A hiányos vagy gyenge tápelem-ellátottság esetén a hiánytünetek megnyilvánulása ilyenkor a legszembetûnőbb. A különböző klorozisok közül gyakori a magnézium- vagy vashiány okozta érközi sárgulás, barnulás. A magnéziumhiány a hajtások alapján, az idősebb levelek felől kezdődik. A vashiány a fiatal, csúcsi leveleken látható először és erőteljesebben. A növények szervesanyag-termelése, asszimilációja a még nem látható, a lombanalízissel már kimutatható hiánynál is csökken, de a vizuálisan is jelentkező tünet mellett már nagymértékben leromlik. Megszüntetésükre minél előbb permettrágyázást kell kezdeni. A magnézium-szulfátból 2-4 %-os töménység is használható. Vasat szerves kötésû ún. kelát formában célszerû adagolni a készítményenként ajánlott töménységben. A súlyos és évente visszatérő hiány kezelésére a permetezést már a tünetek megnyilvánulása előtt célszerû elkezdeni. Ha nem elegendő a lombtrágyázás, akkor a gyökérzónába injektálással vagy tápoldatos öntözéssel ajánlatos ezen elemeket is adagolni.
A környezetkímélő gyümölcstermesztésben a permettrágyázás a hiányok pótlása mellett a gyümölcsminőség javítására alkalmazható eljárás. Ezen kívül kiegészítő tápanyag-adagolási megoldásként jöhet alkalmazásba, ha kis mennyiségben szükséges mikroelemekről van szó, vagy ha a talajon keresztül adagolható trágyaszerekkel nem juttatható ki pontosan a fenntartó trágyázáshoz szükséges tápanyag-összetétel.
A környezetkímélő, integrált gyümölcstermesztés irányelveiben a tápanyag-ellátottság ellenőrzésére és a trágyázás tervezéséhez, a dózis meghatározásához a rendszeres lombanalízis elvégzése feltételként szerepel. Ezáltal a túltrágyázás és a felesleges permettrágyázások elkerülhetők.
A gyümölcsminőség permettrágyázás útján való javítása az alma esetén a leggyakoribb és leginkább indokolt is. Ehhez a kalcium permettrágyázásra nemcsak a virágzás utáni 4-6 hétben van szükség, hanem kb. kéthetente a nyári időszakban is. Technikailag fontos a finom porlasztás és a permetlének a gyümölcs felületére jutása, mert a lombra került kalciumból – a növényen belüli szállítás sajátosságai miatt – alig jut valami a gyümölcsbe. Erre a célra különböző szerek állnak rendelkezésre, de a kalcium-kloridot ne alkalmazzák 0,5%-nál nagyobb töménységben és a perzselési veszély elkerülésére csak 25 °C alatt használják.
Ha a gyümölcsös öntözhető, akkor a fenntartótrágya kijuttatására (mûtrágya formájában) a tápoldatos módszer több szempontból is a legjobb lehetőség. A fokozott tápelemigényes időszakban a tápanyagok adagolására szintén a tápoldatos öntözés kínálja a legkedvezőbb megoldást, mert így a kívánt időszakban jut a gyökerekhez a tápanyag és jó az érvényesülés hatásfoka.
A csepegtető és mikroszórófejes öntözésnél jobb, ha hígabb tápoldatot használnak (50- 250 mg/l). Ebből a töménységû oldatból a gyökerek gyorsabban felveszik a bennük lévő anyagokat és kisebb sófelhalmozódás alakul ki a beázás mélységében. Továbbá törekedni kell arra, hogy az öntözővíz és a tápoldat is a gyökérzet minél nagyobb részére kiterjedjen. A talajra jutó tápoldat töménysége ne haladja meg az 1 g/l értéket.
Sajnos az idei évben a gyümölcsöseink nagy részében jelentős téli és/vagy tavaszi fagykár fordult elő. Van ahol teljes terméskiesést okozott. A termés nélküli vagy erősen kihagyó gyümölcsfák és gyümölcsösök esetében a terméskiesés mértékétől függően csökkenteni kell a fenntartó trágyázást, mert másként a vegetatív túlsúly tovább fokozódhat.
Ugyanezt eredményezheti a vízbőség is. Ezért erősen csapadékosra forduló időjárás esetén megengedhető átmenetileg a „vízpazarló“ gyomosság, de mindenképpen a maghozó állapot előtt kaszálni vagy talajba mûvelni kell a gyomokat.
Ha a hajtásnövekedés mértéke öntözés nélkül is megfelelően alakul, akkor elegendő lehet az ún. „fenntartó öntözés”, amire a sekélyen gyökeresedő törpe vagy törpésítő alanyok esetén tartós szárazságban termés nélkül is szükség lehet. Ugyanis a következő év érdekében a rügydifferenciálódáshoz, a kedvező téli felkészüléshez igenis fontos, hogy a túlzott növekedést elkerülve a lombozatot egészségesen és aktív állapotban a nyár végéig megőrizzék.
Az újtelepítésû fák esetében rendkívül fontos a tavasztól legalább július végéig biztosítani a folyamatos, jó vízellátást. Ez különösen fontos a tavaszi ültetések esetén. A túl erős hajtásnövekedés esetét kivéve nem szabad hagyni, hogy a szárazság miatt idő előtt leálljon a hajtásnövekedés. A természetes csapadéktól függően legalább kéthetente alapos beöntözés (30-40 liter/fa) lehet indokolt. Az öntözések szükségességének megállapításához irányadónak ajánljuk a következőt. Az öntözővíz mennyiségét úgy lehet kiszámolni, hogy a fánként kiadott öntözővíz literjeinek a száma és a 10 mm-t meghaladó csapadék összege havi összesítésben négyzetméterenként meghaladja a 80-at, nyáron a 100-at. De jobb, ha az ültetés utáni kis gyökérzet miatt ennek kéthetente a felét (40-50-et) vesznek alapul.
A víz gyökerekhez jutását segíti a „kitányérozás”, a talaj vízveszteségét mérsékli a törzs körüli 1 m²-nyi talajfelület takarása szerves anyaggal (szalma, szalmás trágya, faforgács) vagy fekete fóliával.

Dr. Szûcs Endre
Gyümölcs és Dísznövénytermesztési
Kutató Fejlesztő Kht.