2024. október 6. vasárnap Brúnó, Renáta

Hajtatott paradicsom és paprika palántanevelése

Agro Napló
Az üvegházak és a fûthetõ fóliasátrak számára tél elején, december folyamán elkezdõdik a palántanevelés. Talán a zöldségtermesztés legnehezebb, legtöbb kockázattal és felelõsséggel járó munkafolyamata ez, hisz a hibát, amit nagyon könnyû elkövetni, nem lehet korrigálni. Mindennek az alapja a garantált minõségû vetõmag, amely a fajtára jellemzõ tulajdonságokkal rendelkezik, egészséges, és jól csírázik.
A magvetés mindig gondosan kitisztított, lehetőség szerint mûanyag szaporítóládában történjen, amelyet agyagmentes homok és rostos tőzeg 50-50%-os keverékével töltsünk meg. Egy szaporítóládában megközelítőleg 500-600 db palánta nevelhető fel a tûzdelésig. A jó minőségû paradicsommagból négyzetméterenként 10 g-ot, paprikából 18-20 g-ot kell elvetni (kb. 6 db szaporítóláda 1 m²), ez megfelel 3000 db palántának. A paradicsom és a paprika magja négy évnél ne legyen idősebb, mert az ennél öregebb magok csírázóképessége jelentős mértékben romlik.

Ha a mag egészséges és a léghőmérséklet 22-25 °C, a paradicsom 4-5 nap után, a paprika 7-10 nap után csírázásnak indul. Ennél alacsonyabb hőmérsékleten csíráztatott magvak esetében a kelés vontatott, és nagy a palántadőlés betegség fellépésének a veszélye. A magvetést mindig langyos vízzel öntözzük, hőmérséklete megközelítőleg azonos legyen a palántanevelő helyiség léghőmérsékletével.

Tekintettel arra, hogy a kereskedelemben általános a csávázott magok forgalmazása, nem javasoljuk a jobb, lendületesebb csírázást előidéző előáztatást, ami a csávázószer hatását jelentős mértékben rontaná.

A palántamennyiséggel úgy kalkuláljunk, hogy hajtatásban a determinált paradicsomból négyzetméterenként 3-3,5 db-ot, a folytonnövő fajtákból 2,5-3 db-ot, paprikából a termesztésmódtól függően 5-10 db-ot lehet kiültetni. Az elkerülhetetlen palántakori növénypusztulások és károk miatt 15-20%-kal több magot kell elvetni, mint a tényleges igény.

Szikleveles korban a paradicsomnak és a paprikának is sokkal alacsonyabb a hőigénye, mint csírázáskor. 20 °C körüli hőmérséklet napos időben elegendő, ellenkező esetben megnyúlnak a palánták, ami olyan veszéllyel jár, hogy tûzdeléskor a palánta eltörik, ill. a palántadőlés betegség fokozott mértékben fellép. A hajtatott paradicsom és paprika tûzdeléséhez 7×7 vagy 8×8 cm-es tápkockát, esetleg 10-es mûanyagcserepet használjunk. Tápkocka-földkeveréknek legjobb a rostos tőzegből készült, lassított hatású mûtrágyákkal dúsított föld.

A tûzdelés alkalmával a földet alaposan nedvesítsük be, ezzel elkerülhetjük a gyökerek nagyobb mértékû sérülését. Hosszú ideig ne hagyjuk a palántákat talaj nélkül száradni, lehetőleg a kiszedés után azonnal tûzdeljük el őket. Beöntözésükhöz olyan hőmérsékletû vizet használjunk, mint a palántanevelő belső légterének hőmérséklete (20-25 °C).

A palántanevelés idején a tûzdeléstől a kiültetésig a következő hőmérsékleti értékek tartását javasoljuk:

paprikánál:
csírázáskor 28-30 °C
szikleveles korban nappal 18-20 °C
éjjel 17-18 °C
lombleveles korban nappal, napos ido esetén 22-25 °C
borús ido esetén 20-22 °C
éjjel, napos időt követően 18-22 °C
borús időt követően 16-18 °C
paradicsomnál:
csírázáskor 25-28 °C
szikleveles korban nappal 18-20 °C
éjjel 16-18 °C
lombleveles korban nappal, napos idő esetén 20-24 °C
borús idő esetén 18-20 °C
éjjel, napos időt követően 16-18 °C
borús időt követően 15-17 °C


Az egyik legfontosabb ápolási munka a rendszeres szellőztetés, amit télen a hideg miatt csak a déli órákban, rövid ideig szabad végezni. Ha az időjárás megengedi, főleg tavasszal, a jobb, edzettebb és ellenállóbb palánták érdekében hosszabb ideig is nyitva tarthatjuk a szellőzőket. A fokozott mértékû szellőztetéstől a palánták igaz valamivel lassabban fognak növekedni, de zömökebbek, vastagabbak és keményebbek lesznek, a kiültetéssel járó fény, pára és hőmérsékleti változásokat könnyebben átvészelik.

Öntözni csak keveset szabad, a túlöntözés a leggyakoribb probléma, amit a termesztők elkövetnek. A sok víztől a növények állandóan nedvesek lesznek, a paradicsom gombás betegségei és a paprika legveszedelmesebb kórokozója, a baktériumos fertőzés nagyobb mértékben fog károsítani. A sok víztől a gyökerek is befulladhatnak, ettől színük barnává válik, a levelek kivilágosodnak.

A hajtatott, de a tápkockás és cserepes szabadföldi paradicsompalántát, annak érdekében, hogy ne nyúljon meg, szétrakjuk a palántanevelőben. Több fény hatására nemcsak zömökebb növényeket kapunk, de a virágzás és a terméskötés is jobb lesz. Különösen a paradicsom hajlamos a megnyúlásra, ezért azt javasoljuk, úgy rakjuk szét, hogy a kiültetést megelőző héten 18-20 darab palántánál több négyzetméterenként már ne legyen. Természetesen, ha helyünk van elég, és az időnkből is futja, a paprikánál is megcsinálhatjuk a szétrakást.

A kiültetést megelőző hetekben előfordulhat, hogy a növények növekedése gyorsabb, mint a mûtrágya tápanyagleadása. Ilyenkor valamilyen magasabb foszfortartalmú mûtrágya 0,1-0,2%-os oldatával öntözzük meg a növényeket. Célszerû a perzselés elkerülése érdekében a tápoldatozást követően a növények levelét tiszta vízzel lemosni.

A kiültetést megelőző napokban egyre többet szellőztessünk, ha fûtés nélküli fólia alá ültetünk, és ha azt az éjszakai hőmérséklet lehetővé teszi, ki is kapcsolhatjuk a fûtést.

Akkor a legjobb megkezdeni az ültetést, ha a bimbók megjelentek. Ennél sokkal fejlettebb növények, amelyeken már apró termések is vannak, nem jók az ültetéshez, a kirakott növényeket visszafogják. Az ilyen palántáról szedjük le a termést, ettől nem fog később teremni a paprikánk vagy a paradicsomunk. A jó palánta zömök, gyökérzete fehér, a tápkockát vagy a cserépföldet erősen átszőtte.

Dr. habil. Terbe István

Címlapkép: Getty Images
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2024
Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
EZT OLVASTAD MÁR?