Kemény feladat elé állít minket a nagytáblás, monokultúrás növénytermesztés. A több száz hektáros kukoricarengetegek is kiváló rejtekhelyet biztosítanak szarvasaink számára. Sokszor már augusztus elején a táblákat szegélyező fasorokban láthatók a bikák agancstisztításának nyomai. Célszerû már jó előre sózókat létesítenünk. Ezeket a későbbiekben az őzek és a szarvasok is előszeretettel látogatják. Az ilyen nagykiterjedésû kukoricákban sokhelyütt előfordulnak hiányos foltok, amik lehetnek a pangó-víz, vagy a vetéshiány következményei. Ezen helyeket szarvasaink a bőgés során előnyben részesítik.
Fontos, hogy az ilyen üres területeket jó előre felismerjük és akár a vetés után ide hordozható magasleseket telepítsünk. A magasleseket nem csak a bőgéskor, hanem a vadkárelhárító vadászatok alkalmával szintén hasznossá tehetjük. A mezőgazdához való viszonyunktól függően célszerû lőnyiladékokat, cserkelőutakat létesítenünk.
A későbbiek során esetlegesen felmerülő viták elkerülése érdekében célravezető írásban megállapodást kötni. A lőnyiladék és a cserkelőút létesítésének egyik lehetséges módja, hogy a bőgés kezdete előtt, augusztus elején, silózógéppel készítjük elő a terepet. A silókukorica és a májusi morzsolt piaci árfolyama közti árkülönbség pedig a vadgazdálkodót terheli.
Ha az előkészületekkel megvagyunk, nincs más dolgunk, mint szarvasaink megfigyelése. A természetes élettér változásával életritmusa is átalakul. Kevesebbet mozog alkonyatkor és hajnalban, viszont napközben, akár a déli napszakban és az éjszaka leple alatt aktív.
Napközben a nyomokat követve eljuthatunk a bőgő és pihenőhelyéhez. Vadászata során rendkívül óvatosan kell viselkednünk. A kukorica szinte áthatolhatatlan sûrû, lehet, hogy csak pár sorral arrébb pihent meg a rudli, felriasztjuk őket, aztán napokig bottal üthetjük a kifigyelt bika nyomát. Ilyen helyzetben célszerû hang után tájékozódnunk. Tapasztalt vadász sokszor már a hangja alapján felismeri és el tudja különíteni egymástól a bőgő bikákat. Hangjuk tónusa alapján elkülöníthetők a korosztályok, valamint a bika csapatban elfoglalt pozíciója.
Mikor az elejteni kívánt egyed felé cserkelünk szemmel kell tartanunk a szemfüles teheneket és közben figyelnünk kell a mellékbikák helyzetét is. A szél irányát folyamatosan kontroláljuk. Ha a bika bőg, nyugodtan közelíthetünk felé, de ha abbahagyja, azonnal álljunk meg. Ilyenkor indokolt a bőgőkürt használata, amivel ismét szórabírhatjuk a koronás urat. Ügyelnünk kell a kürt helyes használatára, hamis bőgéssel felfedjük kilétünket, és világgá zavarjuk szarvasainkat. Előfordul, hogy kürtünkkel a végsőkig bőszíthetjük helytelenül a bikát, aki a sûrû kukoricában ránk rohan. Így megint csak nem jutunk eredményhez. Aki nem bánik biztosan bőgőkürtjével, jobb ha meg sem kísérli. Sokszor eredményhez vezet, ha a tehén hangját utánozzuk, orrunkat befogva rövid eöö-t hallatva.
Egyszóval szarvasra vadászni a kukoricában embert próbáló feladat. Azt, hogy milyen taktikát alkalmazunk, mindig az adott szituáció határozza meg.
Az eredmény minden esetben a vadász leleményességén múlik.
Kelemen Tibor
Címlapkép: Getty Images
