Nagy várakozásokkal vagyunk az új termést illetően, a már nyáriasnak mondható időjárás is nagyban segíti a megkésett tavaszi munkálatokat.

Mind a kalászos gabona, mind a kukorica terméskilátások jók világ, EU és hazai szinten egyaránt. Ez már az árakban – főleg világpiaci árakban – is tetten érhető, a kérdés csupán az, hogy idén ki mer előre szerződni. Most igazán jó lenne a termelőknek a lefelé menő trendek elől menekülni és jó időben, jó áron üzletet kötni. Ha csak ez év januártól figyeljük a piac mozgását, az elmaradt kötéseknek köszönhetően az elmaradt haszon súlyos milliárdokban mérhető. Úgy érzékeljük, hogy az április végén szokásos kötésállomány csupán töredékével rendelkeznek pillanatnyilag a piac szereplői.

A magyar mezőgazdaság egyik nagy előnye a többi kelet-európai országéhoz képest az, hogy a '90-es évek elejétől fokozatosan kialakult egy stabil fizikai határidős piac. Ez a piac stabilitást adott nem csak a végfelhasználóknak, hanem a termelőknek is, mivel 6–8–12 hónapra előre tudtak árakat fixálni, biztosítva ezáltal a kalkulálható árbevételt és nyereséget. A magyar fizikai határidős piac nem csak a belföldi feldolgozóknak és termelőknek biztosította a lehetőséget az árak fixálására, hanem a külföldi kereskedők és feldolgozók részére is. Az európai cégek a MATIF mellett a magyar piacot használták fedezeti ügyletek megkötésére, jelentős likviditást biztosítva ezáltal a piacnak. Ennek szintén a magyar termelők voltak a haszonélvezői, hiszen mindig volt elérhető piaci ár. Ez mára már megszűnt az új magyar jogszabályi környezetnek köszönhetően. A magyar fizikai határidős piac kockázatossá vált, mára már nem nyújtja azt a biztonságot, amit egy igazi határidős piacnak nyújtania kellene és ezáltal kiestünk az európai vérkeringésből.

A stabil határidős piac kialakulásának alapfeltétele az egyértelmű jogszabályi környezet kialakítása volt, amely pontosan körvonalazta a szerződő felek jogait és kötelességeit.

Ezen egyértelmű jogszabályi környezet megváltoztatása – a „vis maior” törvénnyel – a határidős piac meggyengülését idézte elő és akár az összeomlásához is vezethet.

Ha a határidős piac összeomlik, a termelők nem tudják előre fixálni az árbevételeiket, nem tudják kihasználni a kedvező piaci mozgásokat és a termelés finanszírozása is nehézségekbe ütközhet. A finanszírozás nagyrészt átalakult és egyre nehezebb a szabad felhasználású hitelkeretekhez hozzájutni.

A megvalósuló export volumenre is komoly hatással lehet a határidős ügyletek meggyengülése, a kereskedők és feldolgozók nem léphetnek a végtermék-értékesítés irányába és nem tudnak előre logisztikát tervezni és szervezni, ami átmeneti fennakadásokat okozhat a szállításban.

Ismét a BÉT-re terelődik a határidős eladás? Ez akár egy jó megoldás is lehetne, akár újjá is éledhetne a tőzsde, mivel a „vis maior” szabályozás a tőzsdei ügyletkötésre nem vonatkozik. A kérdés csupán az, hogy a termelők hajlandóak lesznek-e határidős ügyleteiket a tőzsdén kötni és megfizetni ennek költségeit, hisz eddig ezt a lehetőséget ingyen kapták a kereskedőktől.

Meggyőződésünk, hogy még mielőtt komoly piacokat veszítenénk azáltal, hogy nem leszünk képesek a folyamatos üzletkötésre, előre tervezésre, meg kell kezdődnie egy értelmes kommunikációnak a felálló agárkamarán belül, melynek a piac minden résztvevője tagja.