Dr. Gundel János - Regiusné Dr. Mõcsényi ÁgnesAz éhínség elkerülése, a minõségi élelmiszer-ellátás megteremtése kizárólag a biológiai tudomá-nyok segítségével nem oldható meg, szükség van a biotechnológiai eredmények hasznosítására is, hangzik el egyre gyakrabban a szakemberek véleménye.

Ilyen vonatkozásban a genetikailag módosított (GM) gazdasági növények termesztése kedvező lehetőséget biztosíthat az egész emberiségnek, de elsősorban a fejlődő országok népességének.

A kedvező lehetőségek mellett azonban kockázatokat is rejthet magában a génmanipuláció. Új kártevők léphetnek fel (baktériumok, vírusok, gombák) megváltozhat a szervezet életképessége, re-zisztenciája. Kísérletek egész sora foglalkozott és foglalkozik folyamatosan a GMO mentes és génma-nipulált takarmányok összehasonlító vizsgálatával világszerte. Az az állítás ugyanis igaz, hogy a GM-termékek biztonságosak, de az ellenőrzésre minden esetben szükség van.

A takarmányozással összefüggésben három nagyobb tudományterület különíthető el: a mikrobio-lógia, a növénygenetika, valamint újabban az állatgenetika, amelyik célul tûzte ki olyan transzgénikus vonalak (fajták) előállítását (pl. növényi gének beültetésével), melyek bizonyos takarmányozási mód-szereket alapvetően befolyásolnak, esetenként teljesen megváltoztatnak.

A tudományos eredmények megjelenése a takarmányozás gyakorlatában szintén három területre osztható. Az egyik az új takarmány-növényfajták (mindenek előtt a szója és a kukorica, de a búza, a repce, a cukorrépa és a burgonya is), a másik a takarmány kiegészítők (például az enzimek) és a harmadik a gyógyszerek csoportja. A gyógyszeriparban (emberi inzulin, interferon, növekedési hormo-nok, vérképző entroprotein, stb.) a géntechnológia zöld utat kapott. Ezzel a területtel most nem is fog-lalkozunk, ez ugyanis teljesen külön szabályozás alá esik, bár ide tartoznak például a különböző növe-kedéshormonok (BST, PST), a géntechnológiai módszerek felhasználásával előállított antibiotikumok, illetve az azt helyettesíteni képes újabb készítmények.

A GMO élelmiszerek társadalmi megítélése a nyugat-európai országokban negatív, a lakosság mintegy 85%-a ellenzi termesztésüket és forgalmazásukat, holott költség alakulásuk igen kedvező, a GMO szója ára ugyanis gyakran csak kb. a fele a hagyományos fajtákénak.

A géntechnológia alkalmazásával szembeni európai ellenérzés okait vizsgálva, Venetianer (2000) többek között azt írja: „…a géntechnológia — az öröklési anyagba (DNS) való közvetlen beavatkozás — a '70-es években óriási vihart kavart az Egyesült Államokban, akkor a kutatói vélemény is erősen megosztott volt, ma pedig szinte nincs olyan molekuláris biológus kutató, aki a géntechnológia ellen foglalna állást...”. Az amerikai közvélemény alapvetően megbízik a közérdek védelmére létrehozott állami szervekben (FDA, EPA), lelkesen fogadja a technikai-tudományos eredményeket, hisz a hala-dásban, míg Európában a zöld mozgalmak élveznek nagyobb bizalmat és erősebb a hagyományos értékek féltése, az újdonsággal szembeni bizalmatlanság. „Lesz-e jövője a génsebészetnek” teszi fel a kérdést ugyan ezen közleményében Venetianer (2000), és két esélyesnek ítéli a választ. A gyógyszer és gyógyítás területén bekövetkezettekhez hasonlóan, az eredmények tükrében, a közvélemény tudo-másul veszi, hogy nincs veszély és az informatikaihoz hasonlóan a géntechnológia világhódító útja is zavartalanná válik. A másik lehetőség, hogy a géntechnológiai módszereket betiltják a mezőgazda-ságban és a hagyományos termesztés kizárólagosan egyeduralkodó lesz, amiben az idézett szerző, egyéb okok mellett, a gazdaságosság miatt erősen kételkedik. Olyan mezőgazdasági termékek, ame-lyek a fogyasztónak is hasznosak — olcsóbbak, nagyobb tápértékûek, könnyebben emészthetők — eldöntik majd a kérdést.

Egy igen átfogó és széles spektrumú angol tanulmány részletesen tájékoztat a GMO jelenlegi helyzetéről, a közvélemény állásfoglalásáról, a szabályozásokról, a GM kezelt haszonnövények vetés-területének ugrásszerû emelkedéséről, stb. A felmérés szerint a jelenleg fogalomban lévő GM növé-nyek két főága a gyomirtó szer tolerancia és a rovarvédelem, a két legfontosabb génkezelt haszonnö-vény a szója és a kukorica. Az összesítésben számos kísérletre történik hivatkozás, megállapítva, hogy a GM szervezetek még akkor sem lehetnének káros hatással a fogyasztókra, ha a módosított DNS változatlanul menne át az egyes termékekbe, mivel az összes DNS fogyasztáshoz képest a mó-dosított hányad elenyésző mennyiségû (0,000094% egy tejelő tehén esetében). Ismert tény, hogy a DNS enzimes lebomlása túlnyomóan még a vékonybél előtti szakaszban következik be, azonkívül az olajos magvak esetében a sajtolás, az esetleges kémiai kivonás vagy gőzzel való kezelés is jelentős DNS töredezést idéz elő.

Az Európai Állattenyésztők Szövetségének Konferenciáján (Budapest, 2001) külön szekcióban foglalkoztak a GMO kérdéssel. Az elhangzott előadások mindegyike leszögezte, hogy a génmanipulált takarmányok táplálóanyag-tartalma és táplálóértéke nem változik a kezelés következtében, és hogy az állati termékekben, a tejben, húsban, tojásban nem mutatható ki.

A génmanipulált takarmányok két legfontosabb képviselője jelenleg a szója és a kukorica, de rep-cével, cukorrépával és burgonyával is folynak kísérletek. Fontos területe még a génmanipulációnak a takarmány-kiegészítők, ezen a területen az utóbbi időben nagyon sok új eredmény született.

Néhány évvel ezelőtt amerikai kutatók egy csoportja részletesen beszámolt a GTS (Glyphosate-tolerant Soybean), a „herbicid toleráns” génmódosított szójáról. A GT szója a teljes körû, nem szelektí-ven ható növényvédő szernek ellenálló GM változat, amit RR (Roundup Ready) szójaként is jelölnek.

Számos kísérleti eredmény látott napvilágot az ún. Bt kukoricával kapcsolatban. A Bt kukorica a génkezelés következtében olyan fehérjét tartalmaz, ami a kukoricamoly szaporodását gátolja. A külön-böző állatfajokkal végzett kísérletek eredményei egyértelmûen igazolják, hogy a génkezelésnek a ter-melési mutatókra nincs hatása és az állati termékek összetétele nem tér el a kezeletlen kukoricát fo-gyasztó állatokétól. A továbbiakban azt is megállapították, hogy a Bt fehérje jelenléte nem mutatható ki sem a tejben, sem a húsban, vagyis az emberi táplálkozásra kerülő termékekben idegen DNS nincs.

A kukoricamoly kártétele nemcsak a kukoricatermés mennyiségét csökkenti, hanem növeli a fusarium fertőzés és ezzel a fusarium toxinok kontaminációjának veszélyét is. Az eddigi eredmények szerint a Bt kukorica kukoricamoly, és ezzel egyidejûleg fusarium fertőzöttsége is kisebb az izogén hibridekhez viszonyítva

A cukorrépa és cukorrépafej-szilázs táplálóértékét is vizsgálták izogén és herbicid toleráns gén-kezelt anyaggal, ürükkel végzett anyagforgalmi kísérletekben és sem a táplálóanyag-összetételben, sem az energiatartalomban nem volt számottevő eltérés.

A takarmányozás gyakorlatában mind nagyobb mértékben terjednek a takarmány-kiegészítőként használatos GMO-k, ilyen például a fitinfoszfor értékesülés fokozására irányuló tevékenység. A fitinsav a gabonafélék legjelentősebb antinutritív anyag, ami a P-emészthetőség gátlása mellett, a Ca, Zn, Fe és nem utolsó sorban a fehérje hasznosulását is nagymértékben csökkentheti az egygyomrú állatok szervezetében. A foszfor hasznosulásának mértéke kettős fontossággal bír, egyrészt az állatok foszfor szükségletének kielégítésére, másrészt pedig a nem hasznosult foszfor kiürülésének következtében, a környezet terhelése szempontjából.

A leggyakrabban alkalmazott módszer a fitinfoszfor hasznosíthatóságának növelésére, az egy-gyomrú állatok takarmányának fitáz enzimmel való kiegészítése. Az enzim előállítása, megfelelően manipulált Aspergillus niger baktériummal történik. A készítmény az egész világban elterjedt, és ha-zánkban is születtek eredmények a fitázenzim alkalmazásával.

A GMO-k egyik viszonylag új félesége, amikor a fitinfoszfort tartalmazó gabonafélékbe, génmani-puláció segítségével viszik be az Aspergillus niger fitáz enzim termelését irányító gént, fokozva ezzel az enzim termelését (gabonafélékben, repcében, szójában, stb.). A szójába épített fitáz gén hatására tapasztalták, hogy baromfi kísérletekben javult a foszfor emészthetősége. Búza kísérletekben állapítot-ták meg, hogy a mag endospermiumában a magtelítődés időszakában szintetizálódik elsősorban fitáz. A génmanipuláció révén a fitáz aktivitása a négyszeresre nőtt és ez az aktivitás nagymértékben stabil maradt. Ezzel a bélsárban kiürülő P mennyisége tetemesen csökken és a foszforkiegészítés felesle-gessé válik a nem kérődzők takarmányadagjában, csökken a környezetterhelés mértéke.

Legújabban olyan kísérleti eredmények kaptak nyilvánosságot, amelyekben növényi gén transz-portjával, a fitinfoszfort értékesíteni nem tudó sertés nyálmirigyei fitázenzimet termelnek.

Ezt a géntechnológiával módosított, „környezetbarát” sertést, a Guelph Transgenic Pig Research Program (2001) keretében, Kanadában alakították ki és nevezték el „Enviropigä”-nek. A nyálmirigyek által termelt nyál fitáz tartalma ugyanúgy fejti ki hatását, mint a takarmánnyal adott fitáz enzim készít-mények. A gyomorban hatékony, a vékonybélben azonban lebomlik. A nyálmirigyek nagy mennyiség-ben termelik, de koncentrációja a különböző szervekben (máj, szív, izomszövet, bőr, stb.) elenyésző, 0,1% alatti.

Az „Enviropig” semmiben sem tér el a nem transzgénikus sertéstől, sem termelésben, sem a rep-rodukcióban. Előnye, hogy takarmányában P-kiegészítésre nincs szükség, mintegy 75%-kal kevesebb foszfort ürít a jobb értékesülés következtében, ami azt jelenti, hogy a szerves trágyaként használt ürü-lék nitrogéntartalma meghaladja annak foszfortartalmát. A kutatási eredmények mai állása szerint, az „Enviropig” sertés, 3–5 év múlva kerülhet, a szükséges ellenőrzés után, a fogyasztókhoz, amennyiben semmiféle káros hatás nem merül fel a fogyasztására nézve.

A GM kultúrák bevezetésével — az elképzelések szerint — jelentősen csökkenni fog a vegyszer-felhasználás a növénytermesztésben, ezzel a környezetszennyezés is. A rovarvédettség (Bt) következ-tében növekszenek a hozamok és mivel kevesebb a sérült szemek aránya, csökken a gombafertőzött-ség, ezzel a mikotoxin szennyezettség is. A GM növények termesztésével, a talajmûvelés nagyfokú csökkenése következtében, 90%-ban redukálódhat a talajerózió, ami szintén csökkenti a környezetká-rosítást. Sajnálatos, hogy gyakran felesleges óvatosság, vagy egyéb okok miatt, az előre jelzett elő-nyök nem mindig realizálódnak, alkalmat adva ezzel az ellenzőknek véleményük túlhangsúlyozására.

A géntechnikai úton előállított, növények termesztése gyorsan terjed. Míg a világon vetésterületük 1996-ban összesen 1,7 millió hektár volt, 1997-ben már 11,7, 1998-ban 27,8 és 1999-ben már 39,9 (egyes becslések szerint 2000-ben több mint 60) millió hektár. A GM növények vetésterületének meg-oszlását, 1999-ben, 12 országra vonatkozóan, a 1. táblázat tartalmazza.

GMO-k vetésterülete a világ 12 országában (Pesticide Action Network Update Service, 2000)

Ország

Terület össesen (millió hektár)

A teljes terület %-ában

Növekedés 1998 óta

USA

Argentína

Kanada

Kína

Ausztrália, Dél-Afrika

Mexikó, Spanyol-, Franciaország,

Portugália, Románia, Ukrajna

Összesen:

28,7

6,7

4,0

0,3

0,1

39,9

Címlapkép: Getty Images

NEKED AJÁNLJUK

Kihívásokkal teli, de sikeres évet zárt a szántóföldi növénytermesztés

Az idei év kihívásai ellenére a szántóföldi növénytermesztés eredményei kifejezetten kedvezően alakultak hazánkban, az idei kukoricahozammal egy törté...