A rebarbara évelő növény, azok közé a kevés zöldségfélék közé tartozik, amelyeket nem kell évenként vetni vagy ültetni, ún. évelő. Gyökérzete rendkívül fejlett, tömegesen fejleszt járulékos gyökereket, ennek is tulajdonítható, hogy száraz időjárás esetén is elegendő nedvességet és tápanyagot tud a talajból felvenni. Májusban képződő magszárán hozza igen dekoratív virágzatát, ennek megjelenése után a gazdasági értelemben vett termése, a húsos levélnyél rostossá, nehezen emészthetővé válik. Hidegtûrő, fagytûrő növény, de a legnagyobb nyári meleget is elviseli, szereti a párás klímát. Trágyázni általában csak a telepítése előtt szoktuk, ekkor egy-egy tő alá 4-5 kg érett istállótrágyát helyezünk. Kedvező feltételek mellett 8-10 évig is terem, sőt idővel, mint gyomnövény képes elszaporodni. Ültetést követő második-harmadik évben kezdjük el 30-35 cm-es vastag, húsos leveleit március végétől szedni, amelyek kiválóak kompótnak, süteményekbe tölteléknek, de szörp és bor készítésre is. Szaporítása történhet palántáról és tőosztással is. Palántaneveléshez a magot április végén melegágyba (fólia alá) vetjük, és a kelés után, ami 12-15 0C-os hőmérsékleten kb. két hétig tart, két héttel 10x10 cm-re széttûzdeljük. A palántákat végleges helyükre vagy ősszel szeptemberben, vagy a következő év tavaszán ültetjük ki. Másik, kisüzemekben gyakrabban alkalmazott szaporítási mód a tőosztás, egy kifejlett tövet 4-6 életképes dugványra lehet szétszedni. Ezeket tavasszal vagy ősszel – szeptember folyamán – 20-30 cm-es gödrökbe ültetjük, majd a takarást követően alaposan beöntözzük. A tenyészterület 1-1,5 x 1,5-2 méter, tehát meglehetősen nagy területet igényel.

Különleges, sokak számára új, de a valóságban egy nagyon régóta fogyasztott zöldségnövény a spárga. Csak fényben gazdag helyen fejlődik jól, szereti a meleget, fagyra érzékeny, de ritkán van arra példa, hogy elfagyna, mert a fagyveszélyes időszakban a halványított spárga földdel van takarva. Szép sípokat csak laza talajon képes fejleszteni. Szaporítható tőosztással és magoncneveléssel is. Tőosztáskor gyenge a szaporulat, egy növény mindössze két-háromfelé szedhető szét. A magonc, ami lényegében palántának is tekinthető, 5-6 hónap alatt fejlődik ki. Vethető késő ősszel, október végén, de tavasszal is, kb. 40 cm-es sortávolságra, folyóméterenként 15-20 szem mag. Vetésmélység 3-4 cm legyen. Ápolása kizárólag kapálásból, gyomlálásból és öntözésből áll. A kész magoncokat ősszel szedjük fel, és rögtön telepíthetjük is. Ehhez egymástól 150 cm-re kb. 20 cm mély árkokat húzunk, és ebbe egymástól 40-50 cm-re helyezzük el a magoncokat. Első két-három évben nem szedjük a spárgát, hogy a tövek megerősödjenek. Az ápolása csak gyomlálásból és kapálásból áll. A halványított spárga esetében a harmadik évtől márciusban a sorok fölé 50 cm magas bakhátat húzunk, amiben a spárga sípok kifejlődnek. Április közepétől figyelni kell a bakhát tetejét, mert ahol emelkedik a talaj, ott van a szedhető spárgasíp. Itt a bakhátat kibontjuk, és éles késsel a sípot tőből kivágjuk, majd a bakhátat visszatemetjük. Ezt a munkát naponta kell megismételni a szedési időszakban, ami június elejéig tart. Ezt követően a spárgatöveket kibontjuk, és hagyjuk a hajtásokat kifejlődni, ilyenkor öntözzük és fejtrágyázzuk.