift-völgyi láz
kéknyelv betegség (bluetongue)
II. Hazánkban a múltban előfordult betegségek (utolsó hazai előfordulása)
ragadós száj és körömfájás (1973)
keleti marhavész (1881)
szarvasmarhák ragadós tüdőlobja (1902)
brucellózis (1985)
III. Szórványosan jelenleg is előforduló betegségek
szarvasmarhák gümőkórja
szarvasmarhák enzootikus leukózisa
veszettség
lépfene
2. sz. ábra
A karanténozás (elkülönítés) szabályai
I. A karanténozás általános szabályai
1. Az elkülönítés ideje alatt az állatokról az állatok tartója nyilvántartást, a karantént felügyelő hatósági állatorvos a kerületi főállatorvos által hitelesített karantén naplót köteles vezetni.
2. Az elkülönített állatok gondozója más, fogékony állatot nem gondozhat és azok gondozóival nem érintkezhet.
3. Az elkülönített állatok gondozására, etetésére, itatására külön eszközöket kell használni. Az elkülönített állatokat külön kell legeltetni és itatni úgy, hogy azok más állatokkal sem közvetlenül, sem közvetve ne érintkezzenek. Az elkülönített állatoktól származó trágyát külön kell kezelni.
4. Az elkülönítésre szolgáló helyiséget, területet "ELKÜLÖNÍTŐ" feliratú táblával kell megjelölni. Az elkülönítés helyére az állatok kijelölt gondozóján, a tulajdonoson és az állat-egészségügyi szakemberen (szakembereken) kívül más nem léphet be.
5. A gondozó folyamatosan köteles ellenőrizni az elkülönített állatok egészségügyi állapotát, s ha abban kedvezőtlen változás következett be, köteles azonnal az állatorvost értesíteni. Az állatorvos ilyen esetben azonnal, egyébként a megfigyelési időn belül legalább hetente köteles az elkülönített állatokat megszemlélni és szükség esetén megvizsgálni.
6. Bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség észlelése vagy annak gyanúja esetén a Szabályzat vonatkozó előírásai szerint kell eljárni.
7. A szállítás közben jelentkező betegségek ellen az állatokat a karanténban gyógykezelni kell és el kell végezni a szükséges kezeléseket, vizsgálatokat és vakcinázásokat is.
8. A karanténban kell hozzászoktatni az állatokat a telepi tartásmódhoz és takarmányozáshoz.
II. Import állatok karanténozásának szabályai
A karanténozás általános szabályain túl az alábbiakat is be kell tartani:
1. Az elkülönítés ideje alatt azon a telepen, helyen, ahol az érkező állatokat tartani kívánják, nem lehet olyan fajú állat, amelyre nézve a behozni kívánt állat(ok) veszélyt jelenthet(nek). Ha volt ilyen állat, akkor a telepen a tisztogatást és fertőtlenítést előzetesen el kell végezni.
2. Az elkülönítésre kijelölt hely (telep, istálló, karám stb.) csak olyan távolságra lehet más állattartó helytől, amely esetben a közvetlen vagy közvetett fertőzés lehetősége kizárható.
3. A személyek és jármûvek forgalma ellenőrizhető és dokumentált.
4. A személyek és jármûvek fertőtlenítéséhez megfelelő eszközök és fertőtlenítőszerek állnak rendelkezésre.
5. Az import állatokat a tulajdonos költségére kell karanténozni. A karanténozás időtartama legalább harminc nap, nyúl baromfi és galamb esetében legalább huszonegy nap. Ettől eltérő időtartamot a minisztérium megállapíthat.
Címlapkép: Getty Images
