A későn jött nagymennyiségû augusztus végi csapadék következtében valószínû, hogy megint rossz „tároló évünk” lesz, mivel a gyümölcsökből sok ásványi anyag kimosódott. Ehhez járul még az is, hogy a hosszantartó nyári forróság hatására mint-egy két héttel előbb érik minden.
Az előbbiekből kiindulva például az almafajtáknál nem szabad megvárni azt, hogy a fedőszínes gyümölcsök ragyogó pirosra színeződjenek. Az 50-60 %-os fedőszín-borítottáságú almákat le kell szedni, mert később nagyon gyorsan foltosodni fognak a tárolóban, vagy akár már a fákon is! Ebben az évben a tárolásra szánt téli almáknál a különböző héj és húsbarnulás ellen jótékonyan fog hatni a tárolás előtti kalciumkloridos gyümölcsfürösztés. Az oldat 2-3 %-os legyen.
Az almát és körtét mindig kocsánnyal szedjük, a szilvát pedig hamvasan és ko-csánnyal. A kocsány nélküli gyümölcsök rosszabbul tárolhatók, a kocsányszakadási seben keresztül a rothadást okozó gombák könnyen bejutnak a termés húsába.
Különös gondot kell fordítanunk a héjasok betakarítására. A mandula, mogyoró és dió szedésénél nem a „veréssel” kell a metszést is elvégezni, hanem vagy megvárjuk a természetes hullást –ami akár két hétig is eltarthat-, vagy pedig gallyrázással segít-jük elő a hullást. A „dióveréssel” okozott sebeken keresztül a mostanában erőtelje-sen károsító dió baktériumos betegsége könnyen megfertőzheti a fákat. Az egész diófa permetezése viszont csak különleges permetezőgépekkel oldható meg.
A lehullott termést azonnal szedjük fel, mert a földön hamar baktériumos lehet a termés is a mag sötétbarnává, aszalódottá válik, gyakorlatilag ehetetlen.
A termést borító kupacsokat eltávolíthatjuk azonnal kézzel –erősen fest!- vagy fül-lesztéssel. Ehhez a kupacsos termést halomba kell rakni, és mûanyag fóliával 1-2 napig letakarni. A fülledt kupacsokból a termés könnyen kihullik. Ez a módszer ki-válóan alkalmazható a szelídgesztenye szúrós burkának eltávolítására. A buroktalanított termést száraz, szellős helyen –padlás- vékony rétegben kell tárolni, amíg nedvességtartalma le nem csökken 14-15 %-ra. Nagyüzemekben a dió és a többi héjas gyümölcs buroktalanítását, tisztítását, szárítását gépekkel végzik.
A birset is hamarabb kell az idén leszedni. Az a birs, amelyik teljesen kifejlett, még enyhén zöldes árnyalatú, de már kellemes illatú, azonnal szedhető.
A szokatlan időjárás következtében a feketebodza másod-harmad termései is beér-nek, ezeket az átvevő kívánsága szerinti minőségben kell szállítani. Megéri a feke-tebodzát böngészni, hiszen a vadon gyûjtött ára augusztus közepétől már 40-60 Ft/kg, míg a termesztett Haschbergé 80-82Ft/kg között mozgott!
A vadon termő gyümölcsfajok közül most kell szedni a gyógyhatású galagonyát, kökényt, a kései érésû húsos somokat, és a csipkebogyót is! Az igaz, hogy akkor fogyaszthatók ezek a gyümölcsök, amikor a „dér megcsípte” őket, de ekkor már túlérettek, eredeti vitamintartalmuk töredékére csökkent.
Kísérleteink szerint akkor marad meg a legtöbb vitamin és ásványi anyag ezekben a gyümölcsökben, ha akkor szedjük, amikor a fajra jellemző méret és szín már kialakult, de még kemények. Az ilyen állapotban szedett gyümölcsöket mélyhûtőben célszerû tartani a felhasználásig. Aki már magozott puhahúsú csipkebogyót, meg fog lepődni, hogy fagyott állapotban milyen könnyû ez a munka, ráadásul a felengedett gyümölcs húsa puha lesz.
GYÜMÖLCSTERMŐ NÖVÉNYEK METSZÉSE NYÁR VÉGÉN-ŐSZ, ELEJÉN
Az Agronapló korábbi számaiban már többször volt szó a gyümölcsfélék nyárvégi-kora őszi metszéséről.
Mivel a szeptember hónap az idén elég meleg, a metszést még a hónap végéig el lehet végezni. Az is nagy segítség a tavaszi metszéshez, ha csak a növények egy részét metszük meg ebben az időszakban. Milyen előnyei vannak az ekkor végzett metszésnek?
- Rendszerint kedvező az időjárás,
- nagyon sok fertőzött növényi részt is eltávolíthatunk,
- lombos állapotban jobban megítélhető a metszés erőssége,
- a sebek forradása gyorsabb, mint tél végén,
- kisebb a fertőzésveszély,
- javul a termőképesség, több virágrügy képződik.
Mely gyümölcsfajokat metszhetjük ilyenkor?
Gyakorlatilag mindegyiket, de előnyt élveznek azok, amelyeken már nincsen termés, tehát elsősorban a bogyósokat (ribiszkék, köszméte, málna, szeder, feketebodza), a csonthéjasokat (cseresznye, meggy, kajszi!, szilva, őszibarack )
A diót is ebben az időszakban illik metszeni a termés betakarítása után, lombos állapotban. Ennek az előbbieken túl az az oka, hogy ekkor már a téli nyugalomra készülő diófák gyökérzete nem olyan aktív, mint tavasszal, és a metszési sebeken keresztül nem veszít rengeteg sejtnedvet /ezzel együtt sok-sok tápanyagot és vizet/, ezzel együtt a sebzáró festék is fennmarad a sebeken.
Az utóbbi időben a korszerû, alacsony koronaformákon (karcsúorsó, szuperorsó, Brunner-orsó) egyre jobban terjed a „tépéses metszés” vegetációban, és nyugalmi állapotban is. A módszert Hollandiában alkalmazták először almafákon. Az eljárás azon a megfontoláson alapszik, hogy a nagy sebek gyógyítására a növény sok energiát fordít, ezáltal csökken a hajtásnövekedés, emiatt viszont fokozódik a virágrügyképződés.
Az elméletet a gyakorlati tapasztalatok igazolták de mindegyik, a módszert alkalmazó hazai szakember egyöntetûen vallja, hogy ezt a „hátborzongató metszést” csak ott szabad alkalmazni, ahol a növényvédelem magas színvonalú! Az eljárást először célszerû kísérleti jelleggel kipróbálni néhány fán. A sebeken keresztül ugyanis sok kórokozó (például almafélék tûzelhalása, monília, baktériumok, stb.) és kártevő (elsősorban kéregmolyok, vértetû, stb.) fertőzheti a növényeket.
A tépéskor általában a vezérhajtások alatti konkurens hajtásokat, valamint azokat tépik le, amelyek nem zárulnak csúcsrügyben, tehát vízhajtás jellegûek, illetve a korona belsejében feltörő erőteljes hosszú hajtásokat.
A tépéssel egy időben végezhető a hajtásvisszatörés is. Ezt gyakorlatilag azokon a hajtásokon kell elvégezni, amelyek túlságosan benyúlnak a sorba, vagy vízhajtások lesznek. A hajtásokat általában a felső egyharmadnál törik vissza. A letört csúcsrügy gátló hatása alól felszabaduló alsóbb rügyek rendszerint termőrügyekké alakulnak a hajtásokon. Ezt a jelenséget egyébként bárki ellenőrizheti lisztharmatos almahajtásokon. A kórokozó gyakorlatilag a csúcsrügyet és az alatt néhány centiméter hosszan pusztítja el a hajtást. A fertőzött rész alatti szakaszon rendszerint vegyes rügyekkel van berakódva a hajtás, illetve a vessző.
TELEPÍTÉSI ELŐKÉSZÜLETEK
A tavaszi gyümölcstelepítéshez már most meg kell kezdeni a pályázatok előkészítését (laboratóriumi talajvizsgálatok, telkesítés, terület-előkészítés, engedélyek és igazolások beszerzése, ültetési anyag rendelése, pályázat megírása, stb.).
Házi kertekben már szeptember közepén ajánlott kiásni a legalább 80x80x80 cm-es gödröket, bekeverni a szükséges tápanyagokat és talajfertőtlenítő szereket. Az így előkészített földet visszatemetve elegendő idő van a talaj ülepedésére, és ültetéskor már tényleg csak akkora gödröt kell majd kiásni, amekkorában a növény gyökérzete kényelmesen elfér.
Dr. Sipos Béla Zoltán
Címlapkép: Getty Images
