A tavaszi telepítésnél elengedhetetlen, de száraz ősz és tél esetén az őszi ültetésnél is az egyik legfontosabb teendő az alapos beöntözés. Tavaszi telepítésnél legjobb ezt az ültetéssel együtt megtenni mielőtt az ültetőgödör talaját teljesen visszahúznák. A beiszapolás után egy vékony földréteget húzzanak az átáztatott talaj fölé (ami egy ideig megakadályozza a felszín repedezését és a föld mély kiszáradását), majd kb. 80-90 cm átmérőjû "tányért" alakítsanak ki a tő körül. Ez a tányér segíti, hogy az első évi öntözések és a csapadék vize is a fiatal fa gyökereihez kerüljön.
Az első évi kis gyökérzet kiszáradását, a talaj nyári túlzott felmelegedését akadályozz, és ezáltal a jobb, a nyári hőségnapokon is tartó gyökérnövekedést segíti a tövek köré (az előbb említett tányérba) terített szalmás istállótrágya (10-15 kg/tő). Szalma, fakéreg zúzalék vagy fekete fólia is szóba jöhet erre a célra. A talajtakarás több öntözés hatásával is felér, illetve a csapadék és az öntözővíz jobban hasznosul. Sőt ezen felület így gyommentes is marad.
Az ültetéskori beöntözéssel, az árnyékoló trágyázással vagy talajtakarással nem szabad késlekedni, illetve nem szabad hagyni, hogy a talajban vízhiány álljon elő, mert az átültetett növény gyökérzete a föld feletti részhez képest erősen lecsökkent és ugyanakkor a léghőmérséklet emelkedése fokozott hajtásnövekedést indukál. Ennek a vízigényét a gyökerek csak kellően nedves talajból tudják fedezni. Ha a viszonylagos szárazság miatt a kezdeti növekedés megtorpan, akkor az újraindulás már nehézkes vagy elmarad. Ez pedig gyenge hajtás és ágrendszert eredményez. Sőt a gyér lombozat olyan keveset asszimilál, hogy a később nedvessé váló talaj ellenére is a gyökérzet fejletlen marad. Ennek a gyengültségnek a hátránya több évre is áthúzódhat.
Az első éves növények és a pótlásként ültetett fák első évében a nyári öntözésekhez a következőt ajánljuk. Az alkalmanként adott víz mennyiségére legyen irányadó az, hogy ritkábban elegendőt, mint sokszor keveset. Ugyanis az utóbbi esetben hátráltatjuk a mélyebb gyökérzet kialakulását azzal, hogy a kevés vízzel inkább a felszín felé "csalogatjuk" a gyökereket. Az öntözések gyakoriságát és mennyiségét úgy számíthatjuk ki, hogy a nyári hónapokban (május, június, július) havonta 100 mm víz jusson a gyökerekhez. Ha a fa körüli tányér kb. 1 m2-es, akkor úgy kalkulálhatnak, hogy fánként az öntözővíz literjeinek száma és a 10 mm-t elérő napi csapadékok millimétereinek száma havi összesítésben a 100-at elérje. Ha nagy a csapadékhiány, akkor célszerûbb a havi viszonyítás helyett a kéthetente az 50 -et elérni. Ha ezt a természetes csapadék nem biztosítja, akkor öntözni kell. Alkalmanként 30-40 liter vizet adjanak fánként.
A facsíkot gyommentesen kell tartani, ami talajtakarással vagy kapálással érhető el. A talajon keresztül ható gyomirtó szerek csak 2-3 éves kor után alkalmazhatók. A kontakt hatású készítményeket terelőlemezzel ellátott géppel kell kijutatni, ami megakadályozza, hogy a törzsre kerüljön a vegyszer.
Csapadékos országrészben vagy öntözött gyümölcsösben a sorközmûvelésben a gyepesítést lehet alkalmazni. A gyepes sáv szélessége lehetőleg csak 40 cm-el haladja meg az alkalmazott legszélesebb géptípus nyomtávolságát. Más esetekben a sorközt mechanikailag kell tisztántartani. A talajmûvelések során részesítsék előnyben a környezetkímélő gyümölcstermesztés szempontjából ajánlott eszközöket (kultivátor, kombinátor, fogas, ásóborona, rotációs gyomirtó) és lehetőleg el kell hagyni a talajszerkezetre hátrányos tárcsát és talajmarót.
Dr. Szûcs Endre
Gyümölcs és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztő Kht.
1223 Budapest, Park u. 2.
Címlapkép: Getty Images
